Wikipédia

Ete (Magyarország)

magyarországi község Komárom-Esztergom vármegyében
(Ete (település) szócikkből átirányítva)
Ez a szócikk a Komárom-Esztergom vármegyei településről szól. Hasonló címmel lásd még: Ete (egyértelműsítő lap).

Ete község Komárom-Esztergom vármegyében a kisbéri járásban található.

Ete
Református templom
Református templom
Ete címere
Ete címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeKomárom-Esztergom
JárásKisbéri
Jogállásközség
PolgármesterGyüsziné Rohonczi Anita (független)[1]
Irányítószám2947
Körzethívószám34
Népesség
Teljes népesség581 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség29,92 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület20,62 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 31′ 54″, k. h. 18° 04′ 19″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 54″, k. h. 18° 04′ 19″
Ete (Komárom-Esztergom vármegye)
Ete
Ete
Pozíció Komárom-Esztergom vármegye térképén
Ete weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ete témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése szerkesztés

A vármegye délnyugati részén a Kisbér-Igmándi medence déli peremén fekszik, a Súri-Bakonyalja kistáj határán.A 13. számú főút (Komárom-Kisbér) mellett található Kisbértől 6 km-re. Az M1-es autópályától 16 km-re van. Vasútállomással rendelkezik a Tatabánya–Pápa-vasútvonalon (itt 2007. március 4-én megszűnt a személyforgalom), de Kisbérnél elérhető a Székesfehérvár–Komárom-vasút is.

Területe patakvölgyekkel taglalt hullámos síkság. A Csépi-ér a Concó-patakba fut Ény felé. A lakosság vezetékes vízellátását tatabányai karsztvíz (táv)vezetékkel biztosítják. Felszíni kőzetei: agyagmárgával kevert laza üledékek: homok, agyag, lösz. Talaja csernozjom barna erdőtalaj keverve réti öntéstalajjal. Éghajlatilag a nedves kontinentális mérsékelten száraz és mérsékelten hűvös altípusába tartozik. Éves középhőmérséklete: 9,7 °C fok., a csapadékátlaga 650 mm, az uralkodó széliránya: északnyugati.

Története szerkesztés

Már a bronzkorban lakott hely. Első írásos emléke 1250-ben Ethe. Az Árpád korban királyi csőszök, királyi hírnökök, Szolgagyőr várának népe lakta. A 16. században az Akay, Jakabfy, az Örkényi család, illetve Bíró János, Csepi Benedek és Vas János birtokolták.

A törökök megjelenéséig több nemesi család is osztozott rajta, majd 1529-ben a környékbeli településekhez hasonlóan Ete is elpusztult. 1648-tól protestánsokkal népesült be a falu, mely ezt követően rohamos fejlődésnek indult. Az 1710-es pestis járványnak mintegy háromszáz falubeli esett áldozatul, de fejlődése ennek ellenére töretlen volt. A falu kedvező természeti adottságai jó feltételeket biztosítottak a földműveléshez, szőlőtermesztéshez és állattenyésztéshez. Az eteiek az 1930-as években már több mint 4000 holdon gazdálkodtak, a II. világháború után, 1959-ben létrehozták helyi termelőszövetkezetüket, a "Kossuth" TSz-t. A TSz. 1979-ben egyesült a kisbéri "Virágzó" TSz-szel. 1991-től újra önállóan gazdálkodott. A volt szövetkezet ágazatai a rendszerváltás óta gazdasági társaságokként működnek. Jelenleg az Ete-Agro Kft, az Állért Kft működik itt.

Nevének eredete szerkesztés

Ete neve a legtöbb magyar településnévhez hasonlóan egyszerűen egy személynévből származik. Az Ete személynévre a 12. századból, Ete település nevére pedig a 13. századból származik a legrégibb ismert írásos emlék.[3]

Egy legenda szerint[forrás?] Attila hun fejedelmet e falu határában temették el, és az Ete helynév az ő nevéből származik (Attila = Etele).

Jelene szerkesztés

A lakosság ellátását 1945 előtt szatócsboltok, 1949-től az FMSz, 1949-től a Kisbér és Vidéke ÁFÉSZ illetve 1990 óta kiskereskedők biztosítják.

1977. április 1-jétől Hánta községgel együtt a Kisbér székhelyű nagyközségi közös tanácshoz osztják be, annak társközségeként. 1986-ban, Kisbér várossá nyilvánításával egyidejűleg az új városhoz csatolják. 1990-től lett ismét önálló. 1948 előtt a reformátusok által 1648 létesített és működtetett elemi népiskolája volt. 1975-ig nyolcosztályos általános iskolája volt. Ettől kezdődően a felsősöket Kisbér fogadta, az alsó tagozatosok helyben maradtak. Az alsó tagozat 1992-ben két tanulócsoporttal és két tanítóval önállósult. Művelődési háza a volt tanítói lakásban kapott helyet. Itt könyvtár is működik. Az orvosi ellátást Kisbéren biztosítják. 1992 óta fogorvos is működik a faluban.

Közélete szerkesztés

Polgármesterei szerkesztés

  • 1990–1994: Cseke Mihály (független)[4]
  • 1994–1998: Cseke Mihály (független)[5]
  • 1998–2002: Cseke Mihály (független)[6]
  • 2002–2006: Rohonczi László (független)[7]
  • 2006–2010: Rohonczi László (Fidesz)[8]
  • 2010–2014: Rohonczi László (Fidesz–KDNP)[9]
  • 2014–2019: Rohonczi László (Fidesz–KDNP)[10]
  • 2019-től: Gyüsziné Rohonczi Anita (független)[1]

Ismert emberek szerkesztés

Népesség szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
593
601
613
599
578
581
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,4%-a magyarnak, 0,5% cigánynak, 0,5% németnek, 0,2% szerb, 0,3% szlováknak mondta magát (6,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 13%, református 65%, evangélikus 2,3%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 9,2% (10,2% nem nyilatkozott).[11]

Nevezetességei szerkesztés

  • tájház,
  • református templom,
  • rendezvények:
    • Májusi majális
    • Falunap augusztus első szombatján

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Ete települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4568-3
  4. ↑ Ete települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. ↑ Ete települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  6. ↑ Ete települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 23.)
  7. ↑ Ete települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 23.)
  8. ↑ Ete települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 23.)
  9. ↑ Ete települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  10. ↑ Cite web-hiba: az url paramétert mindenképpen meg kell adni! (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  11. ↑ Ete Helységnévtár

Irodalom szerkesztés

  • Bárdos Dezső: Fejezetek Komárom történetéből, mai életéből. Komárom, 1969. (kézirat)
  • Magyarország megyei kézikönyvei Komárom-Esztergom megye ALFADAT-(CEBA Szekszárd, 1998) ISBN 963-9089-00-1

Külső hivatkozások szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ete_(Magyarország)&oldid=26153980”