Főmenü megnyitása

Fenichel Sámuel (Nagyenyed, 1868. augusztus 25.Stephansort, Pápua Új-Guinea, 1893. március 12.) utazó.

Fenichel Sámuel
Fenichel Sámuel-1.jpg
Született 1868. augusztus 25.[1]
Elhunyt 1893. március 12. (24 évesen)[1]
Foglalkozása
  • régész
  • entomológus
A Wikimédia Commons tartalmaz Fenichel Sámuel témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Nagyenyedről származott, s az ottani főiskola növendéke volt, ahol kitűnő természettudományos nevelést kapott. Érdeklődése kezdetben a régészet felé vonzotta. 1888 nyarán Bukarestbe ment és 3 év alatt szakszerűen berendezte az ottani elhanyagolt régészeti múzeumot, melynek segédőre lett. Később két évig Dobrudzsában az adamclisi római vártelepen ásatott főnökével, dr. Gheorghe Tocilescu múzeumi igazgatóval. Itt ismerkedett meg Albert Grubauerrel, aki ornitológiai kutatás céljából utazott a Duna deltájába.

Az új-guineai expedícióSzerkesztés

Ez a találkozás sorsfordulót jelentett Fenichel Sámuel életében, mivel a tehetős német kutató meghívta őt tervezett új-guineai expedíciójára preparátornak. Örömmel fogadta Grubauer meghívását, leköszönt múzeumi állásáról és Budapestre utazott. 1891 nyár elején a Magyar Nemzeti Múzeumban gazdagította szakmai ismereteit, s a múzeumtól is megbízást kapott állatok és néprajzi tárgyak gyűjtésére. 1891. augusztus 6-án Münchenbe utazott, ahol hat hétig dolgoztak az expedíció felszerelésének összeállításán. Csak szeptember 30-án indulhatott el útjára Hamburg kikötőjéből. Grubauer a genovai kikötőben csatlakozott hozzá. Útjuk során megálltak Ceylonban és Szingapúrban, majd Batáviába érkeztek, ahonnan azonban a kolerajárvány miatt vissza kellett térniük Szingapúrba. November 20-án érkeztek Jáva szigetének északi partjaira. December 15-én pedig Pápua Új-Guinea német részébe (az Astrolabe-öbölben fekvő Konstantinhafenbe) indultak.

Nyomban hozzálátott a gyűjtőmunkához, társa azonban megbetegedett, és otthagyta a szigetet. Grubauer magával vitte az expedícióra szánt 200 000 márkát, és csak 100 márkát hagyott hátra Fenichelnél, aki ennek ellenére folytatta a gyűjtőmunkát. Felvette a kapcsolatot az MNM-mel, ahonnan kapott is annyi támogatást, hogy létét fenntarthassa. Természetesen a gyűjtést most már kizárólag a hazai intézmények számára végezte. Madarakon és egyéb gerinces állatokon kívül nagy mennyiségben gyűjtött rovarokat is. Fő munkaterülete az Astrolabe-öböl partvidéke volt, elsősorban Friedrich-Wilhelmshafen (a mai Madang városa), Konstantinhafen, Erima, Stephansort. Behatolt a Finisterre-hegység dzsungeleibe, és 2000 méter fölötti magasságban is végzett gyűjtést. Ezen a vidéken előtte csak a híres orosz természetbúvár, Nyikolaj Mikluho-Maklaj (1846-1888) és a német Otto Finsch (1839-1917) járt, Fenichel azonban olyan helyekre is eljutott, ahol előtte még nem fordult meg európai kutató.

Akkoriban a trópusi vidékek legelterjedtebb betegsége a malária volt, amelynek hathatós ellenszerét még nem ismerték. Nem sokkal érkezése után őt is megtámadta a kór (egyesek szerint a sárgaláz), de erős szervezete sokáig ellenállt a lázrohamoknak. Bizonyára a megerőltető terepmunka is hozzájárult ahhoz, hogy 1893 elején mind kínzóbbá vált betegsége veseműködési zavarokat idézett elő, ami a kutató halálához vezetett.

Halála utánSzerkesztés

Gyűjtésének nagy részét már korábban hazajuttatta, így a MNM-nek mintegy 3000 néprajzi tárgyat küldött, de juttatott belőle a nagyenyedi Bethlen Kollégiumnak is. Állattani gyűjtése kb. 25 000 darabot számlált; ez a múzeum állattárát gyarapította, s a feldolgozók sok új állatfajt írtak le belőle.

Amikor a halálának a híre Budapestre érkezett, a Magyar Tudományos Akadémia 1895. február 9-én tiszteletére emlékülést tartott. Ezen Herman Ottó méltatta tudományos érdemeit és önfeláldozó munkásságát. Az elhangzottak ösztönözték arra Bíró Lajost, hogy folytassa Új-Guineában Fenichel megkezdett munkáját. Bíró megörökítette fényképezőgépével sírját, és a kép segítségével Balogh János akadémikusnak 1971-ben sikerült rátalálnia. A fából készült fejfát az enyészet már eltüntette, de hamvainak helyét egy közelében álló nagy fekete sírkő alapján azonosítani lehetett.

EmlékezeteSzerkesztés

Pápua Új-Guinea fővárosában, a Port Moresby-i egyetem falán arcképes tábla emlékeztet a tudomány magyar mártírjára.

MunkáiSzerkesztés

Archeológiai cikkeket írt az Archaeologiai Értesítőbe:

  • 1888. A sz.-ujfalusi és paczalkai katlansírokról
  • 1890. A rozsdás fémrégiségek megóvása
  • 1891. A gyertyámosi és bedelői halomsírokról
  • 1891. A bedelői «la furcs»-i határbeli tumulusok
  • 1891. Tanácsok régi tárgyak ragasztására és tisztogatására

Egyéb cikkei:

  • A selyemtenyésztés (Bukaresti Magyar Képes Naptár, 1890)
  • Utazás Ausztráliában, kivonat naplójából (Közérdek, Nagyenyed 1892. 17. sz.)

IrodalomSzerkesztés

  • Bakó Botond: Fenichel Sámuel életútja és emlékei Nagyenyeden. (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 12. 1993. 57-64.)
  • Bakó Botond: Fenichel Sámuel életútja és emlékei Nagyenyeden. (Múzeumi Füzetek az Erdélyi Múzeum Egyesület Természettudományi és Matematikai Szakosztálya Közleményei, Új sorozat 3. 1994. 133-150.) (kiváló irodalomjegyzékkel!)
  • Balogh János – Allodiatoris Irma: In Memoriam Lajos Bíró and Samuel Fenichel. (Acta Zoologica Acad. Sci. Hungaricae, XVIII. 1972. 1-2. 1-6.)
  • Bodrogi Tibor: Fenichel Sámuel. (Ethnographia, 1954. (LXV), 467–580.)
  • Herman Ottó: Fenichel Sámuel emlékezete. (Aquila, 1894. 3-4. füz. 69-71.)
  • Herman Ottó: Emlékünnep. (Természettudományi Közlöny, 1895. március 307. füzet 113-136.)
  • Herman Ottó, Madarász Gyula és Herepei Károly méltatják Fenichel Samu érdemeit. (Természettudományi Közlöny, 307. füzet 1895. március)
  • Madarász Gyula: Fenichel Sámuel ornithológiai gyűjtése az uj-guineai Finisterre-hegységben. (Aquila, 1894. 3-4. füz. p. 72-106.)
  • V. E. (Veress Endre): Fenichel Samu emlékezete. (Erdélyi Múzeum, XII. 1895, 168-169.)
  • Cséke Zsolt: Magyarok az emberevõk földjén, 14 részes filmsorozat, készült két új-guineai utazás eredményeképpen, 1997-2000. Bemutatta 2001-ben a Duna Televízió, az MTV1 és az MTV2. A sorozat többször foglalkozik Fenichel Sámuellel.

LŐRINCZ László.: 1949, Fenichel Sámuel Új-Guinea- utazó, -Földrajz diákkör (vezető: Deák Ferenc földrajz tanár) keretén belül tartott előadás Fenichel Sámuelről, Új-Guineai kutatásairól, az előkészítésben sokat segítettek útmutatásaikkal: Deák Ferencz és Vita Zsigmomd (BK, Földrajz Kör, Bethlen G, Kollégium Nagyenyed. Ms.1949). LŐRINCZ László, FORGÁTSCH István: 1953, Sculptura in lemn a Papuasilor din Noua-Guinee. /Faszobrászat a Pápuáknál/, Institutul de Arte Plastice, Cluj, Cercul studntesc de sculptura, (Ion Andreescu Képzőművészeti főiskolán (Kolozsvár) diákkör keretében tartott előadás,.) Ms LŐRINCZ László, 1965, Viata si activitatea exploratorului Aiudean Fenichel Samuel, / A Nagyenyedi származású Fenichel Sámuel, Új-Guinea kutató élete és munkássága/ lSesiunea de Comunicari Stiintifice a Muzeelor, sectia Muzeologie, Bucuresti, Sediul Muzeului „Zambaccian” Bucuresti, 1965. Dec. LŐRINCZ László, 1969, Un explorator Aiudean in indepartata Noua-Guinee (Fenichel Samuel), Egy Nagyenyedi származású felfedező a távoli Új-Guineában/ Ziarul „Unirea” Alba Iulia, nr.538, 1969. XI. 9. (fotografie: Fenichel si Grubauer in mijlocul papuasilor, Fenichel és Grrübauer a pápuák között.). LŐRINCZ László, 1981, Aspecte din viata si activitatea exploratorului Aiudean Fenichel Samuel in Noua-Guinee-. / Részletek Fenichel Sámuel Nagyenyedi kutató Új-Guineai munkásságárol./ Elhangzott: Simpozionul National „Istoria Civilizatiei in Romania”, Muzeul Brukenthal, Sibiu, 1981. (Lucrarea a fost predata la Muzeul Brukenthal, gata de tipar cu iconografie completa, cu promisiunea ca toate lucrarile vor aparea in doua volume, ceea ce nu s-a realizat niciodata. A dolgozatot leadtam nyomdakész állapotban, fényképmellékletekkel a Szebeni Múzeumnak, külön kötetek megjelentetése reményében, évekig halogatták a megjelentetést, de sajnos sohasem jelentek meg az ígért kötetek). LŐRINCZ László, 1986, Fenichel Samuel si legaturile lui cu Dobrudgea / Fennichel S. Dobrudzsai kapcsolatai./, Complexul Muzeal Constanta, 1986. V. Ms. LŐRINCZ László, 1993, loo ani de la moartea exploratorului aiudean Fenichel Samuel. / Fenichel S. halálának l00. évfordulója./ Előadás a Ploiesti Múzeumban, tudományos szesszió keretében, Muzeul de Stiintele Naturii Ploiesti, Sesiunea de comunicari Stiintifice, 24. IX. 1993. Ms. LŐRINCZ László, 1980, Pasari exotice din Noua Guinee (Colectia Fenichel),/ Új-Guineai exotikus madarak/, Mueul de stiintele Naturii Aiud. Ms. LŐRINCZ László, 1980, A Fenichel gyűjtemény részei különböző helyeken. Ms. 1980. LŐRINCZ László, 1981, Colectia entomologica din Noua Guinee a Muzeului de St. Nat. Aiud ./A Nagyenyedi TTMúzeum exotikus rovargyűjteménye, Fenichel S. gyűjtemény./ Ms. LUSCHAN dr. Fenichel Jakabhoz irt levele 1894. április 12-én, EA 2974. 38

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés