Főmenü megnyitása

A Finn Királyság (finnül: Suomen kuningaskunta, svédül: Konungariket Finland) egy rövid életű történelmi állam volt, melyet Finnország függetlenségének deklarálását követően kiáltottak ki. Uralkodónak a német Frigyes Károly hessen-kasseli herceget választották, azonban a központi hatalmak első világháborús vereségének és a Német Birodalom széthullásának következtében trónját nem foglalhatta el.

Finn Királyság
Suomen kuningaskunta (finn)
Konungariket Finland (svéd)
19181919
Finn Királyság címere
Finn Királyság címere
Finn Királyság zászlaja
Finn Királyság zászlaja
A Finn Nagyhercegség 1910-es térképe, melynek kiterjedése megegyezett a Finn Királyságéval
A Finn Nagyhercegség 1910-es térképe, melynek kiterjedése megegyezett a Finn Királyságéval
Nemzeti himnusz: Maamme/Vårt land
Általános adatok
Fővárosa Helsinki
Hivatalos nyelvek finn, svéd
Vallás evangélikus, ortodox
Pénznem finn márka
Kormányzat
Államforma alkotmányos monarchia
ElődállamUtódállam
 Finn NagyhercegségFinnország 
A Wikimédia Commons tartalmaz Finn Királyság témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

 
Finnország választott királya, Frigyes Károly hessen-kasseli herceg
 
Korona-replika a finn király számára tervezett uralkodói fejdísz vázlatai alapján (a valódi korona sohasem készült el)[1]

1917 februárjában a cári rendszer összeomlása és a Péterváron megalakuló Ideiglenes Kormány létrejötte Finnországban is politikai változásokat okozott, és a függetlenségpártiak támogatottsága és ereje megnőtt, melynek eredménye lett, hogy az 1917-es októberi szocialista hatalomátvételt követően a vezető finn politikusok 1917. december 6-án független országnak kiáltották ki Finnországot és bejelentették elszakadását Oroszországtól. Az ország jövendő államformája azonban nem volt teljesen tisztázva. A szenátus által az államformáról szóló előterjesztés, mely a függetlenségi nyilatkozattal együtt lett az országgyűlés elé terjesztve köztársasági lett, ugyanakkor a monarchikus államformának is számos támogatója akadt, akik ekkor még lényeges kisebbségben voltak a nemzetgyűlésben.[2]

A monarchia támogatóinak száma elsősorban a finn polgárháborút követően emelkedett meg, a németek által támogatott fehérek (valkoiset) és a Szovjet-Oroszország által támogatott vörösök (punaiset) 1918 januárja-és májusa között vívott véres harcából előbbiek kerekedtek ki győztesen. A finnek többsége egy olyan erős kormányzati formára vágyott, mely képes gátat szabni és ellehetetleníteni a jövőbeli újabb baloldali forradalmi próbálkozásokat, a vörösök lázadásában közvetlenül vagy közvetetten részt vevő szocialista képviselők többségének távolmaradása miatt pedig a parlamentben is többségbe kerültek a monarchista érzelmű politikusok.[2][3]

Az ország államformájáról szóló előterjesztés, melyet még a függetlenség kikiáltását követően nyújtottak be az országgyűlés elé a polgárháborús események következtében nem került megvitatásra, így a helyzetet a konzervatív erők úgy értékelték, hogy továbbra is a III. Gusztáv svéd király által 1772-ben kiadott (és 1809-ben I. Sándor orosz cár által is megerősített) alkotmány van érvényben. Ennek értelmében az 1917. december 6-án kiadott, a függetlenséget kihirdető okiratot is csak egy előzetes nyilatkozatnak lehet tekinteni, az alkotmány által a koronás fő számára biztosított jogokkal az új uralkodó megválasztásáig egy kormányzót kell felruházni.[2][4]

A kormányzó tisztjére Pehr Evind Svinhufvudot választották meg, a miniszterelnöke pedig Juho Kusti Paasikivi (1946-56 között hazája elnöke) lett, akik a kormány többi tagjával együtt mind monarchisták voltak, de a parlamenti többség ellenére az alkotmányos monarchiáról benyújtott két javaslat egyike sem kapta meg az elfogadáshoz szükséges öthatodos többséget. Másik égető kérdés az uralkodó személyének megtalálása és a királyválasztás megszervezése volt. Az ekkor már a kelet-európai orosz hegemóniát felváltó német érdekszféra döntően meghatározta a politikai tapogatások irányvonalát, és az új király személyét a német udvarban keresték. A kiszemelt jelölt II. Vilmos császár fia, Oszkár porosz királyi herceg volt, a kormányzó személyesen is közbenjárt a császárnál, de sikertelenül. Ennek ellenére a német politikai vezetők is kifejezték szándékukat, hogy támogatnák Finnország monarchiává válását, mint a finn-német kapcsolatok szorosabbra vételének egy állomását. A finn országgyűlés végül a hessen-kasseli herceget, Frigyes Károlyt kérte fel a Finn Királyság trónjára.[4][5][3]

Hamarosan azonban a világpolitikai folyamatok következtében a tervek meghiúsultak. 1918. november 9-én II. Vilmos császár a nyugati fronton végbemenő antant előrenyomulás és a hátországban kitörő forradalmi megmozdulások hatására lemondásra kényszerült és Németországban kikiáltották a köztársaságot. November 11-én megkötötték a compiègne-i fegyverszünetet, melynek értelmében a harci cselekmények befejeződtek és a háború véget ért. A kormányzó, Svinhufvud a német vereséget látva reálisan felmérte a helyzetet és politikailag az antant hatalmakhoz igyekezett közeledni. Megbízásából a fehér erők volt vezetője, Carl Gustaf Emil von Mannerheim tábornok Nagy-Britanniába, majd Franciaországba utazott a diplomáciai kapcsolatok kiépítésének céljából. Az ország területét hamarosan elhagyták a német katonai egységek, a választott uralkodó, Károly Frigyes pedig a kedvezőtlen aktuálpolitikai helyzet miatt 1918. december 14-én lemondott a finn királyi címéről. Az uralkodó lemondását hamarosan Svinhufvud is követte, a kormányzói székbe Mannerheim került, a parlamentet feloszlatták, a kormány tagjai kicserélődtek és hamarosan választásokra került sor. Az új országgyűlés a szociáldemokraták és a köztársaság-párti Agrárpárt (a mai Finn Centrumpárt) megerősödését hozta, a monarchista erők háttérbe szorultak és 1919. július 17-én döntés született a köztársasági államforma elfogadásáról.[5][6][3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gemstone Gallery (angol nyelven). visitkemi.fi. [2017. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 3.)
  2. a b c Jutikkala-Pirinen, i. m. 310. old.
  3. a b c The Establishment of Finnish Democracy (angol nyelven). countrystudies.us. (Hozzáférés: 2017. november 3.)
  4. a b Jutikkala-Pirinen, i. m. 311. old.
  5. a b Jutikkala-Pirinen, i. m. 312. old.
  6. Jutikkala-Pirinen, i. m. 313. old.

ForrásokSzerkesztés