Wikipédia

Finnország gazdasága

Finnország gazdasága iparilag fejlett, legnagyobbrészt a szabad piac elvei szerint működik. Az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) majdnem annyi, mint Ausztriában és Hollandiában, és kevéssel meghaladja Németország és Belgium szintjét.[1] A Világgazdasági Fórum 2015–2016-os felmérése szerint a világ 8. legversenyképesebb országa.[2]

Finnország gazdasága
A finn jegybank (Suomen Pankki) székháza Helsinkiben
A finn jegybank (Suomen Pankki) székháza Helsinkiben
FizetőeszközEUR
Pénzügyi évnaptári év
Kereskedelmi szervezeti tagságEU, WTO, OECD
GDP
Összes231,9 milliárd USD (2016)[1]
Egy főre jutó42300 USD (2016)[1]
GDP ágazatonkéntszolgáltatás 70,2%
ipar 27,1%
mezőgazdaság 2,7%[1]
Infláció0,4% (2016)[1]
Munkaerő2,685 millió (2016)[1]
Munkanélküliségi ráta8,8% (2016)[1]
Főbb iparágak listájafém- és fémtermékek, elektronika, gépek és tudományos műszerek, hajóépítés, papír, élelmiszer, textil- és ruhaipar[1]
Export58,32 milliárd USD (2016)[1]
Fő export termékekvillamos és optikai berendezések, gépek, szállítóeszközök, papír, vegyi anyagok, fémek, fűrészáru
Fő export célországokNémetország 13,1%, Svédország 10,6%, USA 7,6%, Hollandia 6,7%, Oroszország 5,7%, Kína 5,2%, Egyesült Királyság 4,8% (2016)[1]
Import57,66 milliárd USD[1]
Fő import termékekélelmiszer, kőolaj és kőolajszármazékok, vegyi anyagok, szállítóeszközök, vas és acél, gépek, számítógépek, elektronika, textilfonalak és anyagok, gabona
Fő import partnerekNémetország 16,9%, Svédország 16,1%, Oroszország 11,1%, Hollandia 8,6% (2016)[1]
Államadósság544,7 milliárd USD (2016, március 31.)[1]

Története szerkesztés

Mivel földrajzilag távolabb esik Közép-Európától, mint a többi skandináv ország, Finnország iparosítása ezekhez képest később következett be, leszámítva a papírgyártást, ami részben kiváltotta a fűrészáru exportját a 19. század vége felé. Szegény országként azonban ki volt téve az olyan gazdasági válságoknak, mint az 1867–1868-as nagy éhínség, amikor a lakosság mintegy 15%-a elpusztult.[3] A 20. század elején az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) mintegy fele volt az akkor világelső Egyesült Királyságének illetve Egyesült Államokénak.[4] Az 1930-as évekig Finnország elsődlegesen agrárország volt, és még az 1950-es években is a lakosság mintegy fele az elsődleges szektorban dolgozott, ami a gazdaság teljesítményének 40%-át adta.

A második világháború után, miközben más országok, például az Egyesült Királyság és Franciaország államosításba kezdtek, Finnország ezt elkerülte. Miután sikertelenül próbálkozott a protekcionizmussal, 1973-ban szabadkereskedelmi megállapodást kötött ez Európai Közösséggel, ezzel versenyképesebbé tette piacait. Az állam és a cégek pragmatikusan együttműködtek a hitel- és befektetési ügyekben.[5] A betéti kamatok a világ legmagasabbjai közé tartoztak, egészen az 1980-as évek végéig 8% körül alakultak.

Az 1970-es évek elején Finnország utolérte Japánt és az Egyesült Királyságot az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) tekintetében. A gazdaság fejlődése több hasonló vonást mutatott az exportorientált ázsiai országokéval.[5] A Paasikivi–Kekkonen doktrína(wd) lehetővé tette az országnak, hogy mind a nyugati országokkal, mind a KGST tagjaival kereskedjen. Jelentős kétoldalú kereskedelmi kapcsolatot folytatott a Szovjetunióval, de ez nem jelentett függőséget.

Az 1980-as évek vége felé Finnország, a többi skandináv államhoz hasonlóan liberalizálta a gazdasági szabályozórendszerét.[6]

1991-ben a finn gazdaság recesszióba került. Ezt több tényező együttesen okozta: a gazdagság túlpörgése (főleg a hitelintézeti törvény 1986-os módosításának eredményeképpen, ami sokkal hozzáférhetőbbé tette a hiteleket), nyomott piaci helyzet mind belföldön, mind pedig a kulcsfontosságú partnereknél, különösen Svédországban és a Szovjetunióban, lassú növekedés más kereskedelmi partnerekkel, és a szovjet kétoldalú kereskedelem eltűnése. A tőzsdei és ingatlanpiaci árak 50%-kal estek.[7] Az 1980-as évek növekedése adósságon alapult, és amikor elérkezett a törlesztés ideje, a GDP 13%-kal csökkent, és a gyakorlatilag teljes foglalkoztatottság a munkaerő egy ötödére esett vissza. A válságot súlyosbította a szakszervezetek kezdeti ellenállása mindenféle reformmal szemben. A politikusok küzdöttek a kiadások csökkentéséért, de az államadósság megduplázódott, és elérte a GDP 60%-át.[7] Mintegy 10 milliárd eurót fordítottak a bankok konszolidációjára.[8] 1993-ra a válság lecsendesedett.

Finnország 1995-ben lépett be az Európai Unióba. A jegybank inflációs célkövetésre kapott felhatalmazást egészen az euróövezethez való csatlakozásig.[7] Azóta a növekedési ráta egyike a legnagyobbaknak az OECD-országok közül.

Finnország egyike volt annak a tizenegy országnak, amely bevezette az eurót 1999. január 1-jén. A finn márkát 2002. év elején vonták ki forgalomból.

Természeti erőforrások szerkesztés

Finnországban számos ásványi kincs van, de több nagy bányát bezártak, és most a nyersanyagokat többnyire importálják. Ezért a fémfeldolgozó cégek a magas hozzáadott érték előállításában érdekeltek. Exportált nyersanyagok: acél, réz, króm, cink és nikkel; exportált késztermékek: acél tetőfedő anyagok és burkolatok, hegesztett acélcsövek, rézcső és bevont lemezek. Az Outokumpu a rézgyártás és a rozsdamentes acél gyorsolvasztási folyamatának kifejlesztéséről ismert.

 Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Ágazatok szerkesztés

Ipar szerkesztés

Az 1990-es évek óta a finn ipart, ami előtte az ország hatalmas erdőségein alapult, egyre inkább az elektronika és szolgáltatások dominálják.[9] A gyártást számos esetben más országokba szervezték ki, és a helyi ipar egyre nagyobb mértékben a kutatás-fejlesztésre és a csúcstechnológiát használó elektronikára teszi a hangsúlyt.

A finnországi elektronikai ipart a K&F költségek nagy aránya jellemzi, és a piac liberalizációja erősen felgyorsította. A villamosmérnöki tevékenység már a 19. században elkezdődött, amikor Gottfried Strömberg generátorokat és villanymotorokat készített; gyára most az ABB csoport része. Más finn cégek – például az Instru, Vaisala and Neles (a Metso része) - olyan területeken az ipari automatizáció, orvosi és meteorológia technika értek el sikert. A Nokia egy időben világelső volt a mobil telekommunikációban.

 
Ponsse fakitermelő gép

A finn járműipart főleg a mezőgazdasági vontatók (Valtra), erdészeti gépek (Ponsse), katonai járművek (Sisu, Patria), tehergépkocsik (Sisu Auto), autóbuszok gyártása képviseli, illetve a Valmet Automotive, amely a Fisker számára elektromos autókat gyárt. Szintén fontos a hajóépítés: a világ legnagyobb tengerjáró hajói Finnországban épülnek, és a finn Wärtsilä gyártja a világ legnagyobb dízelmotorjait. Ezeken felül Finnországban vasúti gördülőállományt is gyártanak.

A vegyipar a legnagyobb ágazatok közé tartozik Finnországban.[9] Számos terméket állít elő a többi ipari ágazat számára, ezen felül gyártanak műanyagot, vegyszereket, festékeket, kőolajszármazékokat, gyógyszereket, környezetvédelmi termékeket, biotechnológiai termékekek. Az évezre elején a biotechnológiát tekintették a legígéretesebb csúcstechnológiai ágazatnak Finnországban.[10] 2006-ban még mindig ígéretesnek tartották, de egyelőre nem lett belőle "az új Nokia".[11]

Az 1970-es években a cellulóz- és papíripar eredményezte az export 50%-át. Noha ez az arány csökkent, a cellulóz és papírgyártás még mindig fontos iparág, amelyet országszerte 52 telephelyen űznek. Ezen kívül számos ilyen profilú nemzetközi cégnek Finnországban van a székhelye. Az iparág árbevétel szerinti rangsorában az UPM és a Stora Enso világszinten az hatodik illetve a hetedik helyen álltak 2015-ben.[12]

Az ipar, beleértve az energiaellátást, szennyvíztisztítást és hulladékkezelést 2016-ban 356 000 embernek adott munkát.[13]

Mezőgazdaság szerkesztés

 
Farm Mäntyharjuban, Kelet-Finnország

A mezőgazdaságot az északi klíma és legtöbb mezőgazdasági termék esetében az önellátás jellemzi. Szerepe a bruttó nemzeti termék (GNP) és a foglalkoztatottság tekintetében csökkenőben van, de a hozzá kapcsolódó élelmiszeriparral és erdőgazdálkodással még mindig jelentős részét teszi ki a finn gazdaságnak.[14][15] A farmok száma az utóbbi évtizedekben folyamatosan csökkent, 2000 és 2012 között 80 000 -ről 60 000 -re, miközben a szántóföldek területe ugyanebben az időszakban kismértékű növekedést mutatott, és közel 2,3 millió hektárt ért el.[15] A mezőgazdaságban 2010-ben 125 000 fő dolgozott, ami 30%-os csökkenést jelent 2000-hez képest.[16]

A farmok és a mezőgazdasági terület túlnyomó része a 60. és 65. szélességi kör között helyezkedik el,[17] ezzel az egyedüli olyan ország, amely ennyire északon jelentős mezőgazdasági szektorral rendelkezik.[18] Az állattenyésztéssel forgalkozó farmok száma északi illetve keleti irányban növekszik.[17]

Szolgáltatóipar szerkesztés

 Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Turizmus szerkesztés

 Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Munkaerőpiac szerkesztés

 Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Cégek szerkesztés

 Bővebben: Finn cégek listája

Jelentős finnországi cégek a mobiltelefonos ágazatban korábban piacvezető Nokia; a cellulóz-és papíriparban a tíz legnagyobb árbevételű cég között szereplő Stora Enso és UPM; Neste Oil olajfinomító és -kereskedő vállalat; Aker Finnyards, a világ legnagyobb tengerjáró hajóit gyártó cég); Rovio Mobile videójáték-fejlesztő cég, az Angry Birds megalkotója; KONE lifteket és emelőgépeket gyártó vállalat; Wärtsilä, amely erőműveket és hajómotorokat épít; Finnair légitársaság.[19] Ezeken túl számos északi design cégnek Finnországban van a székhelye, ilyen például a Fiskars tulajdonában álló Iittala Group,[20] az Artek bútortervező cég, amelynek egyik alapítója Alvar Aalto volt[21] és a Marimekko, amelyet Jacqueline Kennedy Onassis tett híressé.[22] Noha a külföldi befektetések aránya nem olyan magas más európai országokhoz képest, a legnagyobb külföldi cégek közé olyanok tartoznak mint például az ABB csoport, Tellabs, Carlsberg és Siemens.[23]

Noha valamely mértékben volt privatizáció, még mindig számos jelentős vállalat van állami tulajdonban. Ezek jellemzően stratégiai jelentőségűek vagy természetes monopóliumhelyzetben vannak; ilyenek például a Neste Oil, VR (vasút), Finnair, VTT (kutatás) és Posti Group (korábban Itella, posta).[24]

Hivatkozások szerkesztés

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m The World Factbook: Finland. www.cia.gov (Hozzáférés: 2017. november 25.) arch
  2. ↑ The Global Competitiveness Index 2015–2016. reports.weforum.org (Hozzáférés: 2017. november 25.)
  3. ↑ Jörg Baten: A History of the Global Economy. From 1500 to the Present. (hely nélkül): Cambridge University Press. 2016. 23. o. ISBN 9781107507180  
  4. ↑ Riitta Hjerppe: An Economic History of Finland. eh.net (Hozzáférés: 2017. november 26.)
  5. ↑ a b Markus Jäntti – Juho Saari – Juhana Vartiainen: Growth and Equity in Finland. siteresources.worldbank.org (2005) (Hozzáférés: 2017. november 26.)
  6. ↑ Seppo Honkapohja: The 1980s financial liberalization in the Nordic countries. www.suomenpankki.fi (Hozzáférés: 2017. november 26.)
  7. ↑ a b c Antti Suvanto: Inflation targeting: Reflection from the Finnish experience. www.tcmb.gov.tr (Hozzáférés: 2017. november 26.) arch
  8. ↑ Valtiovarainvaliokunnan mietintö 15. 217.71.145.20. Valtiopäivät (Hozzáférés: 2017. november 26.) arch
  9. ↑ a b Archivált másolat. [2009. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 27.)
  10. ↑ Biotechnology: A Promising High Tech Sector in Finland. www.nature.com (Hozzáférés: 2017. november 27.)
  11. ↑ Monien mahdollisuuksien teknologia. www.tekes.fi (Hozzáférés: 2017. november 27.) arch
  12. ↑ Global Forest, Paper and Packaging Industry Survey. 2016 survey of 2015 results. www.pwc.com (Hozzáférés: 2017. november 27.)
  13. ↑ Labour Market: Employed persons by industry. www.tilastokeskus.fi (Hozzáférés: 2017. november 27.) arch
  14. ↑ Agriculture. www.mmm.fi (2010) arch
  15. ↑ a b Agriculture, Forestry and Fishery. www.stat.fi (2012)
  16. ↑ Agricultural Census 2010 - Labour force, preliminary data. www.maataloustilastot.fi (2011)
  17. ↑ a b Farm Register 2009. www.maataloustilastot.fi (2010)[halott link]
  18. ↑ Összehasonlításként lásd a források között Kanada, Norvégia, Oroszország, Svédország és az Egyesült Államok statisztikáit.
  19. ↑ The largest companies by turnover. www.largestcompanies.com (Hozzáférés: 2017. november 29.)
  20. ↑ Meet the company. www.iittala.com (Hozzáférés: 2017. november 29.)
  21. ↑ Artek. www.finnishdesign.com (Hozzáférés: 2017. november 29.)
  22. ↑ Quick History: Marimekko. www.apartmenttherapy.com (Hozzáférés: 2017. november 29.)
  23. ↑ Vesa Puttonen: Onko omistamisella väliä? (hely nélkül): Taloustieto. 2004. ISBN 951-628-409-4  
  24. ↑ State majority-owned companies. vnk.fi (Hozzáférés: 2019. július 19.) arch

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Economy of Finland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Agriculture in Finland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Finnország_gazdasága&oldid=25435440”