Főmenü megnyitása

Góth Endre, Dr. (Budapest, 1909. március 27. – Budapest, 1976. december 22.) magyar belgyógyász, az orvostudományok doktora (1973), Góth Miklós orvos édesapja. Leányával együtt baleset áldozata lett.

Tartalomjegyzék

CsaládjaSzerkesztés

Édesapja Goitein Salamon orvos, édesanyja Weber Szeréna volt. Miután édesapja elhunyt az első világháborúban, Endrét az anyai nagybátyja nevelte fel, aki szintén orvos volt. Testvére Alpár Imréné Góth Margit orvos, a budapesti Trefort utcai Rendelőintézet főorvosa. 1936-ban kötött házasságot Erdélyi Klára laboratóriumi asszisztenssel. Fia Góth Miklós orvos, belgyógyász, endokrinológus, leánya Góth Ágnes műfordító, rádiós szerkesztő.[1] Kislányával együtt baleset áldozata lett.

ÉletpályájaSzerkesztés

Orvosi oklevelet a budapesti tudományegyetemen szerzett (1933). 1933-tól Korányi Sándor klinikáján, 1936-tól a Szövetség utcai Kórházban, később a Kaszab-poliklinikán dolgozott.

1939-ben - feleségével (Góth Endréné dr., született Erdélyi Klárával) együtt - a liberális jellegű Polgári Szabadságpárt képviselőjelöltjei voltak.[2]

1940 és 1941 folyamán Szent-Györgyi Albert mellett Szegeden folytatott biokémiai kutatásokat. 1943-ban a budapesti Szent János Kórház belosztályára került. 1947-ben endokrinológiai tárgykörből magántanári képesítést szerzett. 1950-től a József Attila Kórház, 1952-től a Margit Kórház belgyógyász, majd később igazgató főorvosa volt. 1954-ben az orvostudományok kandidátusa fokozatot szerzett. 1958-ban ösztöndíjasként a Cambridge-i Biokémiai Intézetben dolgozott. Hazatérése után Budapesten átvette a János Kórház II. belgyógyászati osztályának vezetését. 1976-ban címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. Több hazai tudományos társaság tagja volt.

Kutatási területeSzerkesztés

Fő kutatási területe az endokrinológia, a hormonkutatás, elsősorban az agyalapi mirigy és a mellékvese működésének vizsgálata. Magyarországon elsőként kezelt törpenövést emberi növekedési hormonnal. Ő vezette be a hormonok radioaktív módszerrel történő meghatározását. Az elhízás és a cukorbetegség problematikájával is behatóan foglalkozott.

Tudományos fokozataiSzerkesztés

  • Az orvostudományok kandidátusa (1954)
  • Az orvostudományok doktora (1973)

EmlékezeteSzerkesztés

Társadalmi szerepvállalásaSzerkesztés

  • A Magyar Belgyógyász Szakcsoport, illetve a Magyar Belgyógyász Társaság vezetőségi tagja (1946–1958),
  • az Endokrin Szekció, illetve a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság alapító alelnöke (1948–1976),
  • a Magyar Diabetes Társaság alelnöke (1970–1976)
  • A IV. Magyar Endokrinológiai Kongresszus elnöke (1969)
  • A Royal Society of Medicine tagja (1960-tól).
  • Az Európai Diabetes Társaság tagja (1970-től).

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Akadémiai Jutalom (1953),
  • Semmelweis-emlékérem (1976).

Főbb írásaiSzerkesztés

Tudományos eredményeit hazai és külföldi szaklapokban, valamint több könyvben publikálta.

  • A vitaminok és jelentőségük az orvosi gyakorlatban (Budapest, 1938);
  • Vitaminok és hormonok (Bp., 1943);
  • Hormonterápia (Bp., 1958);
  • Az endokrinológia újabb eredményei (szerk., Bp., 1963);
  • Elhízás (Bp., 1969);
  • Pathophysiologie und Klinik der Fettsucht (Bp., 1969).

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

További információkSzerkesztés