Főmenü megnyitása

Góth Endre, Dr. (Budapest, 1909. március 27.[1] – Budapest, 1976. december 22.) magyar belgyógyász, az orvostudományok doktora (1973), Góth Miklós orvos édesapja. Leányával együtt baleset áldozata lett.

CsaládjaSzerkesztés

Édesapja Goitein Salamon Sándor (1877–1920)[2] orvos, édesanyja Weber Szeréna (1884–1952)[3] volt.[4] Miután édesapja elhunyt az első világháborúban, Endrét az anyai nagybátyja nevelte fel, aki szintén orvos volt. Testvére Alpár Imréné Góth Margit orvos, a budapesti Trefort utcai Rendelőintézet főorvosa. 1936. szeptember 7-én Budapesten házasságot kötött Erdélyi Klára laboratóriumi asszisztenssel.[1] Fia Góth Miklós orvos, belgyógyász, endokrinológus, leánya Góth Ágnes műfordító, rádiós szerkesztő.[5] Kislányával együtt baleset áldozata lett. Apai nagyszülei Goitein Jakab és Krainer Berta, anyai nagyszülei Weber Adolf (1860–1935)[3] orvos és Mandel Berta (1860–1935)[6] voltak.

ÉletpályájaSzerkesztés

Orvosi oklevelet a budapesti tudományegyetemen szerzett (1933). 1933-tól Korányi Sándor klinikáján, 1936-tól a Szövetség utcai Kórházban, később a Kaszab-poliklinikán dolgozott.

1939-ben - feleségével (Góth Endréné dr., született Erdélyi Klárával) együtt - a liberális jellegű Polgári Szabadságpárt képviselőjelöltjei voltak.[7]

1940 és 1941 folyamán Szent-Györgyi Albert mellett Szegeden folytatott biokémiai kutatásokat. 1943-ban a budapesti Szent János Kórház belosztályára került. 1947-ben endokrinológiai tárgykörből magántanári képesítést szerzett. 1950-től a József Attila Kórház, 1952-től a Margit Kórház belgyógyász, majd később igazgató főorvosa volt. 1954-ben az orvostudományok kandidátusa fokozatot szerzett. 1958-ban ösztöndíjasként a Cambridge-i Biokémiai Intézetben dolgozott. Hazatérése után Budapesten átvette a János Kórház II. belgyógyászati osztályának vezetését. 1976-ban címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. Több hazai tudományos társaság tagja volt.

Kutatási területeSzerkesztés

Fő kutatási területe az endokrinológia, a hormonkutatás, elsősorban az agyalapi mirigy és a mellékvese működésének vizsgálata. Magyarországon elsőként kezelt törpenövést emberi növekedési hormonnal. Ő vezette be a hormonok radioaktív módszerrel történő meghatározását. Az elhízás és a cukorbetegség problematikájával is behatóan foglalkozott.

Tudományos fokozataiSzerkesztés

  • Az orvostudományok kandidátusa (1954)
  • Az orvostudományok doktora (1973)

EmlékezeteSzerkesztés

Társadalmi szerepvállalásaSzerkesztés

  • A Magyar Belgyógyász Szakcsoport, illetve a Magyar Belgyógyász Társaság vezetőségi tagja (1946–1958),
  • az Endokrin Szekció, illetve a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság alapító alelnöke (1948–1976),
  • a Magyar Diabetes Társaság alelnöke (1970–1976)
  • A IV. Magyar Endokrinológiai Kongresszus elnöke (1969)
  • A Royal Society of Medicine tagja (1960-tól).
  • Az Európai Diabetes Társaság tagja (1970-től).

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Akadémiai Jutalom (1953),
  • Semmelweis-emlékérem (1976).

Főbb írásaiSzerkesztés

Tudományos eredményeit hazai és külföldi szaklapokban, valamint több könyvben publikálta.

  • A vitaminok és jelentőségük az orvosi gyakorlatban (Budapest, 1938);
  • Vitaminok és hormonok (Bp., 1943);
  • Hormonterápia (Bp., 1958);
  • Az endokrinológia újabb eredményei (szerk., Bp., 1963);
  • Elhízás (Bp., 1969);
  • Pathophysiologie und Klinik der Fettsucht (Bp., 1969).

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

További információkSzerkesztés