Gyapjas mamut
A gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül az elefántfélék (Elephantidae) családjába tartozó régen kihalt faj.
Gyapjas mamut | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Evolúciós időszak: Késő pleisztocén - holocén 0,4–0,004 Ma | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() Modell
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Régen kihalt | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Mammuthus primigenius (Blumenbach, 1799) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Gyapjas mamut témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Gyapjas mamut témájú kategóriát. |
Nemének a típusfaja.
TudnivalókSzerkesztés
A pleisztocénben, mintegy 400 000 évvel ezelőtt jelent meg és a Würm-glaciális végéig élt Eurázsia és Észak-Amerika akkoriban tundra jellegű tájain. Ősének jelenleg a sztyeppei mamutot (Mammuthus trogontherii) tartják számon.
A pleisztocén emberének kortársa volt, az ősállatok szimbóluma. Számos példányuk igen jó állapotban megmaradt Szibéria örökké fagyos vidékein, így lágy részeikről is viszonylag sokat tudunk.
Átlagos marmagassága elérte a 2,67–3,49 métert, a tömege pedig 3,9–8,2 tonna lehetett;[1] tehát nagyobb volt az átlagos méretű afrikai elefántnál (Loxodonta africana). Testét barna, bozontos szőrzet védte a hideg ellen, ami két rétegű volt: a kb. 1 méter hosszú durva fedőszőrzet alatt egy finomabb hőszigetelő szőrréteg is védte az állatot a kihűléstől. Füle a mai afrikai elefánt füleihez képest csak mintegy hatod akkora volt (a hőveszteség csökkentése érdekében). Fogazata is alkalmazkodott a durvább tundrai növényzethez: barázdáltabb és magasabb koronája volt, mint a mai elefántoknak. Erősen görbült agyarának hossza – a görbület mentén – elérte a 4,2 métert.[2]
A ma élő elefántokhoz hasonlóan valószínűleg családokban járhatta a tundrát, ahol – gyomortartalmából ítélve – fák hajtásait és más növényeket fogyasztott. A tápláléknak csak nyáron lehetett bővében, így a téli időszakra szervezete zsírt halmozott fel a bőre alatt, de leginkább a válla tájékán levő púpban. Így a tél beálltával hosszabb koplalást is kibírt, esetleg agyaraival kotorta el a havat, hogy táplálékhoz jusson. Valószínűbb azonban, hogy télen melegebb vidékekre vándorolt.
Pontos besorolásuk sokáig vitatott volt. A legújabb nukleinsavas DNS-vizsgálatok alapján azonban úgy tűnik, hogy az ázsiai elefánttal (Elephas maximus) állt közelebbi rokonságban: a két faj közös őse körülbelül 2,5-5,4 millió évvel ezelőtt vált ketté.[3][4]
Maradványait szinte egész Európában és Szibériában megtalálták. A középkorban csontjaikról azt gondolták, hogy azok óriásoktól származnak. "Feltámasztása" a molekuláris biológia fejlődésével többször napirendre került.
Jellegzetes alakját őseink barlangrajzokon és kőbe, csontba, agyarba vésve örökítették meg. Kihalásukat valószínűleg őseink túlzott vadászata okozhatta – legalábbis ezt erősítik meg az eurázsiai sztyeppéken és Szibériában talált, csontjaikból épített kunyhók. Mások szerint a kihalását a legutóbbi jégkorszakot követő gyors felmelegedés okozhatta. Egy harmadik elmélet pedig egy „hiperjárvány” megjelenésével magyarázza eltűnését. (Kihalásának feltételezhető okairól bővebben: pleisztocén megafauna.)
Érdekesség, hogy bár a kontinentális állományai mintegy 10 000 éve tűntek el Európából; két elszigetelt populációja még mindig élt kb. 5600 évvel ezelőtt az alaszkai Szt. Pál-szigeten,[5][6] valamint az északkelet-szibériai Vrangel-szigeten. Ez utóbbi az izolált zsugorodás révén helyileg kialakult törpe alfajjá változott, a szigetről elnevezett vrangel-szigeti gyapjas mamuttá (Mammuthus primigenius vrangeliensis), amely csak 4000 éve halhatott ki.
GalériaSzerkesztés
Gyapjas mamut foga. Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd
Mamut modell a münsteri természettudományi múzeumban
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.
- ↑ The Academy of Natural Sciences: Woolly Mammoth (Mammuthus primigenius)'. The Academy of Natural Sciences, 2007. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 29.)
- ↑ Rohland, N. (2010). „Genomic DNA sequences from mastodon and woolly mammoth reveal deep speciation of forest and savanna elephants”. PLoS Biology 8 (12), e1000564. o. DOI:10.1371/journal.pbio.1000564. PMID 21203580.
- ↑ (2011) „Reconciling Apparent Conflicts between Mitochondrial and Nuclear Phylogenies in African Elephants”. PLoS ONE 6 (6), e20642. o. DOI:10.1371/journal.pone.0020642. PMID 21701575.
- ↑ Schirber, Michael. "Surviving Extinction: Where Woolly Mammoths Endured". Live Science. Imaginova Cororporation
- ↑ Kristine J. Crossen, “5,700-Year-Old Mammoth Remains from the Pribilof Islands, Alaska: Last Outpost of North America Megafauna”, Geological Society of America Abstracts with Programs, Volume 37, Number 7, (Geological Society of America, 2005), 463.
ForrásokSzerkesztés
- Zdenek V. Spinar – Zdenek Burian: Élet az ember előtt, Gondolat, Budapest, 1985