Hídalmási járás
A Hídalmási járás, régebbi írásmóddal Hidalmási járás a Magyar Királyság megszűnt közigazgatási egysége, amely Kolozs vármegye része volt, Hidalmás székhellyel. Területe jelenleg Romániában, Szilágy és Kolozs megyében fekszik.
| Hídalmási járás | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Vármegye | Kolozs vármegye |
| Járási székhely | Hidalmás |
| Települések száma | 34 (1913)[1] |
| nagyközségek | – (1913)[1] |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
Fekvése szerkesztés
A Hídalmási járás Kolozs vármegye északnyugati határa mentén terült el. Nyugaton és északnyugaton Szilágy vármegye, északon és északkeleten Szolnok-Doboka vármegye, keleten és délkeleten a Kolozsvári járás, délkeleten és délen a Nádasmenti járás voltak a szomszédai. A járási székhely Hidalmás a járás északi részén található.
Története szerkesztés
1857-ben 56 község alkotta és a Szilágysomlyói kerülethez tartozott.[2] Az 1876-os közigazgatási reform során került Kolozs vármegyéhez.[3] Neve 1908-ban változott Almási járásról Hidalmási járásra.[3]
1920 után Plasa Hida néven a romániai Kolozs megyéhez (Județul Cojocna) tartozott.[4] 1920 és 1925 között négy községet ide csatoltak át Szolnok-Doboka megye Csákigorbói járásából, viszont három község átkerült a Kolozsborsai járáshoz. 1925 és 1930 között még egy községet kapott a Csákigorbói járástól, hármat visszakapott a Kolozsborsai járástól, kilencet viszont átadott az újonnan alapított Egeresi járásnak; a járás új neve Plasa Almașului lett.[3] 1925-ben húsz község alkotta, székhelye Magyarzsombor volt.[5]
A két világháború közötti időszakban a járás képviselője a román parlamentben Emil Hațieganu lett.[6]
A második bécsi döntés után a Hídalmási járás kilenc községet átadott a Nádasmenti járásnak, hatot pedig a Bánffyhunyadi járásnak. A második világháború után visszaállt az 1940 előtti közigazgatási felosztás.[3] 1950-ben új közigazgatási törvény született, amelynek során a megyék helyett szovjet mintára tartományokat alakítottak; ekkor a járások is megszűntek létezni.[6]
Lakossága szerkesztés
1910-ben 23 150 lakosa volt, ebből 13 613 görögkatolikus, 5270 görögkeleti, 2964 református, 886 izraelita, 383 római katolikus, 13 evangélikus, 10 unitárius.[7] A lakosság 79,2%-a román, 17,6%-a magyar, 0,5%-a német, 2,7%-a más anyanyelvű volt.[8]
Települései szerkesztés
Az 1913-as helységnévtár szerint a járást tíz körjegyzőségben harmincnégy község alkotta:[1]
| körjegyzőség | település | lélekszám |
|---|---|---|
| Almásnyíresi kj. | Almásnyíres | 994 |
| Cold | 482 | |
| Kiskökényes | 232 | |
| Drági kj. | Drág | 1298 |
| Milvány | 728 | |
| Ugróc | 706 | |
| Hídalmási kj. | Almásszentmihály | 1441 |
| Bányika | 379 | |
| Hidalmás | 1484 | |
| Középlaki kj. | Bercse | 525 |
| Középlak | 903 | |
| Nyerce | 465 | |
| Lapupataki kj. | Argyas | 315 |
| Forgácskút | 679 | |
| Lapupatak | 458 | |
| Vásártelke | 321 | |
| Magyarzsombori kj. | Almásszentmária | 642 |
| Kendermál | 286 | |
| Magyarzsombor | 856 | |
| Zutor | 334 | |
| Nagyesküllői kj. | Adalin | 554 |
| Kisesküllő | 723 | |
| Nagyesküllő | 1064 | |
| Ördögkeresztúr | 573 | |
| Nagypetrii kj. | Almástamási | 614 |
| Dank | 384 | |
| Nagypetri | 748 | |
| Tóttelke | 467 | |
| Topaszentkirályi kj. | Almásdál | 557 |
| Almásköblös | 348 | |
| Topaszentkirály | 852 | |
| Váralmási kj. | Bábony | 309 |
| Kispetri | 650 | |
| Váralmás | 1779 |
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c A magyar szentkorona országainak helységnévtára 1913. Szerk. Biszak Sándor. Budapest: Hadtörténeti Intézet és Múzeum – Arcanum. 2006. ISBN 9789637374463
- ↑ Fényes Elek: Az Ausztriai Birodalom statistikája és földrajzi leírása. Pest: Heckenast. 1857. 170. o.
- ↑ a b c d Szilágyi Ferenc: A Partium közigazgatási földrajza. dea.lib.unideb.hu (2008) (Hozzáférés: 2021. november 16.) [doktori értekezés]
- ↑ Erdély statisztikája: A Romániához csatolt egész volt magyar terület lakosságának nemzetiségi, felekezeti és kulturális községenkénti statisztikája az 1910. és 1920. évi hivatalos adatok alapján. Közzéteszi Jakabffy Elemér. Lugos: „Magyar Kisebbség” Nemzetpolitikai Szemle. 1923.
- ↑ Nicolae Istrate: Indicatorul comunelor din Ardeal si Banat. Cluj: Cartea Româneasca. 1925.
- ↑ a b Alina Rad: Emil Hatieganu, deputat al circumscriptiei electorale Hida în parlamentul României Mari. Graiul Salajului, (2018. november 23.)
- ↑ Erdély településeinek vallási adatai. Szerk. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 2001. II 256. o. ISBN 9632154193
- ↑ Erdély településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százalékos megoszlásban (1850–1941). Szerk. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1996. 368. o. ISBN 9632151046
.svg){kind=small}
