Homonnay Tivadar

(1888–1964) magyar politikus, várospolitikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 26.

Szántói Homonnay Tivadar (Kalocsa, 1888. május 3.Budapest, 1964. június 29.[3]) magyar keresztényszocialista politikus, Budapest főpolgármestere.

Homonnay Tivadar
Az Országgyűlés tagja
Hivatali idő
1920 – 1942
Budapest 12. főpolgármestere
Hivatali idő
1942 – 1944
ElődKarafiáth Jenő
UtódKeledy Tibor

Született1888. május 3.[1]
Kalocsa
Elhunyt1964. június 30. (76 évesen)[1]
Budapest[2]
SírhelyFarkasréti temető
Párt

Foglalkozáspolitikus

Életpályája

szerkesztés

Kolozsváron és Budapesten végezte el jogi tanulmányait. Külföldi tanulmányútja után vasúti tisztviselő volt. 1906–1919 között a MÁV munkatársa, 1919–1921 között fogalmazója, 1921–1922 között segédtitkára, majd 1922-ben titkára volt. 1911-ben doktorált.

A Tanácsköztársaság idején (1919) részt vett az ellenforradalmi mozgalomban. 1919-ben a Keresztény Szocialista Vasutasok Országos Egyesületének alapító elnöke volt. 1919-ben a Keresztény Szociális Gazdasági Párt tagja volt. 1919–1922 között a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja taga volt. 1920–1942 között a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja volt. 1920–1926 között nemzetgyűlési, 1927–1942 között országgyűlési képviselő volt.

Az első nemzetgyűlésen a botbüntetés bevezetéséről szóló törvényjavaslat előadója volt. 1923–1925 között az Országos Keresztényszocialista Párt tagja volt. 1924-ben kormányfőtanácsossá nevezték ki. 1925–1937 között a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt tagja volt. 1937–1939 között az Egyesült Keresztény Párt tagja volt. 1939–1944 között a Magyar Élet Pártja tagja volt. A fővárosi Keresztény Községi Párt (Wolff-párt) egyik vezetője volt. 1942–1944 között – Magyarország német megszállásáig – Budapest főpolgármestere volt.

1951-ben vagyonától megfosztották, Budapestről kitelepítették.

Több éven át a Magyar Úszó Szövetség elnöke volt. Sírja a Farkasréti temetőben található (2-3-169).[4][5]

Szülei: Homonnay Nándor és Dőry Krisztina voltak.[6] 1913. július 17-én, Budapesten házasságot kötött Lehotzky Irénnel.[7] Három gyermekük született: László, Farkas és Mária.[3]

  • Beszéde a kötelező betegségi és baleseti biztosításról (Budapest, 1927)
  • II. osztályú magyar érdemkereszt (1929)

További információk

szerkesztés
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Budapest.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. kötet: Erdély. 4. kötet: Délvidék.]. Felelős szerkesztő és kiadó: Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
  • Vajay Szabolcs: A Máltai Rend magyar lovagjai 1530-2000. Budapest, Mikes Kiadó Kft., 2000.
  • Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Szerkesztette: Madarász Elemér. [Budapest], Magyar Politikai és Közigazgatási Compass Kiadóváll., [1939].
  • A magyar társadalom lexikonja. A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, Budapest, 1930.
  • Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogú város adattára. Szerkesztette: Csatár István, dr. Hovhannesian Eghia és Oláh György. Budapest, 1939. Kultúra Könyvnyomdai Műintézet
  • Révai új lexikona IX. (Gym–Hol). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-268-X  
  • Uj Idők lexikona I–XXIV. (szerk.) Dr. Balla Antal – Dr. Benedek László – Dr. Bacsó Jenő – Dr. Angeli Ottó. Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1936–1942.  
  • Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8  
  • Az új városháza. A főváros főtisztviselőinek és a törvényhatósági bizottság tagjainak életrajza, a főváros hivatalainak, intézményeinek és üzemeinek ismertetése. Az 1931-37. évi törvényhatóság. Szerkesztette: Weichert Béla. Budapest, 1931.
  • (szerk.) Bálint ZoltánBalla AntalBalassa József: Világlexikon. A tudás egyeteme. Budapest: Enciklopédia Rt. 1925.