Hurwitz-féle zéta-függvény

A matematikában a Hurwitz-féle zéta-függvény a zéta-függvények egyike. Formális definíciója s, q komplex argumentumokra, ha Re(s) > 1 és Re(q) > 0:

A fent megadott tartományon abszolút konvergens, és kiterjeszthető a komplex síkra úgy, hogy s≠1. A Riemann-féle zéta-függvény ennek egy speciális esete: ζ(s,1).

Hurwitz-féle zéta-függvény, ha q=1/3. Tartományszínezéses módszerrel generálva a Matplotlib felhasználásával. A piros szín pozitív, a kékeszöld negatív valós értékeket jelez[1]

Analitikus folytatás

szerkesztés
 
Hurwitz-féle zéta-függvény, ha q=24/25

Ha  , akkor a függvény definiálható, mint:

 

ahol az integráció   útvonala hurok a negatív tengely körül. Ezzel   analitikusan folytatható s-ben.

A Hurwitz-féle zéta-függvény ezzel a folytatással meromorf, ami minden   komplex számra definiálható, amire  . Az   helyen elsőrendű pólusa van, és reziduuma 1. A konstans term

 

ahol   a gamma-függvény, és   a digamma-függvény.

Sorfejtés

szerkesztés
 
Hurwitz-féle zéta-függvény, mint q függvénye. Itt s rögzített, s=3+4i

Helmut Hasse konvergens Newton-sor reprezentációt definiált minden valós q > 0 és minden s ≠ 1 esetére 1930-ban:[2]

 

A sor egyenletesen konvergál az s-sík kompakt halmazain egy egészfüggvényhez. A belső összeg érthető, mint   n-edik hátradifferenciálja; azaz,

 

ahol Δ az előredifferenciál operátor. Tehát

 

Integrál reprezentáció

szerkesztés

A függvény integrálreprezentációja Mellin-transzformációval kapható:

 

ha   és  

Hurwitz képlete

szerkesztés

Hurwitz képlete:

 

ahol

 

a zéta egy reprezentációja, ami érvényes   and s > 1. Itt   a polilogaritmus.

Függvényegyenlet

szerkesztés

A függvényegyenlet kapcsolatot teremt a jobb és a bal félsíkon felvett értékek között. Egész   esetén

 

fennáll minden s értékre.

Taylor-sorok

szerkesztés

A zéta függvényt a második argumentumában vett parciális deriválás eltolja:

 

Emiatt a Taylor-sornak különböző árnyékformája van:

 

Alternatívan,

 

ahol  .[3]

Közeli rokon a Stark–Keiper formula:

 

ami egész N-ekre és tetszőleges s-re teljesül. Lásd még Faulhaber képletét hasonló kapcsolatért egészek hatványainak véges összegével.

Laurent-sor

szerkesztés

A Laurent-sorkifejtés használható a Stieltjes-konstansok definiálásához:

 

Speciálisan   és  .

Fourier-transzformált

szerkesztés

A Hurwitz-féle zéta-függvény s szerinti diszkrét Fourier-transzformáltja a Legendre-féle khi-függvény.

Kapcsolat a Bernoulli-polinomokkal

szerkesztés

A fent definiált   függvény a Bernoulli-polinomok általánosítása:

 

ahol   a z komplex szám valós része. Alternatívan

 

Speciálisan   esetén:

 

Kapcsolat a Jacobi-féle théta-függvénnyel

szerkesztés

Ha   a Jacobi-féle théta-függvény, akkor

 

teljesül minden   és komplex, de nem egész z esetén. Ha z=n egész, az összefüggés egyszerűsíthető:

 

ahol ζ a Riemann-féle zéta-függvény. Jegyezzük meg, hogy ez utóbbi forma függvényegyenlet a Riemann-féle zéta-függvényre, és ez Riemanntól származik. A különbség annak tulajdonítható, hogy a Jacobi-féle théta-függvény határértéke a Dirac-delta z-ben, ha  .

Kapcsolat a Dirichlet-féle L-függvényekkel

szerkesztés

Racionális argumentumokra a Hurwitz-féle zéta-függvény kifejezhető Dirichlet-féle L-függvények lineáris kombinációjaként, és fordítva: A Hurwitz-féle zéta-függvény egyenlő a ζ(s) Riemann-féle zéta-függvénnyel ha q = 1, ha q = 1/2 akkor (2s−1)ζ(s),[4] és ha q = n/k ahol k > 2, (n,k) > 1 és 0 < n < k, akkor[5]

 

és az összeg végigfut az összes Dirichlet-karakteren mod k. Megfordítva, tekintsük a következő lineáris kombinációt:[4]

 

Teljesül még a multiplikációs tétel:

 

ahol a hasznos általánosítás az eloszlás reláció[6]

 

(Ez utóbbi akkor teljesül, ha q természetes szám, és 1 − qa nem.)

Nullhelyek

szerkesztés

Ha q = 1, akkor éppen a Riemann-féle zéta-függvényt kapjuk vissza. Ha q = 1/2, akkor a Riemann-féle zéta-függvény és egy egyszerű függvény szorzatát kapjuk, ami nehézzé teszi a nullhelyek keresését. Ha 0<q<1 és q≠1/2, akkor minden pozitív &epsilon-hoz van gyök az 1<Re(s)<1+&epsilon sávban. Ezt Davenport és Heilbronn bizonyította transzcendens esetre,[7] és Cassels algebrai irracionális esetre.[4][8]

Racionális értékek

szerkesztés

A Hurwitz-féle zéta-függvénnyel több azonosság is levezethető a racionális számokra.[9] Az   Euler-polinomok együtthatói:

 

és

 

Továbbá

 

ami teljesül, ha  . Itt   és   a   Legendre-féle khi-függvény segítségével vannak definiálva

 

és

 

A ν egész értékeire ezek kifejezhetők az Euler-polinomokkal. Ezek a relációkl megkaphatók a függvényegyenlet alkalmazásával a fenti Hurwitz-formulára.

Speciális esetek, általánosítások

szerkesztés

A Hurwitz-féle zéta-függvény pozitív egész m-mel kapcsolódik a poligamma függvényhez:

 

Negatív egész −n számokra az értékek a Bernoulli-polinomokhoz kapcsolódnak:[10]

 

A Barnes-féle zéta-függvény a Hurwitz-féle zéta-függvény általánosítása.

A Lerch-transzcendens a Hurwitz-féle zéta-függvény általánosítása:

 

így

 

Hipergeometrikus függvény

  ahol  

Meijer-féle G-függvény

 

Alkalmazásai

szerkesztés

A Hurwitz-féle zéta-függvény több különböző tudományterületen felbukkan. Legtöbbször a számelmélet használja, itt jól kidolgozott elmélete van. Fraktálok, dinamikai rendszerek esetén is megjelenik. Az alkalmazott statisztikában kapcsolódik a Zipf-törvény, és a Zipf–Mandelbrot-törvény. A részecskefizikában Julian Schwinger egy képletében is megjelenik, hogy pontos eredményt adjon egy Dirac-elektron párképződésére uniform elektromos mezőben.

  1. http://nbviewer.ipython.org/github/empet/Math/blob/master/DomainColoring.ipynb
  2. Hasse, Helmut (1930), "Ein Summierungsverfahren für die Riemannsche ζ-Reihe", Mathematische Zeitschrift 32 (1): 458–464, doi:10.1007/BF01194645, <https://eudml.org/doc/168238>
  3. Vepstas, Linas (2007). "An efficient algorithm for accelerating the convergence of oscillatory series, useful for computing the polylogarithm and Hurwitz zeta functions". arXiv:math/0702243.
  4. a b c Davenport (1967) p.73
  5. Lowry, David: Hurwitz Zeta is a sum of Dirichlet L functions, and vice-versa. mixedmath. (Hozzáférés: 2013. február 8.)
  6. Modular Units, Grundlehren der Mathematischen Wissenschaften. Springer-Verlag, 13. o. (1981). ISBN 0-387-90517-0 
  7. Davenport, H. & Heilbronn, H. (1936), "On the zeros of certain Dirichlet series", Journal of the London Mathematical Society 11 (3): 181–185, DOI 10.1112/jlms/s1-11.3.181
  8. Cassels, J. W. S. (1961), "Footnote to a note of Davenport and Heilbronn", Journal of the London Mathematical Society 36 (1): 177–184, DOI 10.1112/jlms/s1-36.1.177
  9. Given by Cvijović, Djurdje & Klinowski, Jacek (1999), "Values of the Legendre chi and Hurwitz zeta functions at rational arguments", Mathematics of Computation 68 (228): 1623–1630, DOI 10.1090/S0025-5718-99-01091-1
  10. Apostol (1976) p.264

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hurwitz zeta function című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.