Wikipédia

I. Márton szicíliai király

aragóniai királyi herceg és trónörökös, Szicília (Trinacria) uralkodója
Ez a szócikk a szicíliai királyról szól. Hasonló címmel lásd még: I. Márton (egyértelműsítő lap).
Ez a szócikk az aragóniai infánsról szól. Hasonló címmel lásd még: Aragóniai Márton (egyértelműsítő lap).

I. Márton (1374/75/76 – Cagliari, Szárd Királyság, 1409. július 25.) vagy más néven Ifjú/Ifjabb Márton, Katalánul: Martí el Jove, spanyolul: Martín el Joven, aragóniai nyelvjárásban: Martín O Choven, olaszul: Martino il Giovane, szicíliai olaszul: Martinu I di Sicilia chiamatu lu Giùvini, szárdul: Martine I de Sitzìlia, aragón királyi herceg (infáns) a születésétől fogva, a felesége jogán (iure uxoris) 1392-től 1401-ig, az első felesége haláláig Szicília (Trinacria)[1] királya, illetve 1401-től 1409-ig egyedül, azaz egyeduralkodó Szicíliában. 1396-tól az apja örököse az Aragón Korona országaiban.[2] Anyja révén 1406-tól Luna[3] és Jérica (Xèrica) grófja,[4] Quinto bárója,[5] Sogorb (Segorbe)[6] és Pedrola ura.[7] A Barcelonai-ház aragón királyi ágának a tagja. Annak ellenére, hogy csak a másodszülötti ágból származott, ő volt az aragón uralkodóház reménysége, hiszen a nagybátyjának, I. (Vadász) János aragón királynak a fiai mind meghaltak kisgyermekkorukban, így őt tekintették a Barcelonai-ház folytatójának. Születésekor nem sejthette még senki, hogy ő lesz az apja mellett az utolsó törvényes és életképes utódja a dinasztia aragón királyi ágának.

I. Márton
Aragóniai Márton Róbert
RagadványneveIfjú/Ifjabb Márton
Szicíliai (Trinacriai) Királyság királya
Martino I/Martinu I
Uralkodási ideje
1392. – 1409. július 25.
KoronázásaPalermo
1398. április 13.
Örököse1. (1406–1407): Legifjabb Márton szicíliai királyi herceg (fia)
2. Aragóniai Frigyes (természetes fia, nem hivatalos jelölés)
ElődjeI. (Aragóniai) Mária
UtódjaII. (Idős) Márton
Aragóniai Királyság trónörököse
Martí el Jove/Martín el Joven
Uralkodási ideje
1396. május 19. – 1409. július 25.
ElődjeIdős Márton
UtódjaNagylelkű Alfonz
Lunai Grófság grófja
Martín I/Martí I
Uralkodási ideje
1406. december 29. – 1409. július 25.
ElődjeI. (Nagy) Mária
UtódjaI. (Aragóniai) Frigyes
Jérica (Xèrica) Grófság grófja
Martín I/Martí I
Uralkodási ideje
1406. december 29. – 1409. július 25.
ElődjeI. (Nagy) Mária
UtódjaI. (Aragóniai) Frigyes
Életrajzi adatok
UralkodóházBarcelonai-ház
Született1374/75/76
?
Elhunyt1409. július 25. (34 évesen)
Cagliari, Szárd Királyság
NyughelyeCagliari
ÉdesapjaI. (Idős) Márton aragón király (1356–1410)
ÉdesanyjaI. (Nagy) Mária lunai grófnő (1353–1406)
Házastársa1. I. (Aragóniai) Mária szicíliai királynő (1363–1401)
Házastársa2. Évreux-i Blanka navarrai infánsnő, 1425-től I. Blanka néven Navarra királynője (1387–1441)
Gyermekei1. feleségétől:
1. Péter (1398–1400)
2. feleségétől:
2. Márton (1406–1407)
Ágyasától, Agatuccia Pesce úrnőtől:
3. Jolán (–1428)
Ágyasától, Tarsia Rizzari úrnőtől:
4. Frigyes (1400/03–1438)
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Márton témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Röviddel a születése után nagyapja, IV. (Szertartásos) Péter aragón király kinevezte a másodszülött fiát, az ő apját, Idősebb Márton infánst "Szicília királyává", vitatva a másik unokájának, I. Mária szicíliai királynőnek a jogait a szicíliai trónra. Ez a kinevezés azonban csak jelképes aktus maradt, hiszen IV. Péter kezében semmilyen eszköz sem volt, hogy ezen a helyzeten változtasson, így Idősebb Mártonnak és fiának a reményei akár a szicíliai, akár az aragón királyi koronára egyelőre beteljesületlenek maradtak. IV. Péter azt később sem tudta elérni, hogy ne Mária maradjon Szicília uralkodója, azt azonban sikeresen megakadályozta, hogy idegen uralkodóház befolyása alá kerüljön a Szicíliai Királyság, ezért egy flottát küldött unokája "megmentésére", és az Aragón Korona Országaiba küldésére. Mária királynőt így elraboltatta, aki Szardínia érintésével 1384-ben érkezett meg Katalóniába. Miután a tervezett házasság az aragón trónörökös, Vadász János és I. Mária szicíliai királynő között meghiúsult, így hogy Szicília mindenképpen az aragóniai uralkodóház kötelékében maradjon, Máriát eljegyezték Ifjú Márton herceggel. A házasság 1389. június 24-én köttetett meg.

1392-ben Mária királynő a férje és apósa kíséretében nagy katalán hajóhaddal visszatért Szicíliába, ahol a katalán uralom ellen felkelések törtek ki, és a királyi család uralma kezdetben csak a sziget töredékére terjedt ki. Ennek ellenére a szicíliai parlament elismerte Ifjú Mártont királynak, de a tényleges hatalom a királyi após és apa, Idős Márton kezében összpontosult. 1398. április 13-án Ifjú Mártont Palermóban királlyá koronázták, az uralkodópár pedig örömmel várhatta első gyermekük születését, aki fiú lett, a dinasztia reménybeli folytatója, és a Péter nevet kapta a keresztségben. A kis herceg 1398. november 17-én született meg. A szigetet ekkorra sikerült végre pacifikálni, és a királyi hatalmat kiterjeszteni az egész országra. A kis trónörökös azonban 1400. augusztus 16-án vagy november 8-án, röviddel a második születésnapja előtt meghalt. Mária királynő csak pár hónappal élte túl a fia halálát, és 1401. május 25-én pestisben elhunyt.

Mária halála után a királynő végrendelete szerint a szicíliai parlament Mária férjét megerősítette a királyi székben. A dinasztia folytonossága érdekében pedig Idős Márton feleséget keresett a fia számára. Végül a navarrai királyi családdal történt békekötés megpecsételéseként eljegyezték III. (Nemes) Károly navarrai király lányával, Blankával. A házasságot pedig 1402. november 26-án kötötték meg, majd még ugyanaznap Blankát Szicília királynéjává koronázták a palermói székesegyházban.

Az új házassággal meg kellett oldani ifjú Márton házasságon kívül született gyermekeinek a sorsát is, aminek az elrendezését az édesanyja, Luna Mária aragón királyné vállalta magára. A két kis királyi sarj, Aragóniai Jolán, valamint Aragóniai Frigyes, ettől fogva a nagyanyjuk gondjaira lett bízva, és az aragóniai udvarban nevelkedett. Ifjú Márton király lépéseket is tett a törvényesítésük érdekében.

Ifjú Márton király 1405-ben hazalátogatott szülőföldjére, Katalóniába. Szüleit, gyerekeit és szülőföldjét ekkor látta utoljára. A barcelonai tartózkodás előtt még Nizzában is megállt, és találkozott XIII. Benedek avignoni (ellen)pápával, aki az anyja révén távoli rokona volt.

1406. december 17-én vagy 19-én Blanka királyné megszülte a trónörököst is, akit szintén Márton névre kereszteltek. Az újdonsült trónörökös viszont fertőzés következtében 1407 augusztusában meghalt, így a dinasztia folytonossága megint gyenge lábakon állt.

1408-ban Márton király Szardíniába ment expedíciós sereggel, hogy ott apja nevében, aki Szardínia királya is volt, az egyetlen, még független helyi királyság (judikátus) új uralkodójával megmérkőzzön, és az egész szigetet az aragóniai ház uralma alá hajtsa. A következő évben, 1409. június 30-án a Sanluri csatában legyőzte Arborea királyát (judex), I. Vilmost. A győzelmet viszont nem tudta kiaknázni, mert pár héttel később, július 25-én Cagliariban törvényes utódok hátrahagyása nélkül maláriában meghalt. Halála mély válságot idézett elő az aragóniai uralkodóházban, melyet apja és utóda a szicíliai trónon, Idős Márton király már nem tudott megoldani. A házasságon kívül született fiát, Frigyest bár törvényesítették, nem sikerült utódául jelölnie sem neki, sem apjának, így apja is úgy halt meg a következő évben, hogy az utódlás kérdését nyitva és megoldatlanul hagyta. Fia révén nem maradtak utódai, viszont lánya, Jolán révén számos leszármazottja maradt, akik viszont nem vitték tovább az Aragón Korona országainak és Szicíliának a királyi címeit. Utódai között szerepel Eugénia francia császárné (1826–1920), aki Ifjú Márton 14. (generációs) leszármazottja.

Élete szerkesztés

Aragón infáns szerkesztés

I. (Idős) Márton aragón királynak az első feleségétől, Luna Mária aragón királynétól, Lope lunai gróf és Briande d'Agoult lányától született egyetlen, nagykorúságot elért gyermeke. Még nagyapja, IV. (Szertartásos) Péter aragón király életében született. Apja után Márton névre keresztelték Valenciában, második neve pedig a Róbert lett VII. Kelemen avignoni (ellen)pápa tiszteletére, akinek az eredeti neve Róbert volt.[8] Annak ellenére, hogy csak a másodszülötti ágból származott, ő volt az aragón uralkodóház reménysége, hiszen nagybátyjának, I. (Vadász) János aragón királynak a fiai mind meghaltak kisgyermekkorukban, így őt tekintették a Barcelonai-ház folytatójának. Születésekor még csak a Barcelonai-ház kihalófélben levő szicíliai ágának folytatójaként tekintettek rá, hiszen az uralkodóháznak az aragóniai ága akkor még felfelé ívelőben volt, és nem sejthette még senki, hogy ő lesz az apja mellett az utolsó törvényes és életképes utódja a dinasztiának. Röviddel a születése után nagyapja, IV. (Szertartásos) Péter aragón király kinevezte a másodszülött fiát, az ő apját, Idősebb Márton infánst „Szicília királyává”, vitatva a másik unokájának, I. Mária szicíliai királynőnek, aki legidősebb lányától, Konstancia aragón infánsnőtől és III. (Együgyű) Frigyes szicíliai királytól származott, a jogait a szicíliai trónra, mivel IV. Péter úgy értelmezte az 1337-ben elhunyt II. Frigyes szicíliai király végrendeletét, hogy a Barcelonai-ház szicíliai királyi ágának törvényes férfi utódokat nélkülöző kihalása esetén a törvényes leányutódok mellőzésével az aragón királyi ágat illeti meg az öröklés joga, mégpedig másodszülötti sorrendben. Ez azt jelenti, hogy IV. Péter szerint jogilag nem III. (Együgyű) Frigyes egyetlen leányára, Máriára, aki bár IV. Péter unokája is volt, hanem Szertartásos Péter másodszülött fiára, Idős Mártonra szállt a szicíliai korona. Ez a kinevezés azonban csak jelképes aktus maradt IV. Péter részéről, hiszen XI. Gergely pápa, majd 1378-tól utóda, a törvényes római pápa, VI. Orbán I. Máriát támogatta, aki el is foglalta apja halála után a szicíliai trónt, és IV. Péter kezében semmilyen eszköz sem volt, hogy ezen a helyzeten változtasson, így Idősebb Mártonnak és fiának a reményei akár a szicíliai, akár az aragón királyi koronára egyelőre beteljesületlenek maradtak. Különösen akkor vált ez nyilvánvalóvá, mikor Szicília nagy hatalmú bárója, Artale Alagona, a szigetországot Mária kiskorúsága idején a királynő nevében kormányzó négy vikárius egyike a Visconti-házzal egyezett meg a gyermek királynő eljegyzéséről. Aragónia királya, a királyi nagyapa, IV. Péter ezt végképp nem tűrhette, hogy idegen uralkodóház befolyása alá kerüljön a Szicíliai Királyság, ezért egy flottát küldött unokája "megmentésére", és az Aragón Korona Országaiba küldésére. Mária királynő így Szardínia érintésével 1384-ben érkezett meg Katalóniába, ahol először találkozhatott unokatestvérével és későbbi férjével, ifjú Martinnal, aki 11–13 évvel volt fiatalabb Szicília ifjú királynőjénél. Miután a tervezett házasság az aragón trónörökös, Vadász János és Mária között az apjával rossz viszonyt ápoló János makacs ellenállása miatt meghiúsult, így hogy Szicília mindenképpen az aragóniai uralkodóház kötelékében maradjon, Máriát eljegyezték Ifjú Márton herceggel. A házasság 1389. június 24-én köttetett meg.[9] Márton csak a "királynő férje" (regine maritus) megjelölést kapta, a királyi címet a házassággal még nem nyerte el automatikusan.[10]

Szicília királya szerkesztés

1392-ben Mária királynő a férje és apósa kíséretében nagy katalán hajóhaddal visszatért a királyságába, ahol a katalán uralom ellen felkelések törtek ki, és a királyi család uralma kezdetben csak a sziget töredékére terjedt ki. Ennek ellenére a szicíliai parlament elismerte Ifjú Mártont királynak, de a tényleges hatalom a királyi após és apa, Idős Márton kezében összpontosult. Időközben meghalt az aragón király, I. János fiúutód hátrahagyása nélkül, lányai, Johanna és Jolán pedig a száli törvény értelmében nem örökölhették a trónt, így öccsét, Idős Mártont kiáltották ki aragón királlyá, távollétében pedig a felesége, Mária királyné gyakorolta a királyi hatalmat régensként. Idős Márton, immár aragón királyként 1397-ben hagyta el Szicíliát. A következő évben, 1398. április 13-án Ifjú Mártont Palermóban királlyá koronázták,[11] az uralkodópár pedig örömmel várhatta első gyermekük születését, aki fiú lett, a dinasztia reménybeli folytatója, és dédapái, II. Péter szicíliai király és IV. Péter aragóniai király után a Péter nevet kapta a keresztségben. A kis herceg 1398. november 17-én született meg. A szigetet ekkorra sikerült végre pacifikálni, és a királyi hatalmat kiterjeszteni az egész országra. A remény azonban hamarosan szertefoszlott, mert a kis trónörökös 1400. augusztus 16-án vagy november 8-án, röviddel a második születésnapja előtt meghalt.

 
Ifjú Márton egy leszármazási tekercsen a Poblet-kolostorban, ismeretlen szerzőtől, 1400

Mária királynő csak pár hónappal élte túl a fia halálát, hiszen 1401. május 25-én hunyt el. Halála újra fellobbantotta a nemrég elfojtott lázadásokat az idegen uralom ellen, hiszen bármennyire is joga volt Martinnak a szicíliai koronához,[12] ő csak a felesége jogán volt király, és idegennek számított a szigetországban. III. (Együgyű) Frigyes végrendelete értelmében a lánya, I. Mária és utódai halála esetére a házasságon kívül született fiát jelölte meg örökösnek. Aragóniai Vilmos (1360 körül–1380 után), Málta grófja ugyan már nem élt, viszont egy lányt, Johannát (1379/80–1410 után) hagyta örökül. III. (Együgyű) Frigyes végrendelete ellenére Mária halála után a királynő végrendelete szerint a szicíliai parlament Mária férjét, az erősebb jelöltet, Ifjú Mártont, akit az apja, Szicília főkormányzója, – amely címet Szicíliából való távozása (1397) után is megtartott – és egyben Aragónia uralkodója, I. (Idős) Márton is támogatott, megerősítette a királyi székben. A dinasztia folytonossága érdekében pedig Idős Márton feleséget keresett a fia számára. Elsők között Durazzói Johanna nápolyi királyi hercegnővel, a későbbi II. Johanna királynővel, I. László nápolyi király nővérével kötendő házasság merült fel, amely a két Szicília közötti békekötés lehetőségét rejtette magában, hiszen a szigeten fel-fellobbanó lázadások szításában László király amúgy is élen járt. Ez az elképzelés egy kettős házasság reményét is kecsegtette, ugyanis már 1398-ban elindultak a tárgyalások Ifjú Márton nagynénje és Idős Márton féltestvére, Izabella aragón infánsnő és László nápolyi király között kötendő frigyről, de mindkét házassági tárgyalás végül zsákutcába jutott, mivel a két szicíliai udvar más-más pápát támogatott: Nápoly és László király a római pápát, míg Palermo és Ifjú Márton az avignoni (ellen)pápát.[13] Végül a navarrai királyi családdal történt békekötés megpecsételéseként a kis pireneusi királyság mellett döntöttek, és eljegyezték először III. (Nemes) Károly navarrai király és Kasztíliai Eleonóra legidősebb lányával, Johannával, majd pedig Johanna idősebb húgával, Blankával. Idős Márton 1401 végén Valenciából utazott a navarrai határra, hogy ez ügyben személyesen találkozzon III. Károllyal[14] az aragóniai Mallénban.[15] 1402. május 21-én a cataniai Ursino-várban megpecsételték per procuram (képviselők útján) a külföldi követek, egyházi hatalmasságok, bárók és a királyság hivatalnokai jelenlétében Ifjú Márton második házassági szerződését, ezúttal még a menyasszony hiányában.[16] Blanka 1402. november 9-én érkezett meg Szicíliába,[13] a házasságot pedig 1402. november 26-án kötötték meg,[17] majd még ugyanaznap Blankát Szicília királynéjává koronázták[18] a palermói székesegyházban.[19]

Az új házassággal meg kellett oldani ifjú Márton házasságon kívül született gyermekeinek a sorsát is, aminek az elrendezését az édesanyja, Luna Mária aragón királyné vállalta magára. Nagy valószínűséggel a cataniai Ursino-vár egyik gyönyörű termében szórakozott mindig Ifjú Márton számos szép és fiatal cataniai szeretőjével. Egyiküknek, Agatuccia Pesce úrnőnek, akivel a királynak a szerelmes találkozásairól maga Blanka is nyilvánvalóan tudott, biztosított 12 arany fizetséget, ahogy a megcsalt feleség, Blanka királyné fogalmazott: "a hallatlan Jolán úrnőnek, a fenséges szicíliai király, a mi tiszteletre méltó férjünk természetes lányának" a támogatására, akinek Agatuccia úrnő volt az anyja.[20] Ifjú Márton a kényes feladatot Francesc de Casasaja barcelonai kereskedőre és királyi tanácsosra bízta. 1403. szeptember 21-én írt neki,[21] és megbízta azzal, hogy vigye őket Aragóniába, és helyezze őket az édesanyja, Luna Mária királyné felügyelete alá. A két kis királyi sarj, a fent említett Aragóniai Jolán, valamint Aragóniai Frigyes, aki Tarsia Rizzaritól született, ettől fogva a nagyanyjuk gondjaira lett bízva, és az aragóniai udvarban nevelkedett. Ifjú Márton király lépéseket is tett a törvényesítésük érdekében. Ifjú Márton király 1405-ben hazalátogatott szülőföldjére, Katalóniába. Édesanyját, Mária királynét már 13 éve nem látta, míg apjával, Idős Márton királlyal is nyolc éve találkozott utoljára. Szüleit, gyerekeit és szülőföldjét ekkor látta utoljára. A látogatás nem volt hosszú, 1405. március 31-én érkezett Barcelonába[22] és 1405. augusztus 5-én utazott el onnan, mert a szicíliai alattvalók megint lázadásokat szítottak uralkodójuk távolléte alatt,[23] viszont az elutazása idejére kinevezte Szicília régensévé (1404. október 22.) a feleségét, Blanka királynét.[24] A barcelonai tartózkodás előtt még Nizzában és Marseille-ben is megállt. Nizzában elsőfokú unokatestvérének, Aragóniai Jolán infánsnőnek, I. (Vadász) János aragón király (I. (Idős) Márton bátyja) és Bar Jolán lányának a férjével, II. Lajos (címzetes) nápolyi (ellen)királlyal, I. (Durazzói) László nápolyi király ellenfelével találkozott, míg Marseille-ben XIII. Benedek avignoni (ellen)pápával, aki az anyja révén távoli rokona volt, hiszen Benedek pápa és Luna Mária királyné is a Luna család egy-egy ágából származott.[24]

 
Az Arboreai Királyság kiterjedése 1368 és 1388, valamint 1392 és 1409 között a Szárd Királyság ellenében

A következő évben, egy[25] vagy több vetélést[20] követően végre Blanka királyné megszülte a trónörököst is 1406. december 17-én[26] vagy 19-én[27] a cataniai Ursino-várban,[20] akit apja és nagyapja után Márton névre kereszteltek. A nagymama már nem érhette meg ennek az örömhírnek a fogadását, hiszen alig egy héttel később, december 29-én meghalt. A hírek terjedési sebessége folytán Aragóniában csak 1407. február 11-én értesülhetett az egyik nagypapa az örömhírről, aki rögtön értesítette a másik nagyapát is, III. (Nemes) Károly navarrai királyt.[28] Ugyanígy édesanyja halálhíréről is csak pár hónapos késéssel szerezhetett tudomást ifjú Márton király. Az újdonsült trónörökös viszont nem sokkal ezután fertőzés következtében[29] 1407 augusztusában meghalt,[30] így a dinasztia folytonossága megint gyenge lábakon állt.

Szardínia kormányzója szerkesztés

1408-ban Márton király újra elhagyta a szigetet egy másik sziget kedvéért, amikor is Szardíniába ment expedíciós sereggel, hogy ott apja nevében, aki Szardínia királya is volt, az egyetlen, még független helyi királyság (judikátus) új uralkodójával megmérkőzzön, és az egész szigetet az aragóniai ház uralma alá hajtsa. Ekkor szintén feleségét nevezte ki maga helyett kormányzónak, akivel már többé nem látták viszont egymást. A következő évben, 1409. június 30-án a Sanluri[31] csatában legyőzte Arborea királyát (judex), I. Vilmost.[32] A győzelmet viszont nem tudta kiaknázni, mert pár héttel később, július 25-én Cagliariban törvényes utódok hátrahagyása nélkül maláriában meghalt. A Cagliari Székesegyházban helyezték örök nyugalomra.

Utódlása szerkesztés

 
Ifjú Márton mauzóleuma a Cagliari Székesegyházban

Halála mély válságot idézett elő az aragóniai uralkodóházban, melyet apja és utóda a szicíliai trónon, Idős Márton király már nem tudott megoldani. A házasságon kívül született fiát, Frigyest bár törvényesítették, nem sikerült utódául jelölnie sem neki, sem apjának, így apja is úgy halt meg a következő évben, hogy az utódlás kérdését nyitva és megoldatlanul hagyta. Fia révén nem maradtak utódai, viszont lánya, Jolán révén számos leszármazottja maradt, akik viszont nem vitték tovább az Aragón Korona országainak és Szicíliának a királyi címeit. Utódai között szerepel Eugénia francia császárné (1826–1920), aki Ifjú Márton 14. (generációs) leszármazottja.[33]

Gyermekei szerkesztés

Családfa szerkesztés

IV. Péter aragóniai király
* 1319. IX. 5.
† 1387. I. 5. 		  Szicíliai Eleonóra
* 1325
† 1375. IV. 20. 		  Lope lunai gróf
* 1315/20
† 1360. VI. 19. 		  Brianda lunai grófné
* 1335 körül
† 1406
         
     
  I. Márton aragóniai király
* 1356
† 1410. V. 31. 		  Luna Mária
* 1353
† 1406. XII. 29. 		 
     
   
1
I. Mária szicíliai királynő
* 1363. VII. 2.
† 1401. V. 25.
 OO    1389. V. 24. 		2
Navarrai Blanka
* 1387. VII. 6.
† 1441. IV. 1.
 OO    1402. XI. 26. 		I. (Ifjú) Márton
* 1374/5/6
† 1409. VII. 25.
  		n.1
Agatuccia Pesce
* ? † ?
 OO    ágyas 		n.2
Tarsia Rizzari
* ? † ?
 OO    ágyas
                   
                   
   1    2    n.1    n.2
Péter
(Frigyes)
* 1398. XI. 17.
† 1400. VIII. 16./XI. 8.
  		Márton
* 1406. XII. 17./19.
† 1407. VIII.
  		Jolán
* ?
† 1428
  		Frigyes
* 1400/2/3
† 1438. V. 29.
 

Ősei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ 1302. augusztus 31. – 1314. augusztus 9-ig és 1372. augusztus 20-tól 1392. május 21-éig a szigetország elnevezése Trinacriai Királyság volt, megkülönböztetve a másik, nápolyi székhelyű Szicíliai Királyságtól, amelynek a hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság maradt.
  2. ↑ Az Aragón Korona Országai közé az Aragóniai Királyság, a Valenciai Királyság és Katalónia tartozott.
  3. ↑ Luna helység az Aragóniai Királyságban, a főváros, Zaragoza közelében, Zaragoza tartományban található.
  4. ↑ Jérica a valenciai város spanyol neve, katalánul: Xèrica.
  5. ↑ Quinto helység az Aragóniai Királyságban, a főváros, Zaragoza közelében, Zaragoza tartományban található.
  6. ↑ Sogorb egy valenciai város katalán változata, spanyolul: Segorbe.
  7. ↑ Pedrola helység az Aragóniai Királyságban, a főváros, Zaragoza közelében, Zaragoza tartományban található.
  8. ↑ Lásd Fodale (2015: 699).
  9. ↑ Lásd Schwennicke (1984, Tafel 73), viszont Silleras-Fernández (2005: 81) szerint csak 1391. november 19-én, Aprile (1725: 197) szerint pedig 1391. november 29-én Barcelonában.
  10. ↑ Lásd Fodale (2015: 700).
  11. ↑ Lásd Aprile (1725: 207).
  12. ↑ Ifjú Márton apja, I. (Idős) Márton II. Péter szicíliai király unokája volt, hiszen Idős Márton anyja, Szicíliai Eleonóra aragóniai királyné II. Péter lánya volt, és így Idős Márton fia, Ifjú Márton II. Péter dédunokájaként tarthatott igényt a szicíliai koronára.
  13. ↑ a b Lásd Fodale (1999: 314).
  14. ↑ Lásd Silleras-Fernández (2005: 86).
  15. ↑ Tramontana (1999: 18).
  16. ↑ Lásd Urso (2009: 31).
  17. ↑ Lásd Fodale (1999: 315), Tramontana (1999: 22) és Urso (2009: 31).
  18. ↑ Lásd Tramontana (1999: 22).
  19. ↑ Lásd Tramontana (2008).
  20. ↑ a b c Lásd Urso (2009: 28).
  21. ↑ Lásd Silleras-Fernández (2005: 88, 34-es lábjegyzet).
  22. ↑ Lásd Fodale (1999: 115) és Silleras-Fernández (2005: 87, 30-as lábjegyzet).
  23. ↑ Lásd Silleras-Fernández (2005: 87, 30-as lábjegyzet)
  24. ↑ a b Lásd Fodale (1999: 115).
  25. ↑ L. Tramontana 1999: 16).
  26. ↑ Lásd Fodale (1999: 316).
  27. ↑ L. Tramontana (1999: 16) és Urso (2009: 28).
  28. ↑ Lásd Fodale (1999: 316–317).
  29. ↑ L. Urso (2009: 28).
  30. ↑ L. Tramontana (1999: 16), Fodale (1999: 316–317) és Urso (2009: 28).
  31. ↑ Szárdul: Seddori.
  32. ↑ II. Vilmos néven Narbonne algrófja.
  33. ↑ Lásd Tabla de parentescos de don Fernando de Castilla, Regidor de La Palma/María Eugenia Portocarrero Palafox y Kirkpatrick (Hozzáférés: 2014. december 18.)
  34. ↑ A trón váromonyosa cím azt jelenti, hogy nem közvetlen örökösről van szó, mint a trónörökös esetében, aki a trónöröklési sorrendben az első helyen áll, hanem megelőzi még más is a sorrendben, mint például ez esetben az apa, Ifjú Márton, aki az első helyen állt a trónöröklésben Aragónia koronahercegeként. Ifjú Márton fiai tehát akkor és csak akkor lehettek volna Aragónia trónörökösei is, ha apjuk az ő életükben trónra lépett volna az Aragón Korona országaiban.
  35. ↑ 1425-től I. Blanka néven Navarra királynője volt.
  36. ↑ Enrique de Guzmánnak ez a második házassága volt, de gyermekei csak az első és a harmadik házasságából származtak.
  37. ↑ Nagyapja, Márton aragóniai király a fia halála után őt szerette volna a trónra jelöltetni, de korai halála miatt ez a terv megvalósítatlan maradt, mert a Barcelonai-ház feje, II. Jakab, Urgell grófja, Aragónia főkormányzója, aki szintén magának követelte a trónt, Idősebb Márton király halála után megakadályozta a trón elfoglalásában. Törvénytelen származása ellenére a hátránya az volt, hogy még kiskorú volt.
  38. ↑ Jolán Lujza első házasságából született egy lánya, Elfa de Perellós, akitől voltak utódai.

Források szerkesztés

  • Anthony, Raoul: Identification et Etude des Ossements des Rois de Navarre inhumés dans la Cathédrale de Lescar, Masson, Párizs, 1931. URL: Lásd További információk
  • Boscolo, Alberto: Su «La bella di Sanluri» ultima amante di Martino il Giovane re di Sicilia, In: Miscellanea in onore di Roberto Cessi 1 (primo volume), Edizioni Di Storia E Letteratura, Róma, 357–364, 1958. URL: Lásd További információk
  • De Francisco Olmos, José María: Las monedas genealógicas. El uso de la tipología monetaria como medio de propaganda dinástica en el Mediterráneo (ss.II a.C. – XV d.C.). Discurso de ingreso en la Real Academia Matritense de Heráldica y Genealogía, Ediciones Hidalguía, Madrid, 2008. ISBN 978-84-88833-03-7 URL: Lásd További információk
  • Fodale, Salvatore. „Blanca de Navarra y el gobierno de Sicilia” (spanyol nyelven). Príncipe de Viana 1999 (60), 311–321. o. (Hozzáférés: 2015. szeptember 15.)  
  • Fodale, Salvatore. Martino il Giovane e la soggezione del Regno di Sicilia a quello d’Aragona, In: María Teresa Ferrer i Mallol (szerk.): Martí l'Humà: el darrer rei de la dinastia de Barcelona (1396-1410) : l'Interregne i el Compromís de Casp = Memòries de la Secció Històrico-Arqueològica 98 (olasz nyelven), Barcelona: Institut d'Estudis Catalans. Secció Històrico-Arqueològica, 699–706. o. (2015). Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 15.  ISBN 978-84-9965-251-1
  • Francesco Aprile: Della cronologia universale della Sicilia, Palermo, 1725. URL: Lásd További információk
  • Isenburg, Wilhelm Karl, Prinz zu: Die Könige von Aragonien 1035–1412, Tafel 45., In: W. K. P. z. I.: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staten II., J. A. Stargardt, Berlin, 1936. (második kiadás: Marburg, 1965.)
  • Sardina, Patrizia: Il notaio Vitale de Filesio, vicesecreto di Agrigento nell'età dei Martini (1392–1410), Mediterranea. Ricerche storiche 3, 423–442, 2006. URL: Lásd További információk
  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Aragón, Grafen von Barcelona 1387–1410 a. d. H. Barcelona, 1387–1394 Herzoge von Athen und (/1391) Neopatras, 1401–1410 auch Könige von Sizilien, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäischen Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 72., Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Sizilien 1296–1401 a.d.H. Barcelona, 1312–1379 Herzoge von Athen und Neopatras, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 73, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Silleras-Fernández, Núria: Spirit and Force: Politics, Public and Private in the Reign of Maria de Luna (1396–1406), In: Theresa Earenfight (szerk.:) Queenship and Political Power in Medieval and Early Modern Spain, Ashgate, 78–90, 2005. ISBN 075465074X, 9780754650744 URL: Lásd További információk
  • Tramontana, Salvatore: Il matrimonio con Martino: il progetto, i capitoli, la festa, Príncipe de Viana 60, 15–25, 1999. URL: Lásd További információk
  • Tramontana, Salvatore: Martino I d'Aragona (Martino il Giovane), re di Sicilia, Dizionario Biografico degli Italiani 71, Róma, 2008. URL: Lásd További információk
  • Urso, Carmelina: Regine e dame nei castelli della Sicila medievale (secc. XIV–XV) spigolature di storia siciliana, Annali della facoltà di Scienze della formazione Università degli studi di Catania 8, 23–36, 2009. URL: Lásd További információk

További információk szerkesztés

Előző
I. (Aragóniai) Mária 		Szicília névleges királya  
1389 – 1392 (apja kinevezése által, de a szicíliai parlament hozzájárulása nélkül a királynő férjeként) 		Következő
önmaga mint tényleges, de a felesége jogán uralkodó király
Előző
önmaga mint névleges király 		Szicília királya a felesége jogán  
1392 – 1401 iure uxoris (a szicíliai parlament hozzájárulásával a királynő férjeként társuralkodói rangban) 		Következő
önmaga mint tényleges, de már a saját jogán uralkodó király
Előző
önmaga mint tényleges, de a felesége jogán uralkodó király 		Szicília királya  
1401 – 1409 suo iure (saját jogán) egyeduralkodóként 		Következő
II. (Idős) Márton
Előző
I. (Nagy) Mária 		Luna grófja  
1406 – 1409 		Következő
I. (Aragóniai) Frigyes
Előző
Idős Márton 		Aragónia trónörököse  
1396 – 1409 		Következő
Nagylelkű Alfonz
Előző
I. (Nagy) Mária 		Sogorb ura  
1406 – 1409 		Következő
I. (Aragóniai) Frigyes
Előző
I. (Nagy) Mária 		Quinto bárója  
1406 – 1409 		Következő
I. (Aragóniai) Frigyes
Előző
I. (Nagy) Mária 		Pedrola ura  
1406 – 1409 		Következő
I. (Aragóniai) Frigyes
Előző
I. (Nagy) Mária 		Jérica grófja  
1406 – 1409 		Következő
I. (Aragóniai) Frigyes
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Márton_szicíliai_király&oldid=26126145”