Főmenü megnyitása

III. Szent Gergely OSB (latinul: Gregorius), (Szíria, ? – Róma, 741. november 28.[1]) Szent Péter trónjára a történelem folyamán 90.-ként 731. február 11-én lépett. Pontifikátusa alatt igyekezett elődje politikájának megfelelően cselekedni. Zsinaton ítélte el a bizánci császár képrombolását, ezzel még inkább eltávolítva Róma és Konstantinápoly politikáját egymástól. Ő volt az utolsó pápa, aki megválasztását a ravennai exarchával illetve a bizánci császárral megerősíttette. Jó kapcsolatokat épített ki a frankokkal, térítőket küldött a germánokhoz viszont a longobárdok királyával, Liutpranddal szembekerült. Ferenc megválasztásáig az utolsó pápa, aki Európa területén kívül született.

III. Gergely pápa
a katolikus egyház vezetője
Pope Gregory III.jpg

Született ?
Szíria
Megválasztása 731. február 11.
Beiktatása 731. március 18.[1]
Pontifikátusának
vége
741. november 28.
Elhunyt 741. november 28.
Róma
Tisztelete
Tisztelik római katolikus egyház
Ünnepnapja szeptember 28.
Előző pápa
Következő pápa
II. Gergely
Zakariás
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Gergely pápa témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Szír származású volt. Apját Jánosnak hívták. Családjával ők is az arab hódítók elől menekültek Itáliába. Gergely itt járta iskoláit, majd bencés szerzetes lett. Adományaival, törődésével a rómaiak között is nagy népszerűségnek örvendett. 731. február 11-én II. Gergely pápa temetésén a nép közfelkiáltásra választotta meg a keresztény egyház élére. Felszentelésére még március 18-áig várni kellett, ugyanis Gergely ravennai megerősítésére várt. Az exarchának akkoriban pedig elég sok dolga volt, ugyanis a longobárdok feldúlták és el is foglalták a császári székhelyt. Csak a pápa rábeszélésére, no meg némi fizetség hatására vonultak ki Ravennából.

Gergely nem tétlenkedett trónján, és azonnal levelet írt a császárnak, III. Leónak, amelyben arra kérte az uralkodót, hogy hagyjon fel a képrombolással. Miután nem érkezett válasz üzenetére, 731 novemberében zsinatot hívott össze Rómában, ahol elítélték a képrombolást, és azt eretnekségnek minősítették. Amikor a zsinat döntései elértek Konstantinápolyba, Leó őrjöngött a dühtől, és ugyan letett arról a szándékáról, hogy rendeletét Rómában is végrehajtsák, de az összes itáliai provinciáját, Illíriát és Görögországot is kiszakította a római patriarchátusból, és ezeket a területeket a konstantinápolyi pátriárka hatáskörébe helyezte át. Gergely válaszul feladta Ravenna védelmét, így 733-ban a székhely végleg longobárd uralom alá került, és pontifikátusa alatt feltűnő tisztelettel viselkedett a szentképek és egyéb relikviák felé.
Gergely több érseki palliumot is adományozott. Az elsők között volt Grado érseke, aki az aquileiai egyházmegye egyik vezetője volt. A palliumot megkapta Egbert, York érseke is, ugyanúgy, mint Tatwine 731-ben majd később Nothelm 736-ban mint Canterburyi érsek. 732-ben Szent Bonifácot, a germánok hittérítőjét emelte érseki rangra, majd 737-ben teljhatalommal ruházta fel a germániai egyházszervezet felépítésével.

Gergely uralmának utolsó szakaszában védekezésre kényszerült a támadó longobárdokkal szemben. Sietve befejezte a város falainak megépítését, és pénzért visszavásárolta Gallesét, egy Rómát védő erődöt Transamund spoletói hercegtől. Amikor 739-ben Liutprand király újra seregei élére állt, végleg eltörölte a Ravennai Exarchátust, és dél felé nyomult seregeivel, hogy megerősítse hatalmát a beneventói és spoletoi, valamint a római hercegségben. A pápa szövetségesei ezen hercegek voltak, viszont a túlerő elől Transamund az örök városba menekült. Gergely elérkezettnek látta az időt arra, hogy ismét felvegye a kapcsolatot a frankok udvarnagyával, Martell Károllyal, akinek 732-es poitiers-i győzelmét kirobbanó lelkesedéssel üdvözölte. Azonban a frankok seregei továbbra is készenlétben álltak a Pireneusoknál. 739-ben a frankok alkirálya Rómába érkezett követként, hogy hitesküt tegyen a pápánál, és hogy elmondja seregeik leterheltségét. Ezután a rómaiak magukra maradtak, és Liutprand seregei egyre közelebb nyomultak a régi fővároshoz.

Ebben a felfordulásban érte Gergelyt a halál 741. november 28-án. Hamvait a Szent Péter-bazilikában temették el, abban a szentélyben, amelyet Gergely emeltetett. Szentként tisztelik, ünnepét november 28-án tartják.

MűveiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Gregorio (angol nyelven). www2.fiu.edu. (Hozzáférés: 2011. november 7.)

ForrásokSzerkesztés

Lásd mégSzerkesztés