Kalász Márton

(1934–2021) magyar költő, író, műfordító, egyetemi tanár

Kalász Márton (Somberek, 1934. szeptember 8.Budapest, 2021. december 30.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas (1971, 1987) magyar költő, író, műfordító, egyetemi tanár. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2009).

Kalász Márton
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Született1934. szeptember 8.[1]
Somberek
Elhunyt2021. december 30. (87 évesen)[2]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar[3]
Foglalkozása
Kitüntetései

Fontosabb munkái:
Viola d'amour (versciklus, 1969)
Szállás (versciklus, 1978)
Az imádkozó sáska (versciklus, 1980)
"Téli bárány" (regény, 1986)
Berlin - Zárt övezet. Emlékezések (2010)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalász Márton témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

 
2011-ben

Sombereki sváb család gyermekeként látta meg a napvilágot, iskolás koráig nem beszélte a magyar nyelvet, az irodalmi németet még később sajátította el. Egy német identitású fiatalemberre nyilván sokkolóan hatott a berlini fal, ezzel kapcsolatos emlékeit az utóbbi években írta meg (Berlin – Zárt övezet. Emlékezések, 2010).

1952-ben érettségizett Pécsett. 1953–1957 között az Ormánságban állami gazdaságban dolgozott, Siklóson és Szigetvárott népművelési előadó, művelődésiház-igazgató volt. 1958–1970 között Budapesten a Falurádió riportereként működött, közben 1960-tól tíz éven át az Európa Könyvkiadónál szerkesztőként dolgozott, 1964-ben ösztöndíjasként az NDK-ban járt. 1970-től 15 évig az Új Írásnál munkatársi, majd rovatvezetői munkakört töltött be. 1971–1974 között a berlini Magyar Kultúra Házában munkatársi beosztásban tevékenykedett. 1986-tól a Vigilia főmunkatársa és szerkesztőbizottsági tagja, 1986–1991 között a Jelenkor szerkesztőbizottságának is tagja, 1991–1994 között a stuttgarti Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ igazgatója. 1995-től a Károli Gáspár Református Egyetemen tanít. Budapesten él és alkot.

1991-ig a Vörösmarty Társaság elnöke volt. 2001–2007 között a Magyar Írószövetség elnöke, 2007 óta elnökségi tagja. 2008 óta a Bella István-díj kuratóriumának tagja. 2009 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Költészete szerkesztés

Népdalszerű versekkel kezdte pályáját. Első nagy műve, a Viola d'amour (1969) száz darab nyolcsoros páros rímű versben egy szerelem belső regényét mondja el. Szállás (1978) című kötetétől kezdve verseiben sok a kihagyásos mondat, és gyakori a ritka, régies vagy tájszó. Az imádkozó sáska (1980) című kötet versei a világvárosban élő felnőttről szólnak, akiben a vidéki ősök hagyománya él tovább.

Fordításai (kortárs német költők, így Günter Kunert és Franz Fühmann, Günter Grass tolmácsolója) hozzásegítették ahhoz, hogy a magyar nyelv szokatlan, már-már idegenszerű lehetőségein eltűnődjék. Merész szórendje, mondatszerkesztése feszültséget kelt, és a nyelvteremtés izgalmát érzékelteti. Sorai olykor nemcsak többféleképpen értelmezhetők, hanem többféleképpen olvashatók is.

Verseit gyakran ciklusokba szerkesztette (Viola d'amour, Szállás, Az imádkozó sáska), műgond, választékos nyelvi erő jellemzi költészetét. Legjelentősebb életműve költészete, de mellette kortárs német költőktől való műfordításai és prózai írásai is számottevőek, s műgonddal készültek. Önéletrajzi ihletésű Téli bárány (1986) című regénye, melyben gyermekkori emlékeit eleveníti meg.

Színházi munkái szerkesztés

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 1; fordítóként: 5.[4]

Szerzőként szerkesztés

Fordítóként szerkesztés

  • Rolf Hochhuth: A helytartó (1966-1967, 2009)
  • Kahlau: A csizmás kandúr (1975)
  • Barillet-Grédy: Big Love (1989)

Művei szerkesztés

Versek szerkesztés

  • Hajnali szekerek (1955)
  • Ünnep előtt (1961)
  • Rapszódiáink évada (1963)
  • Változatok a reményre (1967)
  • Viola d'amour (1969)
  • Éjféli körmenet (1970)
  • Hírek Árgyélusnak (1975)
  • Megszámított vigasz (válogatott versek 1952-1974, 1976)
  • Nyílt versek (1978)
  • Szállás (1978)
  • Az imádkozó sáska (1980)
  • Hozzánk a hóbagoly (1983)
  • Ki olvas éjszaka verset? (1987)
  • Az utolsó érintés (1989)
  • Rejtek (1990)
  • Tört mi (1993)
  • Próba; vál., szerk. Filippinyi Éva; Magyar Bibliofil Társaság, Budapest, 1994
  • Sötét seb (1996)
  • A rózsafestő (2000)
  • A lét elrejtetlensége. Új és régi versek (2003)
  • Más esték, más rurália, 1991–2003 (2004)
  • Át a pallón. Válogatott versek; Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2004
  • Kezdő haláltánc (2006)
  • Látható, láthatatlan. Válogatott versek (2007)
  • Kalász Márton összes verse; Magyar Napló, Budapest, 2009
  • Ki kap szamárkenyeret? Versek gyerekeknek, felnőtteknek; Szent István Társulat, Budapest, 2016
  • Annyi ábrándunk. Versek, 2010–2019; Arany János, Budapest, 2019
  • Virrasztó – távol; Magyar Napló, Budapest, 2021

Egyéb művei szerkesztés

  • Fejér megyei képeskönyv; szöveg Kalász Márton, fotó Gelencsér Ferenc; Fejér Megyei Tanács, Székesfehérvár, 1975
  • Téli bárány (regény, 1986)
  • Morgató (gyermekregény, 1986)
  • Tizedelőcédulák (próza, 1999)
  • Atossza királynő álma (tanulmányok, kritikák, eszék, 2006)
  • Berlin – Zárt övezet. Emlékezések (2010)
  • Gyermek-Bábel. Novellák, versek, tárcák; Szent István Társulat, Budapest, 2015

Műfordításai szerkesztés

Díjai, elismerései szerkesztés

 
Kalász Márton a Magyar Örökség díj átvételekor (Pesti Vigadó, 2014. március 22.)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 941–942. o. ISBN 963-05-6806-3  
  • MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés