Főmenü megnyitása

Király-kúti-zsomboly

barlang Miskolcon

A Király-kúti-zsomboly fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. A zsombolyból pleisztocén ősmaradványok kerültek elő. A gyűjtött leletek között voltak rozsomák, barlangi medve és barlangi hiéna csontok is.

Király-kúti-zsomboly
Hossz138,53 m
Mélység39,72 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés39,72 m
Tengerszint feletti magasság275 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5363-46

LeírásSzerkesztés

A bükk-fennsíki Kis-fennsíkon, a Forrás-völgy Szeleta-tető felőli oldalában, a Szeleta-tető északi oldalában, a völgytalp felett körülbelül 18 méter magasságban található a bejárata, amely a Büdös-pesttől körülbelül 100 méterre van. A meredek és sziklás hegyoldalban nyíló, rejtett, de aránylag nagy méretű, 2,1×1,7 méteres és ovális bejárata természetes eredetű és függőlegesen halad lefelé. Az elágazó barlang nincs lezárva.

A Bejárati-kürtő öt méter mély. A függőleges jellege miatt nevezték el zsombolynak. A hálózatos alaprajzú zsomboly tektonikus törésvonalak mentén, középső triász és felső triász mészkőben keletkezett. A létrejöttében fontos szerepe volt még a préselt és a gyűrődött kőzetrétegeknek. Inaktív víznyelőbarlang. A befoglaló kőzetben apró tűzkövek figyelhetők meg. Az egykori vízszint alatt gömbfülkék, kőhidak, gömbüstök, buborékcsatornák és mennyezeti vályúk képződtek. A Kút nevű része hat méter mély, a Kápolna nevű terem, ahol a függőcseppköves és állócseppköves Oltár található a barlang legnagyobb, 6×3 méteres terme. A barlangban sok a különböző színű és formájú cseppkő, például függőcseppkő, állócseppkő, cseppkőoszlop, búbos kemence, cseppkőlefolyás, cseppkőzászló, cseppkődrapéria, szalmacseppkő és farkasfogas cseppkő, de ezeknek a mérete kicsi. Borsókövek és heliktitek is találhatók a falakon. Sok kiválását megrongálták, letörték.

A felszíntől távoli szakaszok levegőjének a hőmérséklete 6,8–8,2 °C között ingadozik és a relatív páratartalma majdnem 100%. 1931 júliusában a felszín közeli Cseppköves-hasadékban 13 °C volt a léghőmérséklet. A barlangba kis mennyiségben szivárog, csepeg be a felszínről a víz. A legmélyebb pontja a völgytalp szintje alatt körülbelül 25 méter mélységben van. A vízszintes kiterjedése 31 méter, a becsült térfogata 260 köbméter. Denevérek is előfordulnak benne. Szabadon megtekinthető, a bejáráshoz barlangjáró alapfelszerelés és barlangjárási gyakorlat kell, de a Bejárati-kürtőben ajánlott kötelet használni.

Sebős Károly a barlang feltárásakor csontokat gyűjtött a kitöltésből. A sok fajtól származó holocén és a fontosabb felső pleisztocén leletek meghatározását Kormos Tivadar, Véghelyi Lajos, Szelényi Gusztáv, Vásárhelyi István és Vasvári Miklós végezte. Az összekeveredett, kilúgozott és nagyon kopott csontok lelőhelye másodlagos eredetű. A maradványok a befolyó vízzel és a barlangbejáratnál élt gyöngybaglyok köpeteivel kerültek a megtalálási helyükre. A gyöngybaglyok jelenléte Sebős Károly publikációja alapján azért feltételezhető, mert a leletek között sok volt a cickánymaradvány és Sebős Károly már sokszor látott gyöngybaglyot a bükki és a pilisi zsombolyok bejáratából kirepülni. A pleisztocén leletek között volt rozsomák, barlangi medve, zerge, barlangi hiéna, menyét, nyest, erdei cickány, törpe pocoknyúl, pocok, sarki hófajd és alpesi hófajd maradványa is. A holocén leletek közül a denevérek csontjai voltak a tudomány számára a legértékesebbek. Közülük hat faj a meghatározáskor a Bükk denevérfaunájában még ismeretlen volt. Ez a hat faj a nagyfülű denevér, a horgasszőrű denevér, a vízi denevér, a tavi denevér, a bajuszos denevér és a csonkafülű denevér.

Rozsomákcsont a Király-kúti-zsombolyon kívül eddig hét magyarországi barlangból került elő, a Lengyel-barlangból, a Pes-kő-barlangból, a Pilisszántói-kőfülkéből, a Puskaporosi-kőfülkéből, a Remete-barlangból, a Remete-hegyi-kőfülkéből és a Suba-lyukból.

Előfordul az irodalmában Büdös-pest-zsomboly (Hevesi 1977), Büdöspest-zsomboly (Schréter 1959), Büdöspest zsomboly (Örvös 1962), Királykuti zsomboly (Kadić 1932), Király-kuti-zsomboly (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Királykúti-aknabarlang (Regős, Nyerges 2003), Királykúti aknabarlang (Kordos 1984), Királykúti-barlang (Kadić 1931), Királykúti-zsomboly (Wagner 1942) és Királykúti zsomboly (Sebős 1932) néven is. A Király-kúti-zsomboly név először 1979-ben jelent meg nyomtatásban. Mészáros Károly 1975-ben írt egy Király-zsombolyról, de az a barlang a Király Lajos-zsomboly.

KutatástörténetSzerkesztés

Valószínűleg régóta ismert volt a bejárati része. 1926-ban Kadić Ottokár megvizsgálta, miután a Büdös-pestben ásatást végző egyik munkása megmutatta neki. A zsomboly ekkor 5,5 méter mély volt. 1931-ben Kadić Ottokár Sebős Károlyt kérte meg, hogy mérje fel a barlangot és készítse el a barlangtérképét. 1931. május 18-tól Sebős Károly felmérte, majd később bontásokkal új részeket tárt fel és csontmaradványokat gyűjtött benne. A megnagyobbodott barlangot újból felmérte és elkészítette a barlangtérképét, valamint az érdekesebb részek fényképeit. Június 5-én a Schőnviszky Lászlótól kapott műszerekkel elkezdte mérni a barlang hőmérsékletét és a páratartalmát. Majdnem folyamatosan, néhány hónap kivételével havonta, két évig mérve volt a barlang néhány pontjának a levegője, a levegő hőmérséklete és a levegő páratartalma, valamint a talaj hőmérséklete. A zsomboly négy helyén végezte a méréseket, a zsomboly bejárat, a Cseppköves-hasadék, a Kupola-terem és a Kápolna nevű részeken. A vizsgálatsorozattal meg lett állapítva, hogy alig van légmozgás a zsombolyban. Kis mértékű légáramlás csak a Cseppköves-hasadékban és a Kupola-teremben van. 1931 júliusában a Cseppköves-hasadékban 13 °C volt a léghőmérséklet. A Turisták Lapja 1931. évi 9. számában megjelent egy Schőnviszky László által készített fénykép a barlangról. Sebős Károly Schőnviszky László közreműködésével vizsgálta a barlangot (Kadić 1932). Czájlik Péter tanulmánya szerint 1931–1932-ben gyűjtötte Sebős Károly a csontmaradványokat és ezeket Véghelyi Lajos határozta meg és állította össze a barlang faunalistáját 1932-ben.

Az 1932. évi Turistaság és Alpinizmusban Sebős Károly arról számolt be, hogy több ezer csontdarab, főleg állkapcsok kerültek elő a barlangból és a Királykúti zsomboly a második olyan bükki barlang, ahol nagy mennyiségű mikrofauna maradványra akadtak. 1933 februárjában ismeretlenek a Kupola-terem nagy méretű, kecsketőgyhöz hasonló függőcseppkövét letörték és darabokra törve a Büdös-pestbe vitték. 1933. november 21-én Sebős Károly a Magyar Barlangkutató Társulat szakülésén előadást tartott a barlangról és a barlangban végzett kutatásairól. 1933. december 1-jén Sebős Károly ismertette a barlang faunáját a Királyi Magyar Természettudományi Társulat állattani szakosztályának 345. ülésén. Az ülésen tartott előadásról az Állattani Közlemények 1934. évi 1–2. füzetében lehet olvasni. Itt található az a hír is, hogy Sebős Károly előadása az Állattani Közlemények következő füzetében fog megjelenni, de az előadás az Állattani Közleményekben nem jelent meg. A Magyar Barlangkutató Társulat szakülésén elhangzott előadás a Barlangvilág 1934. évi 1. füzetében jelent meg nyomtatásban. A publikáció alapján a barlang ekkor körülbelül 26 méter mély volt és a végpontja körülbelül öt méterrel volt mélyebben a völgyfenék alatt.

Schőnviszky Lászlónak az 1937-ben megjelent, összefoglaló publikációjában részletesen le van írva a barlang. A tanulmány szerint a Büdös-pesttől 120 méterre, nyugatra található, a 26 méter mély barlangban különleges cseppkőképződmények vannak és a Bükk egyik legérdekesebb, kis zsombolya. 1939-ben Kerekes József tanulmányozta karsztmorfológiai szempontból és 1939. április 25-én, a Magyar Barlangkutató Társulat szakülésén előadást tartott a vizsgálatainak az eredményeiről. Az előadás szerint a barlang oldással kitágult hasadékrendszere az ópleisztocén korban alakult ki és a barlang kialakulási fázisai a Szent István-barlang kialakulási fázisaival teljesen megegyeznek. Vásárhelyi Istvánnak az 1939-ben megjelent publikációjában az olvasható, hogy a kereknyergű patkósdenevér egyik lelőhelye a barlang.

1941. március 28-án Boros Ádám a Magyar Barlangkutató Társulat szakülésén előadást tartott a barlangnyílások növényvilágáról és ekkor elhangzott, hogy ez a zsomboly is egy jellegzetes flórájú barlang. A Barlangvilág 1942. évi évfolyamában Wagner János azt közölte, hogy az óriás meztelencsiga (Limax cinereoniger) ebből a barlangból is előkerült. A Barlangkutatás 1943. évi 3. füzetében publikált, Dancza János által írt tanulmányban víznyelő zsombolynak van leírva.

Kadić Ottokár 1952-ben befejezett kéziratában az olvasható, hogy a barlangot ő mérte fel 1926-ban 5,5 méter mélységig és ő adta neki a Királykuti zsomboly nevet. A kézirat szerint Sebős Károly nem egyedül fedezte fel a barlang folytatását és nem egyedül gyűjtötte a csontokat. Schréter Zoltánnak az 1959. évi Karszt- és Barlangkutatásban megjelent tanulmánya alapján két szintből áll, körülbelül 20–25 méter mély és felső ladin-karni világosszürke mészkőben jött létre. Az 1962-ben kiadott „Bükk útikalauz” megemlíti, hogy a Kis-fennsíkon található.

Az 1973–1974. évi Karszt- és Barlangkutatásban megjelent Bibliographia spelaeologica hungarica barlangnévmutatójában szerepel Király-kuti-zsomboly néven. A barlangnévmutató szerint 16 írás foglalkozott vele. 1975-ben a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport tagjai szerkesztették és rajzolták a barlangtérképét. Az 1977-ben kiadott „Bükk útikalauz”-ban két barlangként van leírva a Király-kúti-zsomboly. Az útikalauz szerint a Királykúti-zsomboly 26 méter mély, a Büdös-pest-zsomboly körülbelül 20–25 méter mély. Az 1979-ben megjelent, „Barlangok a Bükkben” című kiadványban az olvasható, hogy a Büdös-pesttől 80 méterre, nyugatra található.

1982-ben Kárpát József szerkesztette meg a vázlatos, hosszmetszeti barlangtérképét. Az 1982-ben kitöltött barlangkataszteri törzslapja szerint 275 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, körülbelül 120 méter hosszú, körülbelül 40 méter vízszintes kiterjedésű, körülbelül 40 méter mély és triász mészkőben alakult ki. Czájlik Péter 1983-as tanulmányában található a Sebős Károly által gyűjtött és Véghelyi Lajos által meghatározott fajok listája, amely nyomtatásban addig még nem jelent meg. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a Király-kúti-zsomboly név két névváltozatával együtt és a helye egy térképen van bejelölve. 1987-ben Kováts Nóra külön jelentésben számolt be denevérmegfigyeléseiről.

1992-ben a BEAC Barlangkutató Csoport tagjai mérték fel a barlangot és szerkesztették meg az alaprajzi barlangtérképét szelvényekkel. A barlangtérkép alapján a felmért hossza 138,5 méter és a mélysége 39,7 méter. 1993 óta fokozottan védett barlang a genetikai értéke és a sok képződménye, valamint a képződmények veszélyeztetettsége miatt. 1999-ben két darab barlangi vakászkát, Mesoniscus granigert és álskopiót találtak a járataiban. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint a vízszintes kiterjedése 31×15 méter. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben az olvasható, hogy 138 méter hosszú és 40 méter mély.

IrodalomSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat) a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. Eger, 1965. 95. old.
  • Kormos Tivadar: A jégkorszak. Képek az ősember életéből. In: Lambrecht Kálmán: Ősvilágok élete. Az ősember. Budapest, Dante, 1931. (3. kiadás) 8. és 19–23. fejezet.
  • Lambrecht Kálmán: Herman Ottó élete. Budapest, 1933. 262 old. (Könyvbarátok kis könyve.)
  • Németh Zsolt – Nyerges Attila: A Királykúti-zsomboly felmérése. Kézirat, 1992. Megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. (Ezt a kéziratot Székely Kinga könyve említi, de a megadott helyen nem található.)
  • Tasnádi Kubacska András (Kubacska András): Hazánk barlangjaiból ismeretes ősgerinces maradványok és kutatásuk története. Acta Biol. N.S., 1931. (Tom. 1.) Szeged. 115–126. old. (VII–X. tábla)

További információkSzerkesztés