Knut Hamsun
Knut Hamsun, eredeti nevén Knut Pedersen (Lom, 1859. augusztus 4. – Grimstad, 1952. február 19.) norvég író, költő. 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki, „monumentális művéért, Áldott anyaföld c. regényéért”.[6] Isaac Bashevis Singer amerikai író „a modern irodalom atyjának”,[7] VII. Haakon norvég király „Norvégia lelkének” nevezte.[8]
Knut Hamsun (ered. Knut Pedersen) | |
Knut Hamsun 1939 júliusában, 79 évesen | |
Született | Knut Pedersen Hamsun 1859. augusztus 4.[1] Norvégia, Lom[1] |
Elhunyt | 1952. február 19. (92 évesen)[1] Norvégia, Grimstad[1] |
Művészneve | Knut Hamsun, korábban Knud Pedersen Hamsund |
Állampolgársága | norvég[2] |
Nemzetisége | norvég |
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
Foglalkozása | |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Nørholm[5] |
Knut Hamsun (ered. Knut Pedersen) aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Knut Hamsun (ered. Knut Pedersen) témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Megítélése ugyanakkor a mai napig ellentmondásos, mivel szimpatizált a Harmadik Birodalommal, és szerepet játszott a nemzetiszocializmus norvégiai térhódításában.[8]
Pályafutása
szerkesztésKorai évei
szerkesztésA norvégiai Gudbrandsdalen vidékén született föld nélküli parasztcsaládban. Mivel vándorszabóként dolgozó apja nem talált elég munkát, 3 éves korában a család a sarkkörön túlra költözött, így a nordlandi Hamarøyben nőtt fel szegénységben. Fiatal gyermekkorától dolgozott cipészinasként, kereskedőinasként, de később útépítő munkás, kőműves és segédtanító is volt. Kamaszkorában cikkei jelentek meg néhány vidéki újságban, ekkor vette fel a Hamsun nevet a túl mindennapi Pedersen helyett.
Néhány évet Amerikában töltött: utazott, kifutófiúként és villamoskalauz dolgozott, és anarchista nézeteket terjesztett. Hamar megtanulta az angol nyelvet; ezután angol nyelvű újságokban is megjelentek cikkei, néha novellái a szegény emberek életéről. Tapasztalatait Fra det moderne Amerikas Aandsliv (1889) című szatirikus művében adta közre.
Sikeres író
szerkesztésVisszatért Európába, Koppenhágába, hogy megírja hosszabb ideje tervezett regényét a szegénységről, éhezésről; eközben bolti segédként biztosította megélhetését. Az irodalmi áttörést Éhség (1890) és különösen Pán (1894) című regényei hozták meg; előbbit a norvég irodalom első valódi modern regényeként tartják számon. Hamsun Georg Brandes professzorhoz, nemzetközi irodalmi szaktekintélyhez vitte el munkáját, aki remekműnek találta, és maga keresett folyóiratot a folytatásokban való közléshez, majd kiadót a megjelentetéshez.
Hamsun művészetét meghatározza a civilizációval szembeni mély ellenérzés és az a hit, hogy az emberi beteljesedés a földhöz kötődik. Ez a primitivizmus (és a vele járó bizalmatlanság minden modern dologgal szemben) legerősebben Áldott anyaföld (1917) című regényében jut kifejezésre. Korai művei általában egy kitaszított csavargó köré épülnek, aki agresszíven szemben áll a civilizációval. Középső alkotói korszakában az agresszivitás átadja helyét a fiatalság elvesztése fölött érzett melankolikus lemondásnak. A kor romlása a témája olyan drámáinak, mint a Livets Spil (1896) és az Aftenrøde (1896), valamint Őszi csillagok (1906), Benoni (1908) és Halk húrokat penget a vándor (1909) című regényeinek. 1904-ben egy verseskötetet is kiadott Det vilde Kor címmel. Ebben az időszakban már világszerte ismert és népszerű szerző volt; sokat utazott, Dánia mellett sokat tartózkodott Párizsban, Oroszországban és a Kaukázusban, de eljutott Perzsiába és Törökországba is.
„ | műveletlen emberben ilyen óriási műveltségű még nem volt | ” |
– George Bernard Shaw |
Későbbi művei kevésbé egyéni karakterekre koncentráltak, mint inkább szélesebb támadásokra a civilizáció ellen. Az Áldott anyaföld mellett meg kell említeni Tékozlók (1913), Tóbiás király városa és Az új nemzedék (1915), Csavargók (1927), A világ vándora (1930), Az élet megy tovább (1933) és A kör bezárul (1936) című műveit. 1920-ban megkapta az Irodalmi Nobel-díjat. 1929-ben, 70. születésnapján ünnepelte az irodalmi közélet: méltatta Thomas Mann, Makszim Gorkij és George Bernard Shaw is.[1][8][9]
Politikai szerepvállalása
szerkesztésHamsun Németország és a német kultúra nagy tisztelője volt, és ellenezte mind a brit imperializmust, mind a szovjet kommunizmust. Az Egyesült Királyságban a 19. századi gyarmatosítót és Norvégia tengeri szerepének fenyegetőjét látta.[1][8][9][10] Az I. világháború idején is Németországgal szimpatizált, és az 1919-es Versailles-i szerződés után együttérzéssel figyelte a német nacionalizmust.[11] Az 1930-as évek közepétől kezdve szóban és írásban is a nemzetiszocializmus mellé állt. Arne Skouen filmrendező, író, újságíró szerint kortársai számára 1935-ben vált mindez nyilvánvalóvá, amikor nem állt ki Carl von Ossietzky Nobel-békedíjas német újságíró koncentrációs táborból való szabadon bocsátása mellett.[10]
A britek elleni ellenszeve és Németország iránti csodálata együttérzővé tette a 80 éves írót Norvégia 1940-es náci megszállásával;[1][10] a németeket a norvég függetlenség védelmezőjének látta a brit fenyegetéssel szemben.[10] Látványosan támogatta Vidkun Quislinget, a kollaboráns norvég kormány vezetőjét, és valószínűleg tagja volt Nasjonal Samling nevű pártjának is (bár ez utóbbi vitatott[12]).[1][9][11] Nobel-díját elküldte Joseph Goebbelsnek, majd 1943-ban az addigra már nagyrészt siket író Berchtesgadenben személyesen találkozott Adolf Hitlerrel, akinél panaszt tett Josef Terboven norvégiai német helytartóra. Fellépett a norvégok ellen kiszabott halálbüntetések ellen is. A diktátorról ugyanakkor bukása után nekrológot írt az Aftenposten című lapba, „az emberiség harcosának” nevezve a diktátort.[8][11]
A háború után két állami pszichiáter „tartósan korlátozott szellemi képességeket” diagnosztizált nála; időlegesen pszichiátriai megfigyelés alá került. A norvég hatóságok 1947-ben kelletlenül bíróság elé állították. Vagyonelkobzásra ítélték, és élete hátralévő részét szegénységben élte le.[1][9][10][13] 1949-ben jelent meg Benőtt ösvényeken című utolsó könyve, melyben megpróbált magyarázatot adni a megszállás alatti szerepére; a könyv megírása arra utal, hogy szellemileg 90 évesen is friss maradt, szemben a pszichiátriai diagnózissal.[10]
Emlékezete
szerkesztésIrodalmi hatása
szerkesztésÖsszes művei 1954-ben, két évvel halála után jelentek meg tizenöt kötetben.[1]
Egyes vélemények szerint gyökeresen megújította a prózaírást: minden irodalmi hagyománytól független hangot ütött meg, különösen pályafutásának első szakaszában. A regény nélküle nem lenne az, aminek ma ismerjük. Több író szerint ő a modern regény atyja: csodálói közé tartozott többek között Thomas Mann, Hermann Hesse, Franz Kafka, H. G. Wells és Isaac Bashevis Singer.[7][11]
Művei több filmnek szolgáltak alapul, mint bármely más norvég szerzői Henrik Ibsent leszámítva. Már az 1920-as években, Nobel-díja után is készültek némafilmes adaptációk, melyeket számos további film követett.[10]
Megítélése
szerkesztésNorvégiában a II. világháború időszakának egyik legelítéltebb közszereplője lett Quisling után.[10] Miután Goebbels tízezres példányszámban nyomatta ki könyveit, és osztotta szét részben a Norvégiában bevetett német katonáknak, több ezer norvég küldte vissza műveit Hamsun tanyájára, néhányan pedig el is égették azokat.[11] Halála után hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az utókor értékelése öregkori politikai szerepvállalása ellenére visszahelyezze műveit a klasszikusok sorába.[7][9]
Norvégiában megítélése jelenleg is erősen ellentmondásos. Becslések szerint a norvégok mindössze 2%-a támogatta aktívan a nácikat; velük szemben napjainkban is erős ellenszenv él a norvég társadalomban. 2002-ben utcát akartak róla elnevezni Oslóban, de heves közéleti vita után a javaslatot leszavazták.[10] Hasonló viták folytak az író halálozási helyén, Grimstadban, ahol kiderült, hogy az átnevezésre javasolt utca két lakójának családtagjai is náci koncentrációs táborokban veszítették életüket; végül egy másik teret neveztek át. Norvégiában összesen hét településen viseli utca az író nevét.[12]
Hét évvel később, 2009-ben a norvég jegybank emlékérmét bocsátott ki az író születésének 150. évfordulójára.[13] Szonja norvég királyné visszafogott kis kiállítást nyitott meg Hamsun emlékére a nemzeti könyvtárban. Az ünnepségek azonban messze elmaradtak a három évvel korábban Henrik Ibsen emlékére rendezett nagyszabású eseményektől.[12]
Negyven évbe került az is, hogy felmerülhessen Hamsun – az író, nem a politikus – emlékmúzeumának felépítése. A Hamsun Központ névre keresztelt múzeumot végül 2009 augusztusában avatták fel gyermekkora színhelyén, Hamarøyben; az épületet Steven Holl amerikai építész tervezte. A megnyitón részt vett Mette-Marit norvég trónörökösné, ami jelzi a norvég társadalom megbékélését az íróval.[8] Zsidó szervezetek – köztük a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ és a washingtoni Zsidó Ügyek Intézete – ugyanakkor folyamatosan támadták Norvégiát, Hamsunt és a múzeum létrehozásának tervét azzal érvelve, hogy az a nácizmus egyik leglelkesebb támogatóját dicsőíti, és Hamsun irodalmi kiválósága nem takarhatja el felelőtlen és elítélendő viselkedését. A 150. évforduló megünneplését Avigdor Lieberman izraeli külügyminiszter, ultranacionalista politikus is elítélte. A norvég kormány válaszában tagadta a vádakat és azzal érvelt, hogy lehet ünnepelni az írót anélkül, hogy elfogadnánk politikai nézeteit.[12] Holl szerint egy ilyen intézmény az író életének jó és rossz oldalait egyaránt bemutathatja.[11]
Ezen ellentmondásos helyzetre igen érdekesen reflektál az 1996-ban készült Hamsun című, dán-norvég-svéd-német filmdráma, amit a neves svéd rendező, Jan Troell készített s amit 1997-ben Oscar-díjra is jelöltek. A filmben az író szerepét a svéd Max von Sydow játssza, aki az idős író szerepében remekül érzékelteti a megformált figura sodródását, bizonytalanságait, tévedéseit, s mindezek fölötti dühét, értetlenségét is, hasonlóképpen az idős író döntéseinek, szavainak félreértelmezéseit is.[14] A film a svéd Per Olov Enquist regényéből készült.[15]
Művei
szerkesztés
Év | Eredeti cím | Magyar cím | ISBN |
---|---|---|---|
1877 | Den Gaadefulde. En kjærlighedshistorie fra Nordland (Knud Pedersen néven) | ||
1878 | Et Gjensyn (Knud Pedersen Hamsund néven) | ||
1878 | Bjørger (Knud Pedersen Hamsund néven) | ||
1889 | Lars Oftedal. Udkast (11 cikk, korábban megjelentek a Dagbladetben) | ||
1889 | Fra det moderne Amerikas Aandsliv | ||
1890 | Sult | Éhség (1892) Éhség (1919) Éhség (1965) Éhség (2001) |
ISBN 9638128976 |
1892 | Mysterier | Rejtelmek (1921) | |
1893 | Redaktør Lynge | Lynge szerkesztő | |
1893 | Ny Jord | Új föld (1928) | |
1894 | Pan | Pán (1925) Pán : Glahn hadnagy följegyzéseiből (1943) |
|
1895 | Ved Rigets Port | ||
1896 | Livets Spil | ||
1897 | Siesta | ||
1898 | Aftenrøde. Slutningspil | ||
1898 | Victoria. En kjærlighedshistorie | Viktória (1920) | |
1902 | Munken Vendt. Brigantines saga I | ||
1903 | I Æventyrland. Oplevet og drømt i Kaukasien | ||
1903 | Dronning Tamara (színmű három felvonásban) | ||
1903 | Kratskog | ||
1904 | Det vilde Kor (versek) | ||
1904 | Sværmere | Álmodók | |
1905 | Stridende Liv. Skildringer fra Vesten og Østen | ||
1906 | Under Høststjærnen. En Vandrers Fortælling | Őszi csillagok (1923) | |
1908 | Benoni | Benoni (1926) | |
1908 | Rosa. Af student Pærelius' Papirer | Rosa (1926) | |
1909 | En Vandrer spiller med Sordin | Halk húrokat penget a vándor | |
1910 | Livet i Vold (színmű négy felvonásban) | ||
1912 | Den sidste Glæde | ||
1913 | Børn av Tiden | Tékozlók | |
1915 | Segelfoss By 1 | Tóbiás király városa | |
1915 | Segelfoss By 2 | Az új nemzedék | |
1917 | Markens Grøde 1 | Az anyaföld áldása (1920) Az anyaföld kincse (1937) Áldott anyaföld (2005) |
ISBN 9639575143 |
1917 | Markens Grøde 2 | ||
1918 | Sproget i Fare | ||
1920 | Konerne ved Vandposten I | Asszonyok a kútnál (1932) | |
1920 | Konerne ved Vandposten II | ||
1923 | Siste Kapitel I | Az utolsó fejezet (1925) | |
1923 | Siste Kapitel II | ||
1927 | Landstrykere I | Csavargók (1929) | |
1927 | Landstrykere II | ||
1930 | August I | A világ vándora (1931) | |
1930 | August II | ||
1933 | Men Livet lever I | Az élet megy tovább (1934) | |
1933 | Men Livet lever II | ||
1936 | Ringen sluttet | A kör bezárul (1936) | |
1949 | På gjenngrodde Stier | Benőtt ösvényeken (2002) | ISBN 9630080990 |
Magyarul
szerkesztés1919-ig
szerkesztés- Az éhség. Regény; ford. Kovács Zoltán; Országgyűlési Értesítő Ny., Bp., 1892 (A Magyar Újság regénycsarnoka)
- Viktória. Regény; ford. Telekes Béla; Athenaeum, Bp., 1901 (Az Athenaeum olvasótára)
- Éhség; ford. Goda Géza; Magyar Hírlap, Bp., 1902
- Pán. Regény; ford. Bán Ferenc; Athenaeum, Bp., 1912 (Modern könyvtár)
- Lynge szerkesztő. Regény; ford. Radó István; Vári, Bp., 1913 (A Képes hét könyvtára)
- New-Foundland zátonyain. Elbeszélések; ford. P. Ábrahám Ernő; Athenaeum, Bp., 1913 (Modern könyvtár)
- Csavargók. Regény; Lepage Ny., Kolozsvár, 1918 (Az Ellenzék regényei)
- A szerelem rabszolgái; ford. ifj. Bókay János; Athenaeum, Bp., 1919 (Modern könyvtár)
- Éhség. Regény; ford. Ritoók Emma; Magyarországi Szocialista Párt, Bp., 1919
1920–1944
szerkesztés- Új föld. Regény; ford. G. Beke Margit; Népszava, Bp., 1920 (Világosság-könyvtár)
- Knut Hamsun, Gustaw Wied, Hermann Essig, Alfred Kerr novellái; ford. Brázay Emil; Pán, Timişoara, 1920 (Pán könyvtár)
- Az anyaföld áldása; ford. ifj. Bókay János; Athenaeum, Bp., 1920
- Viktória. Egy szerelem története; ford. Kalotay Sándorné; Singer-Wolfner, Bp., 1920
- Rejtelmek. Regény; ford. Bálint Lajos; Kultúra, Bp., 1921 (A Kultúra regénytára)
- Lynge szerkesztő; ford. Hajdú Henrik; Genius, Bp., 1922 (A regényírás művészei)
- Őszi csillagok; ford. Ács Géza; Anonymus, Bp., 1923 (Legjobb írók legjobb munkái)
- Halk húrokat penget a vándor; ford. G. Beke Margit; Fővárosi, Bp., 1923
- Benoni; ford. G. Beke Margit; Fővárosi, Bp., 1925
- Pán. Glahn hadnagy följegyzéseiből; ford. G. Beke Margit; Fővárosi, Bp., 1925 (Knut Hamsun válogatott regényei)
- Tékozlók. Koruk gyermekei; ford. Ács Géza; Fővárosi, Bp., 1925
- Benoni; ford. G. Beke Margit; Fővárosi Kiadó, Bp., 1925 (Modern klasszikusok)
- Tóbiás király városa; ford. Ács Géza; Fővárosi Kiadó, Bp., 1926
- Rosa; norvégból ford. G. Beke Margit; Fővárosi, Bp., 1926 (Északi írások)
- Az utolsó fejezet; ford Ritoók Emma; Fővárosi, Bp., 1925 (Északi írások)
- Az új nemzedék. Segelfossby 2.; ford. Ács Géza; Fővárosi, Bp., 1926 (Északi írások)
- Szállodai kaland és más novellák; többekkel; ford Brázay Emil; Gutenberg Ny., Timisoara, 1926 (Pán könyvtár)
- Álmodók; ford. L. Újváry Lajos; Fővárosi, Bp., 1926 (Modern klasszikusok)
- Csavargók. Regény, 1-2.; ford. G. Beke Margit; Pantheon, Bp., 1929 (A kiválasztottak)
- A világ vándora. Regény, 1-2.; ford. G. Beke Margit; Pantheon, Bp., 1931
- Asszonyok a kútnál. Regény; ford. G. Beke Margit; Pantheon, Bp., 1932
- Az élet megy tovább, 1-2.; ford. G. Beke Margit; Dante, Bp., 1934 (Halhatatlan könyvek)
- A kör bezárul. Regény; ford. G. Beke Margit; Dante, Bp., 1936 (Halhatatlan könyvek)
- Az anyaföld kincse; ford. Hajdu Henrik; Dante, Bp., 1937
- Óriási siker!; Fekete, Bp., 1943
1945–
szerkesztés- Éhség. Regény; ford. Hajdu Henrik, utószó Hegedüs Géza; Európa, Bp., 1965
- Benőtt ösvényeken; ford. Miszoglád Gábor; Nagyvilág–Polar, Bp., 2002
- Áldott anyaföld; ford. Nagy Zoltán; Allprint, Bp., 2005
- Élettöredékek; gyűjt. Lars Frode Larsen, ford. Kovács katáng Ferenc; Nagyvilág, Bp., 2006
- Furulya szólt a véremben; gyűjt., vál., utószó Lars Frode Larsen, ford. Kovács katáng Ferenc; Nagyvilág, Bp., 2011
- Éhség; ford. Pap Vera Ágnes; L'Harmattan, Bp., 2015
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f g h i j The Nobel Prize in Literature 1920 – Knut Hamsun – Biography (angol nyelven). Nobelprize.org, 2012. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
- ↑ LIBRIS, 2013. december 16. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1920/
- ↑ https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
- ↑ https://hamsun-selskapet.no/2019/08/13/dikterstua-pa-norholm-og-andre-hoydepunkter-fra-ibsenhamsun-dagene-i-grimstad-7-10-august-2019/
- ↑ The Nobel Prize in Literature 1920 – Knut Hamsun (angol nyelven). Nobelprize.org, 2012. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
- ↑ a b c Rob Woodard: The Nazi novelist you should read (angol nyelven). The Guardian, 2008. szeptember 10. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
- ↑ a b c d e f Kovács Dániel: Múzeum a sarkkörön túl (magyar nyelven). hg.hu, 2009. szeptember 11. [2011. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
- ↑ a b c d e Hegedüs (2000), i. m.
- ↑ a b c d e f g h i Geoffrey Macnab: Hitler's little helper (angol nyelven). The Guardian, 2002. március 7. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
- ↑ a b c d e f Jonathan Glancey: Norwegian wood (angol nyelven). The Guardian, 2009. augusztus 8. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
- ↑ a b c d Gwladys Fouché: Should Hamsun's jubilee be celebrated? (angol nyelven). The Guardian, 2009. szeptember 10. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
- ↑ a b Alison Flood: Knut Hamsun commemorated on Norwegian coin (angol nyelven). The Guardian, 2009. február 3. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
- ↑ MúltKor. (Hozzáférés: 2022. szeptember 26.)
- ↑ Kassai Zsigmond írása, Litera. (Hozzáférés: 2022. szeptember 26.)
Források
szerkesztés- Hegedüs (2000): Hegedüs Géza. Világirodalmi arcképcsarnok (magyar nyelven). Budapest: Arcanum (2000). ISBN 963 86029 8 8. Hozzáférés ideje: 2012. július 5.
További információk
szerkesztés- Masát András (szerk.): Irodalmi szövegek és politikai szerepek. A Hamsun-jelenség (Gondolat, 2011) ISBN 9789636933043
- Hamsun Központ (norvég, német, angol)
- Knut Hamsun, Nobelprize.org (angol)
- G. Beke Margit: Knut Hamsun 70 éves. Nyugat, 1929. 16. szám
- Görög Imre: Knut Hamsun: Az utolsó fejezet. Figyelő, 1924. 21-22. szám