Főmenü megnyitása

Kovács K. Zoltán

mezőgazdász, politikus, 1924-2008
(Kovács K. Zoltán (politikus) szócikkből átirányítva)

Kovács K. Zoltán (Magyaróvár, 1924. március 27.Budapest, 2008. március 5.) mezőgazdász, a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője, a Szabad Európa Rádió szerkesztője, a Barankovics István Alapítvány egyik alapítója.

Kovács K. Zoltán
Kovacs K Zoltan.jpg
Született 1924. március 27.
Magyaróvár
Elhunyt 2008. március 5. (83 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Timaffy Etelka
Gyermekei Kovács András, Kovács Enikő, Kovács Bálint, Kovács Zoltán
Foglalkozása mezőgazdász, politikus, újságíró
Kitüntetései Barankovics-emlékérem (1991), Táncsics Mihály-díj (2002), Köztársasági Elnök Érdemérem
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács K. Zoltán témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Ifjúkora és közéleti tevékenységeSzerkesztés

Kovács János, járásbírósági altiszt és Lindenhand Mária varrónő gyermeke. Római katolikus vallásban nevelkedett. Az elemi elvégzése után a magyaróvári piarista gimnáziumban tanult, 1942-ben érettségizett. 1946-ban pedig a Magyar Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar Magyaróvári Osztályán szerzett diplomát. Már diákévei alatt tagja lett katolikus, keresztény mozgalmaknak. Cserkészkedett valamint belépett a Foederatio Emericana Bajtársi Szövetségébe.

Politikai pályája a koalíciós időszakbanSzerkesztés

A második világháború elmúltával részt vett Mosonszentjánoson a földreform előkészítésében. 1946-ban belépett a Nemzeti Parasztpártba és a mosonmagyaróvári járási titkárságot vezette, valamint csatlakozott a Magyar Parasztszövetséghez is. Téli gazdasági tanfolyamokat szervezett, megyei termelési biztos is lett járásának területén. Az NPP balra tolódása miatt azonban még ebben az évben kilépett a pártból és a Demokrata Néppárthoz csatlakozott. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a Győr-Moson és Sopron megyei listáról bekerült az Országgyűlésbe. Ő lett a frakció legfiatalabb tagja, 1948 novemberében annak titkárának választották. Aktív képviselői munkát végzett, mezőgazdasági kérdésekben szólalt föl. A földreform híveként, annak kommunista megoldását bírálta.

1949 elején, Mindszenty letartóztatása után több DNP-s képviselő, köztük Barankovics István is az emigráció mellett döntött, velük együtt Kovács K. Zoltán is a Nyugatra menekülést választotta, és 1949 februárjában Ausztriába szökött.

EmigrációbanSzerkesztés

Az emigráció idején ott folytatta, ahol abbahagyta, a magyar emigráció életének egyik fontos szervezője lett. A szökés után nem sokkal Salzburgban találkozott Barankovics Istvánnal, egy ideig titkáraként tevékenykedett. Megismerkedett Közi Horváth Józsefen keresztül a Magyar Keresztény Népmozgalommal is. 1950-ben aztán Németországba költözött – hazaköltözéséig Bajorországban élt –, hogy felvehesse a kapcsolatot a Bajor Keresztényszociális Unióval, a CSU-val. 1951-től 1986-ig szerkesztője lett Zoltán Károly néven a Szabad Európa Rádiónak (mezőgazdasági, politikai és vallási műsorokat egyaránt készített). Részt vett a Magyar Mezőgazdasági Szövetség szervezésében, és szintén szerkesztője volt annak lapjának, a „Föld és Népe” újságnak. Alapító tagja lett a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, ahonnan 1956 után azonban kilépett tiltakozása jeléül.[1] 1950-től részt vett a Magyar Katolikus Diákszövetség, 1958-tól a Magyar Katolikus Egyetemi, majd Értelmiségi Mozgalom (KMÉM-Pax Romana) szervezésében, és az Európai Kereszténydemokrata Unió, az EUCD kongresszusain. 1951 és '60 között a Magyar Keresztény Népmozgalom titkára, 1958-ban pedig egyik alapítója lett a Magyar Kereszténydemokrata Uniónak. Ebben az időszakban kapcsolódott bele a Békés Gellért Rómában élő bencés szerzetes által szerkesztett Katolikus Szemle szerkesztésébe (a munkát 1990 után sem hagyta abba, 1992 és 1997 között a folyóirat főmunkatársa lett). 1969-től egy másik újságban is szerkesztést vállalt, munkatársa lett a nyugat-európai magyar katolikusok havilapjának, az „Életünk”-nek. 1960-ban úgy döntött, hogy inkább kulturális és mozgalmi szinten segíti a magyar emigráció szervezését, és a kelet-közép-európai fordulatig felhagyott a politizálással. 1985-ben a szintén emigráns Vida Istvánnal, aki hajdan az EMSZO főtitkára volt, a katolikus mozgalmak, a KALOT és az EMSZO megalakulásának 50. évfordulójára a Félbemaradt Reformkor címmel kötet szerkesztésébe kezdett. Nem sejtette, hogy a készülő kötet végül a megváltozott politikai környezetnek köszönhetően az újjáalakuló Kereszténydemokrata Néppárt választási kampányában jelenik majd meg Magyarországon.[2]

Rendszerváltás és a KDNP újjáalakításaSzerkesztés

1987-ben tért haza először Magyarországra, többek között látogatást tett Pannonhalmán is. Ekkor még a Szabad Európa Rádió számára külső munkatársként tudósított. Kezdetektől fogva bekapcsolódott a hazai változásokba, és részt vett a DNP újjászervezésében, a Kereszténydemokrata Néppárt megalakításában. 1988-ban belépett a Márton Áron Társaságba is, amelyből később a párt létrejött. Kiterjedt nemzetközi kapcsolathálózatán keresztül kapcsolatot tartott a nyugat-európai kereszténydemokrata szervezetekkel, és rendszeresen készített helyzetjelentéseivel tájékoztatta nyugati párttársait a szerveződő magyar kereszténydemokrata pártról. Állandó kapcsolatot tartott fönn a Hollandiában élő magyar kereszténydemokrata politikussal, Gábor Dzsingisszel, a CDU és a CSU képviselőivel, Thomas Jansennel, az EUCD és az Európai Néppárt főtitkárával.[3] Tevékenységének is köszönhető, hogy a KDNP-t nem sokkal 1989. szeptember 30-ai megalakulása után fölvették az európai kereszténydemokrata pártokat összefogó szervezetbe.[4] 44 év emigráció után, 1993-ban költözött haza családjával.

A KDNP-n belüli tevékenységeSzerkesztés

Tagja lett a megalakuló párt intézőbizottságának, mint volt DNP-s képviselő. A KDNP szakbizottságai közül a külügyi és a mezőgazdasági bizottság munkáját segítette, alakította a párt szakpolitikáját ezeken a területeken. Emellett sajtótájékoztatókat és sajtóközleményeket is írt, valamint részt vett a "Hírlevél" című pártlap szerkesztésében. A párt szervezése mellett továbbra is sokat foglalkozott a kereszténydemokrata elvek ápolásával, terjesztésével és elsősorban Barankovics István örökségének ápolásával. Az ELTE-n konferenciát szervezett személyéről, egyik alapítója volt a Barankovics emlékéremnek, valamint szerkesztője volt a "Híven önmagunkhoz" című összeállításnak, amelyben a pártvezető Magyar Nemzetben megjelent cikkeit gyűjtötte össze. Az ő kezdeményezésének köszönhetően jött létre a Barankovics István Alapítvány, amelyet vezetett is. Az alapítvány számára támogatásokat gyűjtött a rokon szellemiségű szervezetektől, a Hanns Seidel Alapítványtól és a Konrad-Adenauer-Stiftungtól. Az örökség-ápolás mellett az utánpótlással is sokat törődött, jó kapcsolatot ápolt a párt fiataljaival, a korabeli IQ, Ifjúsági Kereszténydemokrata Unió szervezetével. Szervezője volt a Magyar Pax Romana közösségnek is.

1997-ben, amikor a Giczy György vezette KDNP-s vezetés a régi alapítók közül azok többségét kizárta, pártszakadás következett be a pártban. Kovács K. Zoltán egyik alapítója volt a Magyar Kereszténydemokrata Szövetségnek, amelyet a kizárt párttagok alakítottak meg a párt szellemi értékeinek átmentésére. Szintén részt vett abban a jogi küzdelemben Varga Lászlóval és Szakolczai Györggyel együtt, amelynek köszönhetően a Fővárosi Bíróság a pártszakadást előidéző választmányi gyűlést érvénytelennek minősítve újat hívott össze, és így rendeződött a KDNP helyzete.

1991-ben Barankovics emlékérmet kapott. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológia Tanszékén meghívták vendég előadónak. Táncsics Mihály-díjban és Köztársasági Elnök Érdeméremben részesült. 75. születésnapjára a Barankovics István Alapítvány "Kereszténység és közélet" címmel kötetet jelentett meg a tiszteletére.[5] Halála után a KDNP budapesti szervezete Kovács K. Zoltán emlékérmet alapított a kereszténydemokrácia szellemiségét terjesztők részére. A KDNP 2012-ben pedig létrehozta a Kovács K. Zoltán Idősek Körét.

Főbb művei és szerkesztéseiSzerkesztés

  • Kovács K. Zoltán: Az idő élén jártak: Kereszténydemokrácia Magyarországon, 1944-1949. Rosdy Pál. Budapest: Barankovics István Alapítvány. 1996. ISBN 963-85524-0-9  
  • Kovács K. Zoltán: Barankovics István az emigrációban. Budapest: Barankovics István Alapítvány. 1997. ISBN 963-85524-1-7  
  • Félbemaradt reformkor: Miért akadt el az ország keresztény humanista megújítása. Kovács K. Zoltán, Vida István. Róma: Tipografia Ugo Detti. 1990.  
  • Keresztények és a demokrácia. Békés Gellért, Kovács K. Zoltán. Róma: Katolikus Szemle. 1992.  
  • Barankovics István: Híven önmagunkhoz: Barankovics István összegyűjtött írásai a kereszténydemokráciáról. Kovács K. Zoltán, Gyorgyevics Miklós. Budapest: Barankovics Akadémia Alapítvány. 2001. ISBN 963-00-5552-X  
  • Barankovics István: Demokrácia, egyház, szabadság. Kovács K. Zoltán, Gyorgyevics Miklós. Budapest: Szent István Társulat. 2002. ISBN 963-361-351-5  

JegyzetekSzerkesztés

  1. A magyar emigráció szervezeteiről többet olvashat: Baráth Magdolna: Támogatni vagy bomlasztani?. betekinto.hu. [2016. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 13.)
  2. Lukácsi Katalin: Negyedszázados évfordulóját ünnepli a Kereszténydemokrata Néppárt. barankovics.hu. (Hozzáférés: 2015. január 13.)
  3. Lukácsi Katalin: Negyedszázados évfordulóját ünnepli a Kereszténydemokrata Néppárt II. rész. barankovics.hu. (Hozzáférés: 2015. január 13.)[halott link]
  4. Lukácsi Katalin: Negyedszázados évfordulóját ünnepli a Kereszténydemokrata Néppárt III. rész. barankovics.hu. (Hozzáférés: 2015. január 13.)[halott link]
  5. Kereszténység és közélet: Tisztelgés Kovács K. Zoltán 75. születésnapjára. Bagdy Gábor, Gyorgyevics Miklós, Mészáros József. Budapest: Barankovics Akadémia Alapítvány. 1999. ISBN 963-85524-2-5  

ForrásokSzerkesztés