Láposbánya
Láposbánya település Romániában, Máramaros megyében.
| Láposbánya (Băița) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Rang | falu |
| Községközpont | Miszmogyorós |
| Irányítószám | 437346 |
| SIRUTA-kód | 106489 |
| Népesség | |
| Népesség | 1686 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 520 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Láposbánya
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 42′ 16″, k. h. 23° 29′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 42′ 16″, k. h. 23° 29′ 32″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
FekvéseSzerkesztés
Máramaros megyében, Nagybányától északnyugatra fekvő település.
TörténeteSzerkesztés
Láposbánya a Láposi völgy ősi bányászó helye volt. A pápai tizedszedők adólajstromában már 1332-ben szerepelt neve.
1490-ben Lapusbánya, 1493-ban Lapysbanyaként írták nevét.
Részben Szinér várához tartozott, részben pedig Nagybányáé volt.
1329-ben Károly Róbert királytól Nagybánya városa kapott rá királyi adományt.
Láposbánya község fölött levő Tirnicza-hegyben egykor gazdag arany-erek voltak. Ezüstöt is sokat bányásztak. Itt voltak a bányavidék legértékesebb ezüsttelepei.
A kincstárnak is voltak itt kohói, azonban amikor a fernezelyi telepet megnyitották, ezeket beszüntették.
1475-ben a Bélteki család nyert rá adományt.
A meggyesaljai Moróczok után a birtokot a Báthoryak örökölték, akik Herberstein Felicián-nak adták bérbe.
A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg. A 19. század maradt a Károlyi családé.
A 20. század elején főbb birtokosa a királyi kincstár, és Nagybánya városa volt.
Láposbánya a trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegyéhez tartozott.
NevezetességekSzerkesztés
- Római katolikus templom - 1826-ban készült.
- Görögkatolikus templom - 1804-ben épült.
ForrásokSzerkesztés
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
.svg){kind=small}
