Lotz János
Lotz János (Milwaukee, 1913. március 23. – Chevy Chase, Maryland, 1973. augusztus 25.) nyelvész, magyar mint idegen nyelv tanár, nyelvtaníró, a stockholmi egyetem tanára, a Columbia Egyetem vendégprofesszora, a Center for Applied Linguistics kutatóintézet vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, a George Washington-díj díjazottja.
| Lotz János | |
| Született | 1913. március 23. Milwaukee |
| Elhunyt | 1973. augusztus 25. (60 évesen)[1] |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása | nyelvész |
| Iskolái | Bonyhádi Evangélikus Reálgimnázium (1923–1931) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Apja Lotz Márton, anyja May Katalin, akik az 1910-es években vándoroltak ki az Amerikai Egyesült Államokba. Lotz János 1913-ban született, tehát mint amerikai állampolgár látta meg a napvilágot, életének nagy részét nem Magyarországon töltötte, munkásságának színtere sem hazánk, szinte csak iskolaévei köthetőek ide. Iskoláit Detroitban kezdte. Később, 1920-ban azonban hazahozták szülei az alig 10 éves Jánost. A család régi otthonában éltek Somogyvámoson, Lotz János pedig a somogyvámosi népiskolába járt, ahol egyik tanítója, Böhm (Böjte) Sándor vette szárnyai alá. A tanító meggyőzte a szülőket, hogy taníttassák tovább a fiúkat, és elintézte, hogy felvegyék a bonyhádi evangélikus gimnáziumba, ahová 1923-tól 1931-ig járt.
A bonyhádi evangélikus gimnáziumban 8 éven keresztül volt Lotz János osztályfőnöke Hajas Béla (1877–1953; Gombocz Zoltán líceumi és egyetemi társa, a Berzsenyi Dániel Irodalmi Társaság tagja, magyar- és latintanár), akitől a nyelvészeti munka alapkövetelményeit, a pontosságot, a nyelvi tények tiszteletét megtanulta („későbbi munkáimban igyekeztem elkerülni a tetszetős, de a valóságot nem híven tükröző megoldásokat”[2]), és ő indította el a nyelvészeti pályáján („A nyelvtan iránti érdeklődést Hajas Béla ébresztette fel bennem”[3]). Lotz János mindvégig kitűnő tanuló volt, emellett tagja (1927-től), majd ifjúsági elnöke (1930-tól) lett a Petőfi Sándor Önképzőkörnek.
1931-ben iratkozott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre magyar-angol-német szakra, ahol Kosztolányi Dezső magántitkára lett, később pedig tehetségének köszönhetően felvették az Eötvös József Collégiumba is, ahol Gombocz Zoltán lett a szellemi vezetője. Gombocz Lotz Jánosnak a Jókai-kódex igealakjairól szóló dolgozatát kitüntetésre ajánlotta. Az ő hathatós segítségével kétéves külföldi ösztöndíjat kapott Stockholmba a germanisztika és a filozófia tanulmányozására. 1935-ben a Svédországban folytatta tanulmányait.
„Ez a tanulmányút Lotz János több mint egy évtizedes klasszikus értelemben vett hungarológusi tevékenységének a kezdetét jelenti”.[2] A Stockholmi Magyar Intézet igazgatójának, Leffler Bélának a javaslatára lektorként alkalmazták, először magyart tanított négy éven keresztül, eközben megírta nyelvtanát a Das ungarische Sprachsystem-et (A magyar nyelvrendszer) 1939-ben, közben olvasókönyvet állított össze, a Hungarian Reader-t 1938-ban. Munkájának elismeréséül 1942-ben egyetemi tanárnak nevezték ki.
1947-től a Columbia Egyetem vendégprofesszora volt, kezdetben általános és kontrasztív nyelvészetet tanított, később az uráli-altaji nyelvészeti kutatások központjának igazgatója volt 1953 és 1967 között, közben továbbra is tanított Stockholmban. 1967-ben felkérték a Center for Applied Linguistics kutatóintézet vezetésére, amelynek központja Washington, európai alközpontja pedig Stockholm. Az intézeti munka keretében világkongresszusokat szervezett, és azokon elő is adott. Jelentős szervezőmunkát végzett, ő hozta létre az első magyarságkutató központot Stockholmban, és olyan nyelvészeket foglalkoztatott, mint Roman Jakobson és Wolfgang Steinitz.
Az időközben magyar állampolgárságától megfosztott tudós 1963-ban vízumot kapott Magyarországra nemzetközi tekintélyének köszönhetően, 1966-ban meghívták vendégprofesszornak a budapesti tudományegyetemre, 1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett.
1969-ben Teller Edével egy időben tüntették ki George Washington-díjjal.
1973. augusztus 25-én, 60. életévében halt meg szívrohamban a Maryland állambeli Chevy Chase-ben. Hatalmas hagyatékot – ötezer könyvet, százötven folyóiratot, háromezer-ötszáz cikket és kiterjedt levelezést – hagyott hátra, amelyet felesége, Ann M. Norsworthy nem tudta gondozni, így azt húszmillió jenért megvásárolta tőle az oszakai Kansai Gaidai Egyetem könyvtára, ahol a mai napig kutatják az iratokat.[4] Lotz halála után jelent meg a Szonettkoszorú a nyelvről című gyűjteményes kötete, amelyet az ő instrukciói alapján Szépe György állított össze. Mivel a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság szellemi előfutárának tekintette, emlékérmet alapított a tiszteletére, a Lotz János-emlékérmet.
Munkái szerkesztés
Das ungarische Sprachsystem szerkesztés
Bevezetés szerkesztés
Lotz János nyelvtana 1939-ben jelent meg először Stockholmban, később 1990-ben újra kiadták. 1939-ben a magyarságkutató központ kiadványaként jelent meg, a nyelvtanírás gondolatával már itthon is foglalkozott, de végső ösztönzést az adott, hogy stockholmi diákjainak egy megfelelő munkát adhasson. 1935-ben érkezik Stockholmba, 1937-ben már nyomtatásra kész a munka. Lotz János grammatikájáról Szili Katalin írt tanulmányt.[5] Forrásait nem nevezi meg, Szili Katalin szerint a következő grammatikákat bizonyosan felhasználta: Simonyi Zsigmond: Tüzetes magyar nyelvtan történeti alapon 1895, Simonyi Zsigmond Die ungarische Sprache 1907, Szinnyei József: Ungarische Sprachlehre 1912. Szili Katalin Lotz munkáját a Szinnyei grammatikát követő fejlődés következő lépcsőfokának tekinti, mivel Lotz nyelvtanában már érződik Gombocz Zoltán, és rajta keresztül Wilhelm Wundt hatása is. A munka szemlélete tehát szinkron, de támaszkodik a nyelvtörténeti iskola eredményeire is.[6] Lotz János újítása, hogy nyelvtanának szervező elve az a gondolat lesz, amely Gombocznál is megjelenik, és amely lényege, hogy a szavak mint nyelvi jelek a formának és a tartalomnak a kapcsolatai.
A nyelvtan felépítése szerkesztés
Az első fejezet[7] a szóosztályokat és azok ragozását mutatja be, először a szó formai sajátosságait mutatja be tőtípusok szerint csoportosítva, majd következnek a kapcsolható toldalékok a kapcsolódás módjával együtt. Végül a jelentésről szól néhány szót.
Az alaktani csoportok meghatározásához Gombocz történeti alaktanáról szóló előadásainak anyagát használja, sőt, azokon tovább megy, mivel Gombocz csak a történeti változatokat használja, Lotz viszont minden szót besorol valamelyik kategóriába, és a könyvben szereplő minden szót kódszámmal megjelöl, hogy a hovatartozásukat meg lehessen állapítani.
Lotz a toldalékok (affixumok) két csoportját különíti el: a jeleket (Grundaffixe) és a ragokat.
A nyelvtan eredményei és jelentősége szerkesztés
Mivel a mű idegen ajkúaknak szól, ezért Lotz részletesen leírja az egyes szóelemek kapcsolódási szabályait, és részletesen kitér a kötőhangzók kérdésére is. Szili szerint ebben a nyelvtanban szerepel először olyan rajz, amely az irányhármasságot kívánja bemutatni. A munka „egyfelől [...] a kor nyelvtudományi eredményeinek előremutató ötvözete, másfelől szemléletében, rendszerében addig példa nélkül álló mű [...].[8]
Szonettkoszorú a nyelvről szerkesztés
A kötet posztumusz jelent meg 1976-ban Budapesten, anyagát Lotz János közreműködésével Szépe György válogatta és szerkesztette. A könyv hat nagy fejezetből áll.
Az első fejezet a nyelvről magáról és a nyelvről mint jelrendszerről szól. Azaz az olyan általános nyelvészeti kérdéseket foglal magában, mint a nyelv és az ember vagy a nyelv és a kultúra kapcsolata.
A második fejezet a magyar nyelv hangrendszerét mutatja be. Ír a hangok rendszeréről, az egyes hangok kapcsolódásáról és a hangok beszédben való megjelenésének gyakoriságáról.
A harmadik fejezet a magyar nyelv nyelvtanát mutatja be. Sorra veszi a magyar nyelv grammatikai kategóriáit, és állást foglal olyan vitatott besorolású szóelemek kapcsán, mint a -lak/-lek bennfoglaló igei személyrag, -é birtokjel vagy az -ék heterogén többest kifejező jel.
A negyedik fejezet az írást veszi górcső alá: arról ír, hogy az írás hol helyezhető el a nyelvtanban, és hogy milyen a magyar írásrendszer.
Az ötödik fejezet a verstan. Nem csak az általános metrikai szabályokat foglalja össze, hanem kitér az uráli népek verselésére (különösképpen a magyarra, „kamasz-szamojédra” és a mordvinra. Ír József Attila szonettkoszorújának szerkezetéről is (A kozmosz éneké-t veti össze a késő olasz reneszánszból származó sonetti a corona szerkezetével).
A hatodik fejezet más nyelvekkel kapcsolatos kérdéseket tárgyal (pl.: török magánhangzók rendszere, a svéd névszói paradigma struktúrája stb.).
További művei szerkesztés
Magyar nyelven szerkesztés
- A történelmi világkép. Az ember az időben; Kultúra Ny., Pécs, 1936 (Specimina dissertationum Facultatis Philosophicae Regiae Hungaricae Universitatis Elisabethinae Quinqueecclesiensis)
- Magyar olvasókönyv idegenek számára; Stocholmi Magyar Intézet, Bp., 1938 (A Stockholmi Magyar Intézet kiadványai)
- Az igék alakja a Jókai-kódexben; Stockholmi Magyar Intézet, Bp., 1939 (A Stockholmi Magyar Intézet kiadványai)
- Jakobson Roman–Lotz János: Két tanulmány / Egy versrendszer axiomatikája a mordvin népdalok alapján / Megjegyzések a francia fonéma-rendszerről; Roman Jakobson, Lotz János, ford. Petőfi Sándor János, Szépe György; Akadémiai, Bp., 1968 (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai)
- Egy nyelvtani modell. Két fejezet a magyar nyelvtanból; Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp., 1968 (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai)
- Szonettkoszorú a nyelvről; vál., szerk. Szépe György; Gondolat, Bp., 1976
- Az igék alakja a Jókai-kódexben; Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp., 1982 (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai)
Idegen nyelven szerkesztés
- Hungarian reader, folklore and literature (Bloomington, 1962)
- The structure of the „sonetti a corona” of Attila József (Stockholm, 1965)
- Two papers on English-Hungarian contrastive phonology (Budapest–Washington, 1972)
- Script, grammar and the Hungarian writing system (Budapest–Washington, 1972)
Emlékezete szerkesztés
Nevét viseli emlékérem,[9][10] általános iskola,[11] szövegértési és helyesírási verseny,[12][13] nyári diákegyetem[14] és az 1990-es években utcát neveznek el róla Bonyhádon.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09604.htm, Lotz János, 2017. október 9.
- ↑ a b Szili 1991: 4.
- ↑ Archivált másolat. [2014. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 9.)
- ↑ Cseresznyevirágzáskor Japánban – Oszakába utazott hagyatékért a bonyhádi Lotz János-kutató (magyar nyelven). Magyarországi Evangélikus Egyház, 2015. április 15. (Hozzáférés: 2020. április 22.)[halott link]
- ↑ Szili 1991.
- ↑ Szili 1991: 6-8.
- ↑ Ez a rész Szili Katalin összefoglalása alapján készült: Szili 1991: 10-17.
- ↑ Szili 1991: 16.
- ↑ Archivált másolat. [2016. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 9.)
- ↑ http://www.nmtt.hu/dijteljes.php?azon=2[halott link]
- ↑ Archivált másolat. [2012. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 9.)
- ↑ http://www.lotzjanos.eoldal.hu/cikkek/orszagos-lotz-janos-szovegertesi-es-helyesirasi-verseny-2011-2012.html[halott link]
- ↑ Lotz János helyesírási verseny (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2020. április 22.)
- ↑ Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 9.)
Irodalom szerkesztés
- Szépe György: Lotz János (Magyar Nyelv, 1973. 3. sz.)
- Hajdú Péter: Lotz János (Magyar Tudomány, 1974. 3. sz.)
- Sőtér István: Lotz János (Helikon, 1973. 1. sz.)
- Ruffy Péter: Halotti beszéd (Magyar Nemzet, 1974. jan. 6.)
- Sőtér István: Piros pünkösd. Egy nyelvtudós halálára (novella, Tiszta Emma, Bp., 1979).
Források szerkesztés
- Szili Katalin 1991. Lotz János nyelvtanáról. Dolgozatok a magyar mint idegen nyelv és a hungarológia köréből. 24. szám. Budapest. ISSN 0236-6800
- Lotz János 1976. Szonettkoszorú a nyelvről. Gondolat. Budapest. ISBN 963 280 163 6
További információk szerkesztés
- https://web.archive.org/web/20160307211741/http://www.petofi-bhad.sulinet.hu/begy/kiad/bef-1/145-158.pdf (életéről)
- http://www.lotzjanos.eoldal.hu/cikkek/lotz-janos-diakevei-bonyhadon-_1923-1931_.html Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (életéről)
- https://web.archive.org/web/20140108090756/http://www.petofi-bhad.sulinet.hu/tantargy/lotz/lotz.htm (életéről)
- http://bonyhad.ekisterseg.hu/index.php?akt_menu=476 (életéről)
- http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Bonyhad/pages/bonyhadi_arckepek/005_4_irok.htm (életéről)
- http://www.epa.hu/00000/00032/00019/pdf/EPA_00032_magyar_nyelv_2003_04_kiraly.pdf (Lozt János levelezése)
- Simoncsics Péter: Paradigmaváltás légüres térben. Karácsony Sándor, Lotz János és Laziczius Gyula kísérletei a magyar grammatika megújítására a XX. század 30-as éveiben; Tinta, Bp., 2005 (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához)
- Lotz János útja. Bonyhád, Budapest, Stockholm, New York; szerk. Terts István; s.n., s.l., 2008
