Főmenü megnyitása

Mácsai István (Budapest, 1922. április 5.Budapest, 2005. szeptember 16.) magyar festő, Mácsai János zenetörténész és Mácsai Pál színművész édesapja. Kezdetben az életképek, a portrék, a csendéletek, szimbolikus alkotások, később az ember épített környezete, lakóhelye, Budapest jelentette számára festészetének fő tárgyát. A szürnaturalista, fotórealista, hiperrealista festészet és az objektív kiemelés mögött emocionális indíttatás jellemzi művészetét.

Mácsai István
Született 1922. május 22.[1][2]
Budapest
Elhunyt 2005. szeptember 16. (83 évesen)
Budapest
Gyermekei
Foglalkozása festőművész
Kitüntetései Munkácsy Mihály-díj
A Wikimédia Commons tartalmaz Mácsai István témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Apai nagyapja Mácsán született Arad megyében, innen a család neve. A falu Trianon után Romániához került, a nagyapa Budapestre költözött a lányához. Mácsai István, az unoka is Budapesten született, a Zichy utcában. Édesanyja szigorú asszony volt. A hároméves gyermek rosszalkodott, erre ceruzát, papírt adott a kezébe és ráparancsolt: „Rajzolj!” s bizony hamar fény derült rajztehetségére, 1945-ben bekerült a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Bernáth Aurél volt a mestere.

1949-ben végezte el a főiskolát, posztnagybányai stílusban kezdett festeni, így festette a szocreál témákat is, majd az 1960-as évek elejétől dolgozta ki sajátos, a hiperrealizmussal, majd a fotórealizmussal rokonítható szimbolikus és szürrealisztikus elemekkel telített látványelvű stílusát.

Portréit, csendéleteit, aktképeit aprólékos rajzossággal, visszafogott kolorittal, a quattrocento[3] mestereit megidéző klasszikus arányossággal, kiegyensúlyozottsággal formálja meg. Műveinek kezdettől fogva kedves témája Budapest városrészeinek megfestése, belvárosi utcaképek, bérházak, hátsóudvarok, képek hidakról, a közlekedésről, a városrészek napszakairól. Budapesti ihletésű munkáival hazai és nemzetközi elismerést szerzett. Életművének fontos része nagyszámú karakteres portréja.

Ismertebb műveirőlSzerkesztés

  • Pesti gang (1965) c. képe visszafogott színekkel naturalisztikusan festett. Egy körfolyosós ház lépcsőajtaját ábrázolja, a gang rácsa mögött szomorúan ülő kutyával.
  • Látomás (1978) c. alkotásán a kiskunfélegyházi utcán, a földszintes házak között a pocsolyában áll Marguerita Teresia infánsnő, mögötte egy nyíló udvarkapuban festője, Velázquez.
  • Téli vadászat (1988) c. műve Brueghel vadászait ábrázolja a kutyákkal a budapesti Szent István körút havas járdáin.
  • Üröm (1991) címűn, a 10-es országút bal oldalán a korlát mögött néhány KRESZ- és reklámtábla között jól látszik az erdő, jobboldalt viszont a táblák sokasága mindent eltakar.[4]

EmlékezeteSzerkesztés

Budapest XIII. kerületében, a József Attila tér 4. sz. alatt , az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban 2007. október 18-án, a magyar festészet napján megnyitották a Mácsai István Galériát, természetesen az ő gazdag életművéből rendeztek be egy kiállítótermet. Pannónia utcai műteremlakásának falára emléktáblát helyeztek el.

Művei (válogatás)Szerkesztés

  • Aratósztrájk (megsemmisült)
  • A szuhakállói bányászok megmentése (Magyar Nemzeti Galéria)
  • Kalocsai pingáló asszonyok (MNG)
  • Balettlecke (MNG)
  • Az Erzsébet híd építése (MNG)
  • Dolgozók az operaházban (MNG)
  • Remíz (Olaj, karton; 50 x 70; magántulajdonban)
  • Duna-parti Vénusz (1964; magántulajdonban)
  • Pesti gang (1965),
  • Látomás (1978)
  • Zsuzsa (1987) (olaj, farost, 111×80 cm)
  • Téli vadászat (1988)
  • Üröm (1991)
  • Coca-Cola (1995)
  • A világítóudvar (év nélkül)
  • Capriccio (Capriccio-persziflázs, 1997)

Művei közgyűjteményekben (válogatás)Szerkesztés

Egyéni kiállításai (válogatás)Szerkesztés

Csoportos kiállításai (válogatás)Szerkesztés

Díjai (válogatás)Szerkesztés

SzakirodalomSzerkesztés

  • Csapó György: Mai magyar művészet. Budapest : Képzőművészeti Alap, 1981. 46 o. 8 t.
  • Mácsai István válogatott képei. Budapest, Vigadó Galéria. (1992), április 24 - május 17. [Kiállítási katalógus]. (Kiáll. rend. Ury Ibolya. Fotó: Horling Róbert. Kiad. a Vigadó Galéria). Budapest, 1992. 8 lev. ISBN 9630401568
  • Mácsai István: Újabb képek. Budapest : Print-Org Kiadó, 1997. 32 o. ISBN 9638577703

ForrásokSzerkesztés

  • Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. 661–662. o. ISBN 963-8477-45-8
  • Magyar művészeti kislexikon. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Mácsai István, lásd 226-227. o. ISBN 9638477660

JegyzetekSzerkesztés

  1. Union List of Artist Names (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Artnet. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. quattrocento: olasz szó (ejtsd: kvatrocsentó), jelentése „négyszáz”. Az 1400-as évek neve olaszul. Az olasz reneszánsz első szakaszának megjelölésére használják.
  4. A képek leírását lásd: Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. 662. o. ISBN 963-8477-45-8

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Mácsai István témájú médiaállományokat.