Múlt és jelen: Vizeink az ember kezében

Fehér Zoltán 2022-ben bemutatott díjnyertes természetfilmje

A Múlt és jelen: Vizeink az ember kezében (alternatív cím: Vad víz: Múlt és jelen) Fehér Zoltán 2022-ben bemutatott díjnyertes természetfilmje, a Vad víz: Aqua Hungarica folytatása. A film fő tematikája Magyarország mesterséges vizei, halastavai, víztározói és bányatavai, továbbá az egykor kiterjedt ártéri területek és azok élővilága. A film narrátora Fekete Ernő. Forgalmazza a Pannonia Entertainment. Országos mozibemutatója 2022. október 13-án volt.

Múlt és jelen: Vizeink az ember kezében
2022-es magyar film

A film plakátja
A film plakátja
RendezőFehér Zoltán
Műfajtermészetfilm
NarrátorFekete Ernő
ZeneBleeding Fingers Music
Two Steps From Hell
OperatőrFehér Zoltán
Szendőfi Balázs
VágóFehér Zoltán
Gyártás
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Játékidő76 perc
Képarány16:9
Forgalmazás
ForgalmazóPannonia Entertainment[1]
Bemutatómozi: 2022. október 13.
KorhatárKorhatár nélkül megtekinthető Korhatár nélkül megtekinthető
Kronológia
Kapcsolódó filmVad víz: Aqua Hungarica
További információk
SablonWikidataSegítség

Cselekmény szerkesztés

A legtöbb magyar természetfilmmel ellentétben a történetnek nincs központi főszereplője vagy helyszíne. A mesterséges tavakra jellemző fajok, különösen madarak és halak kapnak hangsúlyosabb szerepet. Kiemelendő a daru és a rétisas szerepe a filmben, melyek ugyan a Hortobágyi-halastavakhoz is köthetők, szerepük itt mégis inkább az egykori alföldi árterekkel hozható összefüggésbe. A rendező korábbi filmjéhez hasonlóan kiemelt bemutatásra kerül az invazív fajok problémája, például a tisza-tavi busa és a bányatavakban fel-feltűnő édesvízi medúza.[2]

  Alább a cselekmény részletei következnek!
 
A Balaton, mint természetes, ám a beépítésével mesterségesként viselkedő tavunk – így hivatkozik rá a film
 
Az alföldi puszta egykor a Tisza és a Duna árterét alkotta

„Szerte Magyarországon az emberi tevékenység átalakította vadvizeink ritmusát. Az élővilágnak alkalmazkodnia kellett ehhez a folyton változó világhoz. Életközösségek jöttek létre és vesztek el. Egyes helyeken ritka fajok találtak otthonra, másutt távoli vidékek vándorai vették át az uralmat, és vannak olyanok is, melyek új életet adtak a haldokló környezetüknek. Ezt a történetet már nem a természet, hanem az ember írja. Míg mesterséges tavaink gazdag ökoszisztémáknak adnak otthont, addig egykori ártereink csak időszakosan emlékeztetnek múltjukra. Ez vadvizeink történetének legújabb fejezete.”

A film a Megyer-hegyi Tengerszemmel nyit, mely a természetjárók kedvelt kirándulóhelye, lévén eldugott és vadregényes, pedig valójában egy rég felhagyott malombánya, melyben összegyűlt az esővíz. A rövid bevezető képsorok alatt kiderül, hogy ezek a mesterséges vizes élőhelyek mennyire gazdagok is lehetnek és sok helyen felváltották a valódi vadvizek szerepét.

A főcímet követően a Balaton, mint kihasznált tó kerül bemutatásra. A 20. században még gyakori garda már alig fogható, de a halászat törvényi tilalma óta más halfajok, például a fogassüllő populációja növekedésben van. A film a Balatonra, mint betonkalitkába zárt természetes tóra hivatkozik, ezzel kihangsúlyozva a partvonal beépítésének természetre gyakorolt hatását. Ezután Bokod településére látogatunk, ahol a közeli hőerőmű hűtőtava helyi látványosság lett a vízre épített horgászkunyhók miatt. A horgászat vonatkozásában kerül bemutatásra a Deseda is, mely a Dunántúl leghosszabb víztározója.

A halgazdálkodás nagy szerepet tölt be a magyar gazdaságban. A film a Biharugrai-halastavakkal szemlélteti, hogy a felszámolt vizes területek helyén létesített mesterséges tavak mennyire vonzóak az élővilág számára. Nem csak az országszerte egyre gyakoribb kárókatonák, hanem a ritka kanalasgémek is többszázas költőtelepeken fészkelnek itt. Ennek a nyüzsgésnek szöges ellentéte a Palatinus-tónak keresztelt bányató, melyet víz alatti sivatagként ábrázol a film. Tiszta vizében invazív fajok, pisztrángsügérek és édesvízi medúzák élnek. Magyarország legmélyebb tava is bányató: a legmélyebb pontján 60 méteres Rudabányai bányató.

A film következő fejezete a víztározókat szemlélteti. A kisebb, lokálisan jelentős Hubertlaki-tó a Bakonyban eltörpül a Kiskörei-víztározó, vagyis a Tisza-tó mellett. Utóbbi nem csak ökológiai és turistaparadicsom, de fontos szerepet lát el a folyószabályozások után kiszáradt földek öntözésében is. A madarak repülve, míg a halak egy számukra kiépített hallépcsőn úsznak fel a tóba. A film itt nyugtalanítólag mutatja be a Tisza-tó halfaunáját: egy halkutatói felmérés során kiderül, hogy a halállomány 90%-át az invazív fehér busa teszi ki.

Két rövid kitérőt tesz a film, hogy szemléletesse a mesterséges vizek két nagyon különböző típusát. Egy budapesti patak útja egy föld alatti csatornába vezet, ahol halak tucatjai találtak otthonra a teljes sötétben. Egy másik csatorna mennyezetén pedig egy vízi denevér kolónia él. Ennek a zord környezetnek képezi az ellentétét egy eurázsiai hód által elárasztott rét az Őrségi Nemzeti Parkban, ahol ritka alpesi tarajosgőték szaporodnak.

Folytatva a mesterséges vizek bemutatását, a Bükk hegyei közé látogatunk el. Itt egy sok helyre betelepített hegyi hal, a sebes pisztráng uralja a tavakká mélyített, kiépített patakmedreket. A hazai pisztrángok főleg tenyésztett és telepített halak, melyeket többek között a Lillafüredi Pisztrángtelepen is szaporítanak. Itt a film bepillantást enged a különböző pisztrángfajok mesterséges tenyésztésébe és nevelésébe.

A film leghosszabb jelenetsora az Alföldön játszódik. Nyár végén elkezdenek megérkezni a Hortobágyi Nemzeti Park területére a darvak. Napközben mesterséges csatornák mellett gyülekeznek kis csapatokban, de az őszi hidegfrontok közeledtével egyre nagyobb csapatokba verődnek. A film végigköveti az őszi daruvonulást egészen az utolsó magyarországi állomásáig, a Kardoskúti Fehér-tóig, ahol több tízezer madár éjszakázik egyszerre. A darvak elvonulásával csendes lesz a puszta, mégis ilyenkor, tél elején emlékeztet legjobban egykori önmagára: a pusztát belvíz árasztja el, ahol sirályok és ludak gyülekeznek nagy számban, hogy átteleljenek. A tél beköszöntével végül megérkeznek a rétisasok is, Magyarország legnagyobb ragadozó madarai. A leeresztett Hortobágyi-halastavakon viaskodnak a hátramaradt haltetemek felett. A film itt hirtelen zárul le, felvezetve a Vad víz sorozat következő részét.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Helyszínek szerkesztés

 
Magyarország legmélyebb tava, a 60 méter mély Rudabányai-bányató
 
Rétisas: a puszta királya, a filmben a leeresztett Hortobágyi-halastavakon láthatjuk

Bemutatott fajok szerkesztés

 
A film egyik leghangsúlyosabb jelenete az októberben vonuló darucsapatokról szól
 
Bányatavaink furcsa lakói, a Kínából importált édesvízi medúzák

Forgatás szerkesztés

A film körülbelül 20 helyszínen készült közel 3 éven keresztül. A cím egyszerre utal a természet és az ember alá-fölérendelt kapcsolatára és a kontrollra, ami a mesterséges tavakon zajlik.[3] A film több különleges technológiát is használ, többek között infravörös éjszakai és lassított, valamint légi felvételeket. Az alkotók korábbi filmje, a Vad víz: Aqua Hungarica megjelenésekor már felfedték, hogy egy négy részes filmsorozatot terveznek Magyarország vízi életközösségeiről, melynek a Múlt és jelen a második része.[4]

Díjak szerkesztés

  • 2022 – V. Kovács László és Zsigmond Vilmos Operatőr Verseny – Kovács László és Zsigmond Vilmos díj, természetfilm kategória győztes
  • 2022 – Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztivál Gödöllő – A Kárpát-medence értékei filmszemle természetfilm kategória II. helyezettje

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés