Maar
Maar-vulkánoknak az egyetlen, nagy robbanással kialakuló vulkánok egy karakteres csoportját nevezik. Nevük egy rajnai német dialektusból ered, (Meer németül tenger) végső forrása a latin mare szó és a közepüket rendszerint feltöltő tavak tengerszem jellegére utal.
Jellemzői szerkesztés
A maarokat létrehozó kitörések többnyire freatomagmatikusak, azaz a magma és a kürtőbe ömlő víz kölcsönhatása okozza őket. Közös jellemzőjük, hogy az egyszeri gőz-gáz kitörés széles, de sekély vulkáni krátert alakít ki, amit általában a felaprózott és kidobott kőzetanyag gyűrűje vesz körül. Ebben a sáncban többnyire viszonylag kevés a tufa: anyagának többsége a vulkán felvezető csatornájából és kürtőjéből kirobbantott kőzetek kaotikus egyvelege. A maar vulkánok rendszerint nem termelnek lávát, vagy csak igen keveset, ezért környékükön a lávafolyások és a kőzettelérek is igen ritkák.
A törmelékgyűrű többnyire már eredetileg is alacsony, lejtői laposak. Mivel a laza anyagot a víz gyorsan elhordja, a maarból gyakran csak a központi kráter marad meg, ezért e vulkánok a felszínen többnyire negatív formaként (mélyedésként) jelennek meg. A mélyedést többnyire víz tölti fel; így keletkezik a maar-tó (magas hegyekben: tengerszem). Ezek átmérője ritkán több néhány száz méternél, de viszonylag mélyek. Az Eifel-hegység legnagyobb maar-tava, a Laacher See felszíne 3,3 km².
Ismertebb maar-vulkánok szerkesztés
- Alaszka:
- Antillák:
- Arizona:
- Eifel-hegység:
- Francia-középhegység (Auvergne környéke)
- Fülöp-szigetek, Luzon
- Izland:
- Kanári-szigetek:
- Mexikó
- Szunda-szigetek:
- Tirrén-tenger vidéke:
- Új-Zéland
Maar-vulkánok a Kárpát-medencében szerkesztés
Források szerkesztés
- Maar
- Harangi Szabolcs: Vulkánkitörési típusok és vulkánformák Archiválva 2009. január 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
Bokor József (szerk.). Eifel, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 30.
Külső hivatkozások szerkesztés
- A Viti-maar Alaszkában (fénykép)
