Főmenü megnyitása

A Francia-középhegység (Massif Central, vagy Francia Központi-felvidék) Európa nyugati részén fekvő nagytáj, Franciaország déli, középső területein helyezkedik el. Nagyobb része óidei eredetű röghegység, de mészkőből és bazaltból felépülő területei is vannak. Jellegzetes képződményei a puy-nek nevezett vulkáni kúpok és a meredek falú szurdokok. Barlangjai közül számos őskori leleteket, barlangrajzokat tartalmaz. Fontos éghajlat- és vízválasztó.

Francia-középhegység
A táj legmagasabb csúcsa, a Puy de Sancy
A táj legmagasabb csúcsa, a Puy de Sancy
Elhelyezkedés Franciaország déli, középső része
Besorolás nagytáj
Fontosabb települések Clermont-Ferrand, Limoges, Saint-Etienne
Földrajzi adatok
Terület90000 km²
Legmagasabb pont Puy de Sancy, 1886 m
Folyóvizek Allier, Dordogne, Loire, Lot, Rhône, Saône, Tarn
Időzóna GMT+1
Résztájegységek Morvan-plató, Cevennek, Causses, Auvergne
Térkép
A Francia-középhegység térképe
A Francia-középhegység térképe
Elhelyezkedése
Francia-középhegység (Franciaország)
Francia-középhegység
Francia-középhegység
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 45° 46′ 30″, k. h. 2° 58′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 30″, k. h. 2° 58′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Francia-középhegység témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

A Francia-középhegység Franciaország közepén található. Északról a Párizsi-medence, nyugatról a Garonne-medencéje, keletről pedig a Rhône-Saône-árok határolja. Területe körülbelül megegyezik Magyarországéval, 90 000 km2.[1]

KialakulásaSzerkesztés

A Francia-középhegység az ország legidősebb tájai közé tartozik. Bretagne-nyal, Normandiával, a Vogézekkel és a belgiumi Ardennekkel együtt a Francia-Belga-rögvidéket alkotja, annak legterjedelmesebb tagja. Ez a terület volt az óidei variszkuszi-hegységképződés középpontja, magterülete.[2] Dél-Anglia hegyeivel, a Közép-európai-rögvidékkel és az Urállal együtt a karbonban hozzáforrtak a Balti-ősföldhöz, megnövelve így a születő Európa területét és összekapcsolva azt Észak-Amerika, Afrika és Ázsia őseivel (így alakult ki a Pangea). A közép- és az újidőben a rögökre tagolódott hegység egyes darabjai lepusztultak, lesüllyedtek, máskor tenger öntötte el őket, ismét kiemelkedtek. A harmadidőszak végén erősen széttöredezett, egyenetlen, 800-100 m magas hullámos felszínű tönkké alakult. Délkeleti része emelkedett ki legjobban, itt az 1700 m-ig emelkedő kristályos alapzat kelet felé meredeken szakad le a Rhône-Saône ekkor beszökkenő árka felé. Az árok képződéséhez kapcsolódóan vulkánosság formálta át a hegységet.[3] A harmadidőszak végén és a negyedidőszak elején működő vulkánok jelentős méretű vulkáni kúpokat (puy-kat) építettek. A hegység óidőből származó kőzetei a gránit és a kristályos pala, középidőből a mészkő, az újidőből pedig a bazalt lávakőzetei és tufái maradtak fenn.[4]

RészeiSzerkesztés

A Francia-középhegység tájai kialakulásuk szerint három csoportba sorolhatók:

  • Morvan-plató és Cevennek: óidő
  • Causses: középidő
  • Auvergne: újidő
 
Táj a Cevennekben

A táj északi részét, a 900 m magas Morvan-platót valamint a délen, a Rhône-árok felé leszakadó Cevenneket óidei gránit és kristályos palák építik fel. A Cevennek legmagasabb csúcsa a Mont Mézenc (1753 m) és a Mont Lozére (1699 m). Előbbi esetében a kristályos kőzetekre később vulkáni rétegek települtek, míg utóbbi tisztán kristályos felépítésű. A Francia-középhegység északkeleti kiugró pereme - a Loire medencéje és a Saône árka között – a karbon időszak tengervályúiban keletkezett kőszéntelepeket foglalja magában.

 
A Tarn szurdoka

A Causses középidei, triász és jura korú mészkőből épül fel. A Lot és a Tarn ebbe a mészkőbe meredek, szinte függőleges falú szurdokokat mélyített. A fennsíkokon karsztformák, a kőzetek belsejében barlangrendszerek találhatóak. Harmadidőszaki tengeröböl feltöltődésével alakult ki északon a Loire és az Allier völgye, melyek talapzatát a folyók széles teraszokkal szabdalták fel.

 
Vulkáni kúpok (puy-k) láncolata Auvergne-ban

Auvergne-t az újidő harmad- és negyedidőszakában zajló vulkáni működés hozta létre. A vulkáni képződmények egy 90 km hosszú, néhány kilométer keskeny, észak-dél irányú vonal mentén helyezkednek el. [5] Hamukúpok, lávafelhalmozódások, vulkáni törmeléktölcsérek találhatóak meg itt, melyek elhelyezkedésük alapján két részre oszthatók. Északon a Puy-csoport vulkáni kráterek kúpjaiból és felboltozódott lávából áll (pl. Puy de Dôme 1463 m) legmagasabb közülük a Puy de Sancy (1886 m) és a Cantal (1855 m). A Loire felső folyásánál található a Velay-csoport. Az itteni vulkánok lávaömlései a folyó medencéjébe is eljutottak. a puha vulkáni kőzetek közül kipreparálódtak a keményebb anyagból álló lávatűk és vulkáni blokkok, melyek rendkívül látványos tájat alkotnak.[6]

Legmagasabb csúcsaiSzerkesztés

Név Magasság (m)
Puy de Sancy 1886
Plomb du Cantal 1855
Puy Mary 1787
Mont Mézenc 1753
Mont Lozére 1699
Pierre-sur-Haute 1634
Mont Aigoual 1567
Mont Gerbier de Jonc 1551
Signal de Radon 1551
Signal de Mailhebiau 1469

ÉghajlataSzerkesztés

A hegység igazi éghajlatválasztó: tőle nyugatra az óceáni, keletre a nedves kontinentális, míg délre a mediterrán éghajlat a jellemző. A hegységre a környezeténél alacsonyabb hőmérsékeltek (júliusi középhőmérsékelt 17-19 °C, januári -2-+2°C) jellemzők. Magasabb részein a 90-et is meghaladja a fagyos napok száma, itt sokáig megmarad a hó. Az évi csapadékmennyiség általában 1000-1500 mm között van, de az óceánhoz közelebbi nyugati lejtőkön meghaladhatja a 2000 mm-t is, míg keleten 1000 mm alá csökkenhet. A Cevennek déli lejtőin a csapadék ritkább, de hevesebb, így a talaj pusztulása nagyobb mértékű. Gyakoriak a csak időszakosan vízzel borított medrek és a szárazvölgyek.[7]

NövényzeteSzerkesztés

A magasabb kráterek peremén fenyvesek, a hegység legnagyobb részén bükkösök és tölgyesek (helyenként szelídgesztenyével elegyedve) alkotják a természetes növényzetet. Utóbbiak jelentős részét kiirtottak, így pl. a Cevennek déli lejtőit a meleg, száraz nyár és az enyhe tél miatt a kopár sziklafelszínekkel váltakozó macchia borítja.[8]

VízrajzaSzerkesztés

 
A Pavin-tó

A Francia-középhegység fontos vízválasztó. Keleti peremének vizei az Alpokban eredő Rhône-on és Saône-on keresztül a Földközi-tengerbe jutnak. A Loire és az Allier észak felé halad, majd nyugatra fordulva ömlik az Atlanti-óceánba. Ugyanide jut el a Lot és a Tarn vize, melyek a Garonne mellékfolyói, valamint a vele közös tölcsértorkolatot alkotó Dordogne is. A folyókat általában egyenletes vízjárás és nagy vízbőség jellemzi, ez alól csak a déli, mediterrán hatás alatt álló vizek a kivételek. [9] Causses mészkőfennsíkján gazdag felszín alatti vízhálózat, Auverge vulkáni krátereiben pedig számos krátertó (pl. Pavin-tó) alakult ki.

ForrásokSzerkesztés

  1. Marosi-Sárfalvi 159. o.
  2. Probáld 37. o.
  3. Probáld 37. o.
  4. Marosi-Sárfalvi 159. o.
  5. Probáld 38. o.
  6. Marosi-Sárfalvi 159. o.
  7. Marosi-Sárfalvi 159. o.
  8. Marosi-Sárfalvi 160. o.
  9. Marosi-Sárfalvi 157-158. o.