Főmenü megnyitása

Sas-kövi-barlang

mesterséges üreg Szentendrén
(Macskaluk szócikkből átirányítva)

A Sas-kövi-barlang üreg, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található. Nem barlang. A Visegrádi-hegység egyik régóta ismert ürege. Valószínűleg teljesen mesterséges üreg, bányatáró. Régészeti és helytörténeti jelentőségű.

Sas-kövi-barlang
Az üreg bejárata
Az üreg bejárata
Hossz54 m
Mélység? m
Magasság? m
Függőleges kiterjedés? m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
Település Szentendre
Földrajzi táj Visegrádi-hegység
Típus mesterséges
Elhelyezkedése
Sas-kövi-barlang (Magyarország)
Sas-kövi-barlang
Sas-kövi-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 42′ 01″, k. h. 19° 04′ 03″Koordináták: é. sz. 47° 42′ 01″, k. h. 19° 04′ 03″
A Wikimédia Commons tartalmaz Sas-kövi-barlang témájú médiaállományokat.

LeírásSzerkesztés

A Sas-kő Szentendre központjától körülbelül három kilométerre, északra, a Nyerges-hegy délkeleti oldalán található. A Sas-kő voltaképpen egy hosszú, ívelt sziklafal. A fal és az előtere olyan, mintha régen itt kőbányászás folyt volna.

A gyalogosan érkezőknek a H5-ös HÉV végállomásától a Pismányba induló buszra kell felszállni és a végállomásig menni. Innen gyalog a Cseresznyés út felé. Kocsival a 11-es főútról a Pismány táblánál, felfelé a Cseresznyés úton. A tetőhöz közeledve jobbra kell letérni, innen murvás út vezet a Tyukosdűlő útig. A kocsit itt le lehet tenni. Innen már látható a szürkés sziklafal és az elkerítetlen telkek mellett található egy ösvény, amelyen fel lehet jutni az üreghez.

A tágas folyosóban lejtősen, lefelé lehet haladni 14 métert, ahol a folyosóban egy iránytörés van. Az iránytörésben balra visszafordulva a szemben lévő falon, de különösen fent, a főtében, egy érdekes, fehér színű telér maradványai láthatók. Az iránytörés után a folyosó továbbra is csaknem az eredeti irányba tart, de a méretei kisebbek. A bal oldalon, lent egy öt méter hosszú, jobbra elhajló, kuszoda jellegű vakág ágazik ki. Négy méterrel tovább haladva, szintén a bal oldalon egy ferdén, lefelé tartó, kőzettörmelékkel kitöltött, szűk járat látható, amelynek a hossza ismeretlen. Az iránytörés után a tufát, eleinte csak a bal oldalban, majd tovább az egész táróban felváltja a szálban álló andezit. Az első vakág már teljesen andezitben van, de itt még a jobb oldal tufában. Az eltömődött kis oldalág után, hét méterre található egy csaknem négy méter hosszú, kellemetlenül alacsony, köves kuszoda. A kuszoda után omladékköveken felmászva egy jókora terembe lehet jutni, amely valószínűleg felharapódzó omlással jött létre. A talpszintje nagyon lejt, majd jobbra, lenn egy másfél méter mély gödörbe lehet lemászni. A gödör alján kellemetlen szűkületen átbújva egy 40 centiméteres letörés után egy kis kőfülkében ér véget az üreg.

A hossza 54 méter és a mélysége nyolc méter. A régészeti lelőhely azonosító száma 11554.

Előfordul az irodalmában Boldog tanya (egy régebben a bejárata mellett található márványtábla alapján), Harapovácsi barlang (Schőnviszky 1937), Macskaluk (Bertalan 1976), ez nem ennek az üregnek, hanem a közeli Macska-lyuknak az egyik neve, Orlováci-barlang (Bertalan 1976), Saskövi-barlang (Mezei, Páli 1955), Saskövi barlang (Schőnviszky 1937), Saskői barlang (Mottl 1934), Saskői-barlang és Sas-kői-barlang néven is.

KeletkezésSzerkesztés

A keletkezéséről háromféle teória látott napvilágot:

1. Természetes eredetű. Létezését Schőnviszky László (1955) szerint a víz oldó és kilúgozó munkájának köszönheti. A Sas-kövi-barlang egy andezittufában lévő kalcitér mentén keletkezett. Ez a kalcitér egyébként a barlangban ma is megtalálható. Vastagsága 15–30 centiméter. Víztiszta, kristályos. A barlangot magába foglaló andezittufa andezittöredékeket és apró fehér amfiboltűcskéket tartalmaz. Beljebb azután változik a helyzet. A nyílástól 10 méterre, felül egy sárgás-fehér mészkőréteg alkotja a barlang falát. Kis kalcitfészkekkel és egész kicsiny andezitzárványokkal. Maga a barlang jó része egy zsíros tapintású, szürkés agyagrétegben keletkezett. Ez az agyag erősen mállott andezittufa. A savpróbára nem reagált, mésztartalma nincs, ellenben az említett kristályos kalcitér ebben található.

2. Mesterséges eredetű. Vastagh Gábor és Wein György szerint mesterséges és tévesnek tartják Schőnviszky barlangkeletkezési elméletét. Épp ezért barlangnak sem lehetne nevezni. Erdélyi István szerint is mesterséges bányatáró, viszont a bejárat melletti sziklafal nem faragott. Gönczöl Imre véleménye szerint nem a tufa bányászásához hajtották a tárót, hiszen ott volt szabadon a sziklafal. Talán inkább azt a telért követték, ami a barlangban látható.

3. Természetes eredetű, amit később mesterségesen átalakítottak. Gallus Sándor szerint a barlang az andezittufa és láva rétegekben alakult ki a víz vájó hatására. Az eredetileg elég szűk barlangot aztán az aránylag könnyen vájható tufában egy szakaszon megszélesítették és mellékjáratokat fúrtak hozzá.

KutatástörténetSzerkesztés

 
Az üreg belseje

A Sas-kő sziklafalát Koch Antal is ismerte, aki földtani kutatásokat végzett itt az 18711874-es években. Szerinte ez a fal természetes letörés, vagy egy régi, elhagyott kőbánya lehetett. Az üreget nem említette. Az első, írott említése az 1920-ban kiadott, Barcza Imre és Thirring Gusztáv által írt könyvben van, akik a barlangnak leírt üreg végén egy víznyelő tölcsért véltek felfedezni. Schőnviszky László 1933-ban ismertette az üreget a Magyar Barlangkutató Társulatban. Gallus Sándor 1939-ben próbaásatásokat végzett Sashegyi Sándor kezdeményezésére, amelynek során két kis silextöredéket és madárcsontokat talált a bejárat előtt. Szükségesnek tartotta még egy komolyabb ásatás végzését.

A Szentendrei Ferenczi Múzeum Adattárában található egy 1943-ban készült felmérés, amely szerint az enyhén lejtő táró körülbelül 50 méter hosszú. Annak idején itt a Kárpát Egyesület pihenőt létesített és táblával is megjelölte. Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban az olvasható, hogy 1962-ben a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának a tagjai munkatúrát vezettek benne. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy Szentendrétől északra, a Nyerges délkeleti szirtjében, a Saskőben, az orlováci, elhagyott kőbánya talpszintjén, 310 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. 46 méter hosszú, négy méter mély, folyosószerű és nagyrészt mesterséges barlang. A kézirat két irodalmi hivatkozást tüntet fel. Gönczöl Imréék 1997. július 7-én tanulmányozták, felmérték és leírást készítettek róla a XIII. Vulkánszpeleológiai Tábor alatt. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el. A 2013-ban megjelent, Varga Gábor által írt tanulmányban mesterséges üregként szerepel a régészeti lelőhelyek között.

IrodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés