Magyar népzene

A magyar népzene a magyar kultúrkörből származó népzene. Jellegzetes a sokszínűsége, az ismert magyar népdalok száma százezres nagyságrendű.

Halmos Béla – népzenész

A népzenekutatás története szerkesztés

A magyar népzenekutatás egy-egy népdal följegyzésével már évszázadokkal ezelőtt elindult, de ezek jelentéktelen egyedi esetek voltak csupán. A szervezett népzenegyűjtés 1896-ban indult Vikár Béla kezdeményezésére, aki a módszertani alapokat lefektette.

Az ő nyomdokain haladt tovább Lajtha László, Bartók Béla és Kodály Zoltán. Nekik köszönhetően a magyar népzenekutatás a kezdetektől a világ legmagasabb színvonalán állt, és ez a kezdeti magas színvonala mind a mai napig megőrződött.

Bartókék nem csak a gyűjtésben, hanem az osztályozásban, a kutatásban, rendszerezésben és a gyakorlati felhasználásban is jelentőset alkottak. Kialakult a népdalok osztályozási rendszere. Figyelembe véve a magyar nyelvterületen gyűjtött dallamok hihetetlenül nagy számát, ez emberfeletti munka volt. Csak Bartókék kb. 40 000 népdalt gyűjtöttek. Mára ez a szám 300 000-re növekedett, melyből „csak” 150 000 lejegyzett.

Bartók és Kodály is fölhasználta a népzenét műveiben, ezzel a magyar népzenei kincs egy részét az egyetemes emberi műveltség részévé tette.

Kodály a zeneoktatás terén is maradandót alkotott. A róla elnevezett Kodály-módszer beemelte a népzene oktatását a közoktatásba. A módszert azóta a világ számos országa átvette.

A népdalgyűjtés hőskora után számos gyűjtő folytatta a munkát. A gyűjtések kiterjedtek a néprajz minden területére. Martin György a néptánckutatás alapjait fektette le az 1950-es évektől kezdve, szintén nagyon magas színvonalon. A kedvezőtlen politikai helyzet azonban elfojtotta a kezdeményezéseket. Eredeti népdal nem volt hallható sehol, a városi emberek nem ismerték őket.

A gyűjtemények bővülése, a módszertani alapok magas színvonala, a kutatási eredményekre alapozott oktatás megszervezése, a hagyományok komplex kezelése és főként Erdélyben való továbbélése, továbbá a diktatúra értékrendszere elleni lázadás energiái lehetővé tették a táncházmozgalom elindulását a hetvenes évek elején.

A táncházmozgalom szerkesztés

A magyar népzene osztályozási rendszere szerkesztés

Felhasználási alkalom szerint szerkesztés

Felhasználási alkalmuk szerint három csoportba sorolható:

  1. Alkalomhoz kötött dallamok: regösénekek, betlehemes énekek, lakodalmi dallamok, siratók, munkadalok, katonaindulók.
  2. Táncdallamok.
  3. Alkalomhoz nem kapcsolódó dalok: epikus vagy lírai szövegű dalok.

A szigorúan alkalomhoz kötött dalok a teljes dallamkészlet 5-6%-át teszik csak ki, amely összehasonlítva a környező népekkel, a magyar népzenét általában modernebbnek mutatja. (Nagyobb arányban vannak az új keletkezésű dallamok.)

Stílus szerint szerkesztés

A strófikus magyar népdalokat két fő csoportra osztjuk:

Régi réteg szerkesztés

Valójában gyűjtőfogalom, ide tartozik minden dallam, amely az 1880-tól induló új stílus előtt keletkezett. Évszázadok dallamkincse tartozik tehát ide.

Legrégebbi dallamkincseink a pszalmodizáló és a diatonikus sirató énekek. Mindkét stílus a középkor előtti közös európai zenei köznyelvből származik, melyet az ezredforduló Európája ősi örökségként dolgozott föl liturgikus célokra.

A pentaton (ötfokú) ereszkedő vagy kupolás szerkezetű dallamok szoros ótörök zenei kapcsolatokra utalnak.

Nyomot hagytak a középkori, illetve az újkori európai zenei divatokhoz köthető historikus énekek, iskolai és egyházi énekek.

Új stílus szerkesztés

A 19. századra forradalmian új zenei stílus alakult ki a Kárpát-medencében. Ez a tömb formailag egységes, nagyszámú és szilárd.

Tájegységek szerint szerkesztés

Tájegységek szerint négy vagy öt területileg elkülönülő stílust ismerünk. Az öt dialektuson belül további tájegységekre lehet bontani a dallamokat:

  1. Dunántúli
  2. Felső-magyarországi
  3. Tisza-vidéki vagy alföldi
  4. Erdélyi
  5. Moldvai, amelyet néha az erdélyihez sorolnak

Előadásmódja szerint szerkesztés

Előadásmódja szerint három csoportba osztható a magyar népzene:

  1. Csak énekelt dallamok
  2. Énekelt és hangszeren is előadott dallamok
  3. Csak hangszeren játszott dallamok

Hangszeres együttes szerint szerkesztés

Alkalmi együttesek szerkesztés

Alkalmi együttesek azok, amelyeknek nincs hagyományosan meghatározott fölállása, létszáma. Pl.: citeraegyüttesek.

Állandó együttesek szerkesztés

Az állandó együttesek tagjai félhivatásos vagy hivatásos zenészek. A hangszerösszeállítás, létszám, és játékstílus nagyobb területi és hagyománybeli egységet mutat.

  1. Hagyományos, de ma már nem jellemző fölállások: klarinét-dob, hegedű-duda stb.
  2. Egynemű hangszeregyüttesek: vonós zenekar (hegedű-brácsa-bőgő), rezesbandák, tamburazenekarok.
  3. Vegyes felállású bandák: vonós-cimbalom, vonós-pengetős, fúvós-pengetős-dob stb.

Előadók szerint szerkesztés

Előadók szerint cigánybandákat ill. parasztbandákat különböztetünk meg.

Cigánybandák szerkesztés

Hivatásos zenészekből állnak, megrendelésre, a megrendelő igényei szerint zenélnek. Emiatt a divatváltozásokat gyorsan követik, kevésbé hagyományőrzők. A különböző etnikai csoportok igényeit egyaránt kiszolgálják. A hangszerösszeállítás a helyi igényekhez igazodik.

Parasztbandák szerkesztés

A parasztbandák nem hivatásos zenészek, emiatt nem követik olyan gyorsan a divatot, hagyományosabban, népiesebben játszanak. Műkedvelők lévén a képzettebb, technikásabb cigánybandákat utánozzák.

Rendek szerkesztés

A népdalok rendszerezési módjai. Valamennyi eddigi rend megegyezik abban, hogy egy szálra igyekszik fűzni a népdalokat, hogy a „hasonlóak” egymás mellé kerüljenek. A más szempontok szerinti keresést mutatók biztosítják.

A Járdányi-rendtől kezdve a rendek a népdalokat bizonyos ismérvek alapján kategóriákba, ún. típusokba sorolják, és a rendezést már csak a típusokra alkalmazzák.

Módosított Krohn-rend szerkesztés

Kodály Zoltán és Bartók Béla a Ilmari Krohn(de) finn népzenekutató által kidolgozott rendet alkalmazta a magyar népdalokra. A Krohn-rendet forrásból ismerték:

  • Ilmari Krohnnak 1903-ban a Sammelbände der Internationalen Musikgesellschaft c. folyóiratban megjelent Welche is die beste Methode, um Volks- und volksmäßige Lieder nach ihrer melodischen (nicht textlichen) Beschaffenheit lexikalisch zu ordnen? című tanulmánya
  • a Krohn által szerkesztett és 1904-től kezdve Suomen Kansan Sävelmiä címmel kiadott finn népdalösszkiadás II. sorozatának előszava.

A Bartók és Kodály által módosított Krohn-rend szempontjai:

  • a sorok száma
  • a sorok záró hangja (kadencia)
  • a sorok szótagszáma
  • a dallam ambitusa (hangterjedelme)

Bartók-rend szerkesztés

A népdalokról szóló első összefoglaló munkát Bartók adta közre 1924-ben A magyar népzene címmel. Leíró–rendszerező, azaz tipológiai megközelítésmódot alkalmazott. Formai alapon a népdalokat három nagy stíluscsoportba osztotta:

  1. Régi stílus
  2. Új stílus
  3. Vegyes stílus

A dallamok csoportosításának fő szempontjává a magyar, illetve idegen eredetet tette. Ez alapján az A és B csoport a magyar dallamfejlődést tükrözi, míg a C az idegen dallamokat és a műdalok hatását. A három stíluscsoporton belül:

  • alkalmazkodó és nem alkalmazkodó ritmus (de csak az A és C stílusban)
  • stílus (a fenti három valamelyike)
  • szótagszám
  • a sorok ritmusképlete (szótár alapján)
  • kadencia
  • ambitus

Bartók kezdeményezte a Magyar Népdalok (egyetemes gyűjtemény) kiadását, de a háború közbeszólt, és Bartók halála miatt ez kiadatlan maradt. Jelenleg a Zenetudományi Intézet népzenei gyűjteményének elkülönített részét képezi. A rend megtalálható az interneten. A 2017-ben megjelent második, átdolgozott kiadás[1] jól sikerült, számos korábbi hibát és kényelmetlenséget megszüntetett.

Kodály-rend szerkesztés

Kodály 1937-ben megjelent A magyar népzene című tanulmányában már történeti–összehasonlító alapon, tehát filológiailag rendszerezte a dallamokat. A háború után rohamosan szaporodó anyagra való tekintettel, terjedelmi okokból elvetette Bartók egyetemes kiadványtervét, és a szótárszerű kialakítást ösztönözte. Ennek kialakítását azonban nem vállalta, azt tanítványaira hagyta, ezért nem is lehet lezárt egészet képező Kodály-rendről beszélni. Ő maga végig a módosított, általa leegyszerűsített Krohn-rendben tartotta a saját gyűjteménypéldányát:[2]

  • kadencia
  • szótagszám
  • ambitus

Bartók gyűjteményéhez hasonlóan a 28 000 rendszerezett dallam a Zenetudományi Intézet népzenei gyűjteményének zárt egységként kezelt része. A rend 8000 dala megtalálható az interneten.[3] A fejlesztőtől 2016 őszén telefonon kapott információ szerint az internetes változat teljes újraprogramozása folyik.

Járdányi-rend szerkesztés

Az új, a dallamvonalak hasonlóságát figyelembe vevő rendszert Járdányi Pál dolgozta ki, és A magyar népdaltípusok című munkájában ismertette. Korai halála azonban megakadályozta abban, hogy módszerét az egész népzenei gyűjteményen kipróbálhassa. Munkájának eredményei beolvadtak a ma használatos népzenei típusrendbe.

Népzenei típusrend szerkesztés

Mind a három korábbi rend tartalmazta azt az igényt, hogy a hasonló dallamok egymás mellé kerüljenek. Ezt keresztezte minduntalan a szótárszerűség elve.

1975-ben Szendrei Janka és Dobszay László munkája nyomán új rendszerezés indult. A két rendszerezési elv egyidejű érvényesítése érdekében új típusfogalom került bevezetésre. Az új Népzenei típusrend magában foglalja a Zenetudományi Intézet birtokában lévő teljes strófikus anyagot, kb. 150 000 dallamot.

A típusrend két fő csoportra oszlik:

  • Az 1. főcsoportba a bartóki „régi” és „vegyes” stílusú dallamok kerültek.
  • A 2. főcsoport az „új” stílusú dallamokat tartalmazza.

A két főcsoport a dallam kezdősorának jellemző szótagszáma szerint oszlik további alcsoportokra. Ezen belül találhatóak a stílustömbök, a stílustömbökön belül pedig maguk a stílusok, a típusrend alapegységei.

A Népzenei típusrend szakmai közmegegyezés hiányában nem szolgálhatott további Népzene tára kötetek megjelenésének alapjául. A típusrend kidolgozása az MNT kiadásával párhuzamosan folyt tovább.

A Népzenei típusrend számítógépes változatát 1983-ban kezdték fejleszteni; a fejlesztés még nem fejeződött be. Létezik internetes változata Magyar népdaltípusok példatára címen. Az egy típusba tartozó népdalok közös tulajdonságaiból létrehoztak egy-egy elvonatkoztatott típust kottával együtt. Az adatbázisban egyelőre ezekre az elvonatkoztatott típusokra lehet keresni. Népdalokat egyelőre csak a gyűjtők által rögzített audió formában tartalmaz, így még nem tekinthető népdaltárnak.

Bereczky János: A magyar népdal új stílusa szerkesztés

Az új stílusú magyar népdalok típusrendje négy kötetben (a típusrend leírása az elsőben). A típusokat a népdal (többnyire a dallam első sorának) tulajdonságaiból vezeti le, és egy-egy eddig publikálatlan népdallal (néha többel) illusztrálja. Érthetetlen okból a mutatók típusszámokra mutatnak, még a gyűjtés helye mutató is, holott ezek a népdalokhoz tartoznak, és egy típuson belül is különbözőek.

Mutatók: szótagszám, kadencia, sorszerkezet, hangfaj, gyűjtési helyek, szöveg eleje.

A magyar népzene kapcsolatai szerkesztés

Az osztályozással egyetemben az összehasonlító népzenekutatást is Bartók és Kodály kezdte el.

A régi stílusú dallamok párhuzamait a belső-ázsiai türk népeknél, illetve az anatóliai törököknél fedezték föl. A kárpát-medencei illetve az európai népzene nem mutat rokonságot a régi stílusú magyarral, habár néhány román sirató mutatja az ottlakó magyar népek hatását (a román siratók viszont domború dallamvonalúak a magyar ereszkedő dallamvonallal ellentétben).[4]

A magyar népzene legősibb rétegét az úgynevezett sirató énekek képzik. A legközelebbi párhuzamot a magyar és a hanti (osztják), manysi (vogul) népek sirató énekei között lehet felfedezni. Más finnugor népeknél ez az ének nem jelentkezik ilyen formában, de a karjalai, votják (udmurt), vót és komi (zürjén) zenében vannak hasonlóságok a magyar sirató szerkezetéhez, ami arra mutat, hogy az obi-ugor népek egy ősi finnugor népdalformát fejlesztettek tovább.[5]

Elsőként Du Yaxiong kínai népzenekutató[6][7] mutatott rá a sárig ujgurok, vagy más néven jugurok és a magyarok zenei kapcsolataira. Kutatása eredményei szerint a Kínában élő türkséghez tartozó nép zenéje leginkább a régi stílusú magyarral rokon.

Az új stílus a 19. század folyamán alakult ki az Alföldön. Hamar elterjedt és divatossá vált a környező népek körében. Az új stílusú magyar népzenéből nagyon sokat kölcsönöztek a környező népek. A környező népek is formálták a magyar népzenét, de hatásuk kevésbé jelentős, a magyar népzene megőrizte sajátos ízlésvilágát.

Magyar népi hangszerek szerkesztés

Népdalok szerkesztés

Magyar népzenekarok és szólisták szerkesztés

Szólisták szerkesztés

Népzenekarok szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Bartók Béla: Magyar népdalok. Egyetemes Gyűjtemény. MTA Zenetudományi Intézet (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.)
  2. Kodály és Bartók lemásolta és megosztotta egymással a saját gyűjteményét.
  3. Kodály-rend. MTA Zenetudományi Intézet (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.)
  4. A magyar népzene történeti rétegei. (Hozzáférés: 2021. szeptember 10.)
  5. A Magyar népzene történeti rétegei. (Hozzáférés: 2021. szeptember 10.)
  6. Du, Yaxiong (1981). „Yuguzu xibu minge yanjiu [A Study of Western Yugur Folk Songs]” (kínai nyelven). Gansu minzu yanjiu [The Research of Ethnology of Gansu] 1, 1–80. o.  
  7. Du, Yaxiong (1982). „Yuguzu xibu minge ji youguan minge zhi bijiao yanjiu [Comparative Research Between Western Yugur Folk Songs and Related Folk Songs of Other Nationalities]” (kínai nyelven). Zhongguo Yinyue [Chinese Music] 4, 22–25. o.  

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Internetes rádióadók szerkesztés

Népzenei videók szerkesztés

Kapcsolódó lapok szerkesztés