Főmenü megnyitása

Magyaregregy

magyar település

Magyaregregy (németül: Ungarisch-Eggrad) község Baranya megyében, a Komlói járásban. A Kelet-Mecsekben futó Völgység-patak festői völgyében fekvő Egregy a középkortól lakott település. A Magyaregregy településnév a 19. században született meg, hogy megkülönböztessék az új telepesek által a szomszédos völgyben alapított szomszédos Németegregytől. Nevét a vízparton gyakori éger fáról kapta.

Magyaregregy
A középkori Márévár falai
A középkori Márévár falai
Magyaregregy címere
Magyaregregy címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeBaranya
JárásKomlói
Jogállás község
Polgármester Fülöpné Rákosa Ildikó (független)[1]
Irányítószám 7332
Körzethívószám 72
Népesség
Teljes népesség726 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség26,63 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület26,81 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Magyaregregy (Magyarország)
Magyaregregy
Magyaregregy
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 15′ 05″, k. h. 18° 18′ 29″Koordináták: é. sz. 46° 15′ 05″, k. h. 18° 18′ 29″
Magyaregregy (Baranya megye)
Magyaregregy
Magyaregregy
Pozíció Baranya megye térképén
Magyaregregy weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyaregregy témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Magyaregregy a Kelet-Mecsek lábánál fekszik a Boldogasszony völgyében, a Völgységi-patak mentén. Komlótól 15 km-re, Pécstől 36 km-re található, de könnyen megközelíthető Bonyhád és Dombóvár felől is. Dénes Gizella írónő így jellemezte Egregyet 1920-ban: „A Mecsek mögött húzódott meg félénken és elhagyottan a kis magyar falu. Olyan lerongyolt, kicsit tunya, de szent és őszintén falu.”[3]

TörténeteSzerkesztés

A település és környéke már a rómaiak idején is lakott volt, legalábbis erre utalnak a Máré vár környékén talált régészeti emlékek. A középkorban a pécsi püspökség birtoka volt, de más földesurak is jobbágyainak a nevét is megtaláljuk a korabeli iratokban. A török-kor kezdetén körülbelül 200-300 lelkes település túlélte a hódoltság viszontagságait, magyar lakossága nem hagyta el szülőföldjét, a falu felett magasodó Márévár 1543-ban bekövetkezett eleste után sem. Erdőktől védett fekvése miatt lélekszáma még gyarapodott is, az itt élők egyaránt adóztak török és magyar földesuruknak. Egy 1696-ban kelt összeírásból kiderül, hogy lakói katolikusok maradtak, akik szőlőt műveltek, gabonát termeltek, és a kiterjedt erdőségekben disznót makkoltattak. A Rákóczi-szabadságharc idején rác szabadcsapatok ütöttek rajta a falun, több házat felgyújtottak, de a püspöki szeminárium és székesegyház birtokai közé csatolt település ezt is kiheverte. A megművelhető szántóföldek szűkössége miatt a faluba nem történt szervezett betelepítés, és az itt élőknek a földművelés mellett egyéb megélhetés után kellett nézniük. Fát fuvaroztak, vadásztak, és az utóbbiból következő vadorzásnak „rapsickodásnak” máig élő hagyománya van. A falu határában nyílt kisebb szénbányák is sok embernek kínáltak munkát a 19. század elejétől.

A megművelhető szántóföldek szűkössége miatt nem történt szervezett betelepítés a faluba, a szórványosan beköltöző németek pedig gyorsan elmagyarosodtak. Magyaregregy, Kárász, illetve Vékény a németek által csak Wildschik, azaz Völgységnek nevezett tájegysége megmaradt katolikus magyar vidéknek, amelynek szakrális központja a földrajzi értelemben központi szerepet játszó Kárász plébániatemploma volt.[4]

Egregy délnyugati határában a pécsi püspökség 1787 körül létrehozta Kisbattyánt. Mivel a lakók csak házhelyet kaptak, ám földet nem, egy tipikus zsellérfalu alakult ki, amelyet 1789-től következetesen Németegregynek neveztek, megkülönböztetve a határ másik végén álló Egregytől, amelyet az új falucska miatt kezdtek el Magyaregregynek hívni. 

A 19. század a falu virágkorának tekinthető, iskolát kapott, miközben lélekszáma folyamatosan gyarapodott, és 1910-ben elérte az 1300 főt. A falu ekkor kapta meg a „Gyümölcsös Egregy” nevet, miután Jankó János kárászi plébános meghonosította az intenzív gyümölcstermesztést a faluban. Az egregyiek körtét, szilvát, almát és diót szállítottak a környékra, ahol gabonafélékre cserélték a drága portékát. A gyümölcsből előszeretettel főztek pálinkát is, és ez is közkedvelt árucikknek számított. Ekkor „fedezték fel” a falu határában álló vadregényes várromokat, amely számos kíváncsi turistát hozott az ekkor már nemesi kúriákkal is bíró településre. A gazdagodó faluban csörgedező csodatévő szentkút, amely 1856-tól kezdve mind több gyógyulni vágyót vonzott, és tovább öregbítette a falu hírét. A búcsújárók kívánságára és adományaiból, a helyiek segítségével épült fel a forrás mellett a Mária-kegyhely, ahol 1871-től kezdve tartják meg a búcsúünnepséget Kisasszony napján. A századforduló táján a falu átalakult: egyre több család tért át a gabonatermesztésre, és emiatt a gyümölcsfák nagy részét kivágták, vagy szedetlenül hagyták. A Komlón és Szászváron nyílt újabb bányákban egyre több egregyi helyezkedett el, feladták korábbi életmódjukat, és ez a változás az 1950-es évektől még inkább felgyorsult. A bányák bezárása nagy megrázkódtatást okozott az egyébként magas munkanélküliséggel küzdő településen. Szerencsére mostanában az itt élők újra felfedezik értékeiket, ápolják a régi hagyományokat, igyekeznek a páratlan szépségű, tiszta környezetből a turizmus számára mindtöbbet megőrizni, hogy a falu számos vendégháza mellett az itt található strand és kemping vendégei is élményekkel gazdagon térjenek haza.  


A falutól pár kilométerre, a Völgységet Kisújbányával összekötő út fölötti hegyen a 13. században épült fel Márévár. Az ötszög alakú hegyi vár első említése 1316-ban történt. A 16. században reneszánsz stílusban építették újjá a Jagelló-korban a Várdayak kezében levő erősséget. 1543 után török kézen volt, ám a 17. század végén már romként írták össze.

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

 

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,7%-a magyarnak, 7,6% cigánynak, 0,5% horvátnak, 5,9% németnek, 0,3% románnak mondta magát (13,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,9%, református 2,5%, evangélikus 0,7%, felekezeten kívüli 9,8% (21% nem nyilatkozott).[5]

NevezetességeiSzerkesztés

  • Honismereti Faluház
  • Márévár - a 13. században épült. A 16. században reneszánsz stílusban építették át. Az 1960-as években felújították, 2019. május 1-jétől pedig Magyaregregy Önkormányzat üzemelteti.
  • Szűz Mária Mária kegytemplom, szentkút, és a templom szeptember 8-án esedékes búcsúja.[6]
  • Máré csárda és strandfürdő
  • Máré Vára Camping
  • Az egregyi temetőben található az 1956-os forradalom és szabadságharc két hősi halottjának a díszes síremléke, akiket szovjet katonák végeztek ki Máré várában. A sírkő Bihari Lajos doktor adománya, és itt tartják a falu ünnepi megemlékezéseit október 23-án.
  • Eötvös József Főiskola Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézetének Lászlóffy Woldemár Hidrometriai Mérőtelepe. Itt található Virág Mihály és Eszéky Ottó hidrológusok közös emléktáblája

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyaregregy települési választás eredményei (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 20.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. DÉNES Gizella: Magyar ádvent. Kis legenda. In: Uő: Mecseki csend. Elbeszélések. Dombóvár, 1920. 43–47. 
  4. MÁTÉ Gábor: Plébániakörzetek Észak-Baranya és Tolna határvidékén a barokk újjáépítés korszakában. In: Katolikus megújulás és a barokk reorganizáció Magyarországon, különös tekintettel a Dél-Dunántúlra (1700–1740). Szerk.: Gőzsy Zoltán, Varga Szabolcs, Vértesi Lázár. Pécs, 2009. 265–282. 
  5. Magyaregregy Helységnévtár
  6. Varga Szabolcs: A magyareregyi Mária-kegyhely és búcsú története. Magyaregregy, 2014 

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés