Főmenü megnyitása

Matheovits Ferenc (Brassó, 1914. május 20.Pécs, 1995. április 8.) jogász, járásbíró, a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője.

Matheovits Ferenc
Fényképe a rendőrségi nyilvántartásban
Fényképe a rendőrségi nyilvántartásban
Született 1914. május 20.
Brassó
Elhunyt 1995. április 8. (80 évesen)
Pécs
Foglalkozása politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Kitüntetései

ÉleteSzerkesztés

Ifjúkora és tanulmányaiSzerkesztés

Matheovits Ferenc közjegyző, ügyvéd és Poszler Teréz magyar szakos tanár egyetlen gyermeke. A trianoni döntés után a családja Brassóból Budapestre menekült, aztán Szombathelyen telepedett le. Az elemi iskola elvégzése után a premontrei Szent Norbert Gimnáziumba járt, majd a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemen jogi végzettséget szerzett 1936-ban. Egyetemi évei alatt a Szent Mór Kollégiumban lakott, közéleti érdeklődése és felelősségérzete ekkor alakult ki. Végzése után közjegyzőként dolgozott, majd 1937-ben Budapesten táblai tanácsjegyzőnek nevezték ki. 1942-ben pedig, miután letette a bírói szakvizsgát, ismét visszatért Pécsre járásbírónak. Ugyanebben az évben azonban behívták katonának és a második világháború végéig, 1945 áprilisáig a honvédségben szolgált. Budapest ostromának idején foglyul ejtették, de sikerült megszöknie. Leszerelése után ismét visszatért a bírói tisztséghez - leszámítva azt az időszakot, amikor 1945 októbere és 1946 májusa között internálták.

Politikai pályafutásaSzerkesztés

Bár nem hivatalosan, a Demokrata Néppárt már 1944-ben megalakult, és elkezdte működését, de mivel csak közvetlenül az 1945-ös magyarországi nemzetgyűlési választások előtt kapta meg indulási engedélyét, végül is nem indult külön a választásokon (a Független Kisgazdapárttal kötött megállapodást). Matheovits Ferenc is egy keresztény világnézeti pártot keresett, de a DNP visszalépése miatt 1946-ban ő is inkább az FKGP-hez csatlakozott. 1947-ben azonban látva a kisgazdák balratolódását, teljesen kiábrándult a közösségből, és mivel a DNP 1947-ben már indult a választásokon, belépett a pártba és képviselő-jelöltséget is vállalt. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a Baranya és Tolna megyei listáról bekerült az Országgyűlésbe. A Demokrata Néppárt soraiban sem maradt meg sokáig, ugyanis ő inkább a Mindszenty által képviselt erőteljesebben antikommunista és keresztény politikát folytatta volna, amit a Barankovics vezette párt elutasított.[1] Matheovits független képviselőként tevékenykedett tovább és igen aktív volt. Igazságügyi kérdésekben szólalt föl, az internálások megszüntetéséért és a táborok felszámolásáért önálló indítványt is benyújtott. A kommunisták részéről egyre több támadás érte, amely miatt végül 1949 januárjában lemondott mandátumáról. Mihelyst lemondott, azonnal letartóztatták.

A diktatúra idejénSzerkesztés

1949 áprilisában, a Keresztény Női Tábor két politikusával, Gróh Józseffel és Kisházi Mihállyal együtt „a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló tevékenység” koholt vádjával tizenkét év fegyházra és vagyonának elkobzására ítélték.[2] Ő volt a per elsőrendű vádlottja. Vácott, a Gyűjtőfogházban és a Márianosztrán tartották fogva. 1956-ban felülvizsgálták ügyét, és elengedték hátralévő büntetését.

Éppen az 1956-os forradalom kitörése előtt egy hónappal, szeptember 23-án szabadult a börtönből. Részt vett a DNP újjáalakításában, és az együtt lévő képviselők akkor megbízták őt az ideiglegenes főtitkári teendőkkel.[3] A szabadságharc leverése után, a megtorlások idején internálták, 1957 júliusa és 1958 augusztusa között Kistarcsán és Tökölön tartották fogva, 1960-ig pedig rendőri felügyelet alatt állt. Szabadulása után nem kaphatott végzettségéhez illő munkát, segédmunkásként majd üzemgazdászként dolgozott, de 1964 januárjában összeesküvés szervezésének vádjával ismét letartóztatták. A Legfelsőbb Bíróság 10 évnyi fogház büntetésre ítélte, amit le is töltött. 1974 januárjában szabadult, utána alkalmi munkákból élt. Sem nyugdíjat, sem útlevelet nem kaphatott. Csak 1987-ben mentesült a hátrányos jogkövetkezményektől. 1989 decemberében semmissé nyilvánították az 1964-es ítéletet.

A rendszerváltást követőenSzerkesztés

A megrázkódtatások ellenére a rendszerváltás időszakában ismét politikai tevékenységet vállalt. Keresztes Sándor és Ugrin József mellett ő is aláírta azt a nyilatkozatot, amellyel 1989 márciusában a DNP (immár Kereszténydemokrata Néppárt néven) ismét meghirdette működését.[4] Kezdettől a párt Intézőbizottságának tagja lett. 1989 decemberében az ország első Mindszenty-szobrát az ő jelenlétében avatták fel, örökös tiszteletbeli elnöke lett a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ) Baranya megyei szervezetének. 1991-ben Barankovics emlékéremmel tüntette ki a KDNP, Pécs pedig díszpolgárává választotta és emléktáblát avatott a tiszteletére.

DíjaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Barankovics István ugyanis az utolsó pillanatig reménykedett abban, hogy meg lehet találni a modus vivendit a felálló kommunista államvezetéssel. Amikor azonban 1948 karácsonyán Mindszentyt letartóztatták, belátta, hogy a kereszténydemokrata politika előtt megszűnt a mozgástér.
  2. A perről még további adatok itt olvashatók: Muzslai Ágnes: A vörös csillag áldozatai. www.hidlap.hu. (Hozzáférés: 2015. január 15.)
  3. Forrás: Szakolczai György - Szabó Róbert: Két kísérlet a proletárdikatúra elhárítására. Gondolat, Budapest, 2011. 368. oldal
  4. Lukácsi Katalin: Negyedszázados évfordulóját ünnepli a Kereszténydemokrata Néppárt III. rész. barankovics.hu. (Hozzáférés: 2015. január 13.)[halott link]

ForrásokSzerkesztés