Matheovits Ferenc
Matheovits Ferenc (Brassó, 1914. május 20. – Pécs, 1995. április 8.) magyar jogász, járásbíró, a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője.
| Matheovits Ferenc | |
 | |
| Fényképe a rendőrségi nyilvántartásban | |
| Született | 1914. május 20. Brassó |
| Elhunyt | 1995. április 8. (80 évesen) Pécs |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Matheovics Ferenc |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1947. augusztus 31. – 1949) |
| Iskolái | Erzsébet Tudományegyetem (–1936, jogtudomány) |
| Kitüntetései |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Ifjúkora és tanulmányai szerkesztés
Matheovits Ferenc közjegyző, ügyvéd és Poszler Teréz magyar szakos tanár egyetlen gyermeke. A trianoni döntés után a családja Brassóból Budapestre menekült, aztán Szombathelyen telepedett le. Az elemi iskola elvégzése után a premontrei Szent Norbert Gimnáziumba járt, majd a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemen jogi végzettséget szerzett 1936-ban. Egyetemi évei alatt a Szent Mór Kollégiumban lakott, közéleti érdeklődése és felelősségérzete ekkor alakult ki. Végzése után közjegyzőként dolgozott, majd 1937-ben Budapesten táblai tanácsjegyzőnek nevezték ki. 1942-ben pedig, miután letette a bírói szakvizsgát, ismét visszatért Pécsre járásbírónak. Ugyanebben az évben azonban behívták katonának és a második világháború végéig, 1945 áprilisáig a honvédségben szolgált. Budapest ostromának idején foglyul ejtették, de sikerült megszöknie. Leszerelése után ismét visszatért a bírói tisztséghez - leszámítva azt az időszakot, amikor 1945 októbere és 1946 májusa között internálták.
Politikai pályafutása szerkesztés
Bár nem hivatalosan, a Demokrata Néppárt már 1944-ben megalakult, és elkezdte működését, de mivel csak közvetlenül az 1945-ös magyarországi nemzetgyűlési választások előtt kapta meg indulási engedélyét, végül is nem indult külön a választásokon (a Független Kisgazdapárttal kötött megállapodást). Matheovits Ferenc is egy keresztény világnézeti pártot keresett, de a DNP visszalépése miatt 1946-ban ő is inkább az FKGP-hez csatlakozott. 1947-ben azonban látva a kisgazdák balratolódását, teljesen kiábrándult a közösségből, és mivel a DNP 1947-ben már indult a választásokon, belépett a pártba és képviselő-jelöltséget is vállalt. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a Baranya és Tolna megyei listáról bekerült az Országgyűlésbe. A Demokrata Néppárt soraiban sem maradt meg sokáig, ugyanis ő inkább a Mindszenty által képviselt erőteljesebben antikommunista és keresztény politikát folytatta volna, amit a Barankovics vezette párt elutasított.[1] Matheovits független képviselőként tevékenykedett tovább és igen aktív volt. Igazságügyi kérdésekben szólalt föl, az internálások megszüntetéséért és a táborok felszámolásáért önálló indítványt is benyújtott. A kommunisták részéről egyre több támadás érte, amely miatt végül 1949 januárjában lemondott mandátumáról. Mihelyst lemondott, azonnal letartóztatták.
A diktatúra idején szerkesztés
1949 áprilisában, a Keresztény Női Tábor két politikusával, Gróh Józseffel és Kisházi Mihállyal együtt „a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló tevékenység” koholt vádjával tizenkét év fegyházra és vagyonának elkobzására ítélték.[2] Ő volt a per elsőrendű vádlottja. Vácott, a Gyűjtőfogházban és a Márianosztrán tartották fogva. 1956-ban felülvizsgálták ügyét, és elengedték hátralévő büntetését.
Éppen az 1956-os forradalom kitörése előtt egy hónappal, szeptember 23-án szabadult a börtönből. Részt vett a DNP újjáalakításában, és az együtt lévő képviselők akkor megbízták őt az ideiglegenes főtitkári teendőkkel.[3] A szabadságharc leverése után, a megtorlások idején internálták, 1957 júliusa és 1958 augusztusa között Kistarcsán és Tökölön tartották fogva, 1960-ig pedig rendőri felügyelet alatt állt. Szabadulása után nem kaphatott végzettségéhez illő munkát, segédmunkásként majd üzemgazdászként dolgozott, de 1964 januárjában összeesküvés szervezésének vádjával ismét letartóztatták. A Legfelsőbb Bíróság 10 évnyi fogház büntetésre ítélte, amit le is töltött. 1974 januárjában szabadult, utána alkalmi munkákból élt. Sem nyugdíjat, sem útlevelet nem kaphatott. Csak 1987-ben mentesült a hátrányos jogkövetkezményektől. 1989 decemberében semmissé nyilvánították az 1964-es ítéletet.
A rendszerváltást követően szerkesztés
A megrázkódtatások ellenére a rendszerváltás időszakában ismét politikai tevékenységet vállalt. Keresztes Sándor és Ugrin József mellett ő is aláírta azt a nyilatkozatot, amellyel 1989 márciusában a DNP (immár Kereszténydemokrata Néppárt néven) ismét meghirdette működését.[4] Kezdettől a párt Intézőbizottságának tagja lett. 1989 decemberében az ország első Mindszenty-szobrát az ő jelenlétében avatták fel, örökös tiszteletbeli elnöke lett a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ) Baranya megyei szervezetének. 1991-ben Barankovics emlékéremmel tüntette ki a KDNP, Pécs pedig díszpolgárává választotta és emléktáblát avatott a tiszteletére.
Díjai szerkesztés
- Barankovics István-emlékérem (1991)
- Pécs díszpolgára (1991)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Barankovics István ugyanis az utolsó pillanatig reménykedett abban, hogy meg lehet találni a modus vivendit a felálló kommunista államvezetéssel. Amikor azonban 1948 karácsonyán Mindszentyt letartóztatták, belátta, hogy a kereszténydemokrata politika előtt megszűnt a mozgástér.
- ↑ A perről még további adatok itt olvashatók: Muzslai Ágnes: A vörös csillag áldozatai. (Hozzáférés: 2015. január 15.)
- ↑ Forrás: Szakolczai György - Szabó Róbert: Két kísérlet a proletárdikatúra elhárítására. Gondolat, Budapest, 2011. 368. oldal
- ↑ Lukácsi Katalin: Negyedszázados évfordulóját ünnepli a Kereszténydemokrata Néppárt III. rész. barankovics.hu. (Hozzáférés: 2015. január 13.)[halott link]
Források szerkesztés
- Az Országgyűlés almanachja 1947-1949, 238-239. o. www.ogyk.hu (Hozzáférés: 2015. január 15.) arch
- Matheovits Ferenc szócikk. Kereszténydemokrácia Tudásbázis, Barankovics István Alapítvány. www.barankovics.hu (Hozzáférés: 2015. január 15.) arch
