Főmenü megnyitása

Nántű (Hurezu Mare) falu Romániában. Szatmár megye egyik települése.

Nántű (Hurezu Mare)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
Rang falu
Községközpont Alsószopor
Irányítószám 447293
SIRUTA-kód 138967
Népesség
Népesség438 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság72
Földrajzi adatok
Tszf. magasság154 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nántű (Románia)
Nántű
Nántű
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 27′ 59″, k. h. 22° 50′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 27′ 59″, k. h. 22° 50′ 13″

FekvéseSzerkesztés

Tasnád városától délkeletre fekszik.

TörténeteSzerkesztés

Nántű és környéke már az őskorban megtelepült hely volt, ahol többször kerültek elő kő-és bronzkori leletek.

Első említése 1424-ből származik.

A 1415. században a bélteki uradalom-hoz tartozott.

1555-ig a Drágffy család birtoka volt. Nevét ekkor Nanthew-nek írták, majd az erdődi uradalom-mal, s később a daróczi uradalommal a szatmári vár tartozéka volt.

1646-ban Kemény János és felesége Kállay Zsuzsanna kapták királyi adománnyal.

A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor birtokába került.

A 18. században a Károlyi család sváb telepesekkel népesítette újra négy generáción át – Károlyi Sándor (1669–1743), Károlyi Ferenc (1705–1758), Károlyi Antal (1732–1791), Károlyi József (1768–1803). A Károlyi-birtokok három részre oszlásakor Károlyi Györgyhöz került, a 20. század elején Károlyi Gyula örökösei voltak birtokosai.[2]

1919-ig Magyarországhoz tartozott, Szatmár vármegye részeként. 1910-ben 930 román, magyar és német lakosa volt.

1992-ben 603 román és magyar nemzetiségű lakos lakta. (A magyarok a lakosság 11%-át alkotják.)

Nántű határához tartozott a 20. sz. elején Farkasorra tanya is. A település helynevei legnagyobbrészt magyarok, melyek közül figyelemreméltó a Nyilastábla és a Várdomb.

A Várdomb-ról a néphagyomány azt tartotta, hogy ott valaha vár állott, melynek kőmaradványait a szomszédos Alsószopor görögkatolikus templomának építéséhez használták fel. Azonban az valószínűleg nem vár, hanem csak őrtorony lehetett.

NevezetességeiSzerkesztés

Híres szülötteSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Rálátás, helytörténeti tájékoztató, 35. old.. [2014. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 20.)