Némethidegkút (németül: Deutsch Kaltenbrunn) község Ausztriában Burgenland tartományban a Gyanafalvi járásban,

Némethidegkút (Deutsch Kaltenbrunn)
Deutsch Kaltenbrunn römisch-katholische Pfarrkirche.jpg
Némethidegkút címere
Némethidegkút címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
Tartomány Burgenland
Rang község
Járás Gyanafalvi járás
Alapítás éve1281
Polgármester Andrea Reichl (SPÖ)
Irányítószám 7572
Körzethívószám 03382
Forgalmi rendszám JE
Népesség
Teljes népesség1721 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Népsűrűség73 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság262 m
Terület24,2 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Némethidegkút (Ausztria)
Némethidegkút
Némethidegkút
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 05′ 20″, k. h. 16° 06′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 05′ 20″, k. h. 16° 06′ 25″
Némethidegkút weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Némethidegkút témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Gyanafalvától 26 km-re északra, Németújvártól 22 km-re nyugatra a Lapincs bal partján a régi magyar határ mellett fekszik.

TörténeteSzerkesztés

A település története egészen a római időkig nyúlik vissza. Ennek bizonyítéka az a római kori kő, amely 1912-ben a 23-as számú ház előtt vízelvezetési célból volt beásva és amelyet a helyiek csak „római kőnek” (Römerstein) neveztek.

Némethidegkút első írásos említése 1281-ben történt "Hydegsed" néven. 1291-ben "Hydegsed", 1346-ban "Hideghkwt", 1427-ben "Hydegseeg", 1428-ban és 1451-ben "Hydegseg" alakban szerepel a korabeli forrásokban. Német neve csak 1663-ban bukkan fel "Kaltenbrunn" alakban. A németújvári uradalomhoz tartozott. A középkorban királyi harmincad és vámszedőhely volt.[2]

Birtokosai a 13. században a Németújvári grófok voltak. 1289-ben a németújvári viszály során rövid időre Albert osztrák herceg foglalta el. A Németújváriak kihalása után az uradalom királyi birtok lett. 1391-ben Luxemburgi Zsigmond király hívének Lévai Sárói Lászlónak adta. Az oklevélben említik először a németújvári uradalomhoz tartozó összes települést, köztük öt mezővárost, Rábortot, Szenteleket, Radafalvát, Szentkutat és Némethidegkutat. 1428-ban Zsigmond király Sárói fiát Cseh Pétert erősítette meg az uradalom birtokában. 1459-ben Hunyadi Mátyás az uradalommal együtt hívének Újlaky Miklós erdélyi vajdának adta, majd 1524-ben az Újlakyak kihalásával II. Lajos király Batthyány Ferencnek adományozta.

1538-ban 21 portát számláltak a településen. 1548-ban 46 házából 1, 1576-ban már 8 volt lakatlan. 1588-ban 57, 1599-ben 53, 1634-ben 82 házat írtak itt össze. Az 1599-es összeírás szerint 42 ház Batthyány Ferenc, 7 Széchy Tamás, 4 Uky András birtokában volt. 1605-ben Bocskai hadai dúlták fel a települést. Lakói még alig heverték ki a pusztítást, amikor 1622-ben Bethlen Gábor serege újból felégette Hidegkút 30 házát. 1647-ben III. Ferdinánd császár megerősítette Hidegkút mezővárosi kiváltságait. 1648-ban 94 ház és 438 lakos volt a településen.

A 16. század második felében erre is terjedt a reformáció. Különösen azután, hogy 1600-tól kezdődően az üldözések hatására a stájerországi területekről egyre több evangélikus menekült át a Batthyány birtokokra. 1610-ben már a németújvári uradalom összes plébániája evangélikus kézen volt. 1618-ban Hidegkút evangélikus lelkésze Tillesius Boldizsár volt, őt 1624-ben Grumer Jakab, majd 1627-ben Keczius János követte. Őt azonban Batthyány Ádám elűzte és akkor a kedvéért idejött stájer hívek is elhagyták Hidegkutat. Eztán a lelkészek folyamatos üldöztetésnek voltak kitéve. 1650-ben például a gróf tiszttartói 300 forint büntetés terhe alatt parancsolták meg a híveknek, hogy lelkészüket három nap alatt elbocsássák. Utolsó ismert lelkésze az 1665-ben felavatott Eckhart Keresztély volt. A luteránus hívek 1783-tól a kukméri lelkészséghez tartoztak, a plébánia 1862-ben alakult újra. 1802-ben 1152 luteránus és 230 katolikus élt a településen. 1828-ban 223 ház állt itt 1431 lakossal. 1856-ban 1030 volt a luteránusok és 448 a katolikusok száma. 1880-ban egy tűzvészben sok ház égett le.

Fényes Elek szerint "Hidegkút, (Kaltenbrunn), német m. v., Vas vmegyében, a Lapincs mellett, Stájerország szélén, 493 kath., 1058 evang. lak., s oskola tanitóval. Kath. paroch. szentegyház. Harminczadhivatal. Szőlőhegy. Sok gyümölcs és dohány. Derék erdő. F. u. h. Batthyáni Fülöp. Ut. p. Fürstenfeld."[3]

Vas vármegye monográfiája szerint "Német-Hidegkút, stájer határszéli nagy község, 284 házzal és 1929 német-ajkú lakossal. Postája helyben van, azonban távírója Szent-Gotthárd. Lakosai r. kath. és ág. ev. vallásuak és mindegyik felekezetnek van temploma. Plébániája 1531-ben már virágzott. A kegyuri jogokat Kottulinszky Teodóra grófnő gyakorolja. A Rákóczy-féle felkelés idejében a községet elpusztították, de ujra felépült."[4]

1910-ben 2479 lakosa volt, ebből 2370 német, 21 magyar, 9 horvát, 79 egyéb nemzetiségű.[5] A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Szentgotthárdi járásához tartozott. Az első világháborúban 63 helyi lakos esett el. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. 1971-ben közigazgatásilag Nádkút községet csatolták hozzá.

2001-ben 1825 lakosából 1792 német, 19 magyar, 6 horvát, 8 egyéb nemzetiségű lakosa volt.

NevezetességeiSzerkesztés

  • Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1531-ben épült, 1698-ban átépítették.
  • Evangélikus temploma 1862-ben épült.
  • A katolikus temető előtt álló kápolnát 1868-ban Lagler Lőrinc építtette.
  • A katolikus temetőben álló kápolna Rathner Mihály költségén épült, aki édesanyját temette ide.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
  2. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Vas vármegye
  5. http://adatbazis.mtaki.hungary.com/?mtaki_id=103241&settlement_name=