Demokrata Párt (Olaszország)
A Demokrata Párt (Partito Democratico, PD) Olaszország legnagyobb balközép pártja 2007. október 14-én jött létre különböző balközép és centrista pártok egyesülésével, melyek L'Ulivo (magyarul: olajfa) néven indultak a 2006-os általános olasz választásokon is.
| Demokrata Párt (Partito Democratico) | |
 | |
| Adatok | |
| Elnök | Elly Schlein |
| Alelnök | Anna Ascani, Debora Serracchiani |
| Alapítva | 2007. október 14. |
| Elődpárt | Olajfa |
| Székház | V. S. Andrea delle Fratte 16 00186 Róma |
| Ifjúsági tagozat | Giovani Demorcatici (Fiatal Demokraták) |
| Pártújság | l'Unitá |
| Tagok száma | 385.320 (2015) |
| Ideológia | szociáldemokrácia, keresztényszocializmus,[1] szociálliberalizmus,[2] európaiság, harmadik utasság, szociálliberalizmus, |
| Politikai elhelyezkedés | balközép |
| Parlamenti jelenlét | Képviselőház: 69 / 400 40 / 200 186 / 897 14 / 76 |
| Nemzetközi szövetségek | Európai Szocialisták Pártja |
| Európai párt | Európai Szocialisták Pártja |
| EP-frakció | Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége |
| Hivatalos színei | zöld, vörös |
| Olaszország politikai élete | |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Demokrata Párt (Partito Democratico) témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
Olajfa (L'Ulivo) szerkesztés
Az 1990-es évek elején, amikor feloszlott az Olasz Kommunista Párt, egy baloldali alternatíva létrehozása érdekében Romano Prodi, korábbi baloldali kereszténydemokrata vezetésével létrejött a L'Ulivo nevű balközép koalíció, melybe beletartozott a Baloldali Demokratikus Párt (Partito Democratico della Sinistra, PDS), az Olasz Néppárt (Partito Popolare Italiano, PPI), a Zöldek Szövetsége (Federazione dei Verdi), az Olasz Megújulás (Rinnovamento Italiano, RI), az Olasz Szocialisták (Socialisti Italiani, SI) és a Demokratikus Unió (Unione Democratico, UD). A koalíció megnyerte az 1996-os választásokat. 2002-ben csatlakozott hozzá a centrista Demokrácia Szabadsága - Margaréta (Democrazia è Libertà - La Margherita, DL) párt is.
2003-ban Romano Prodi javaslatára a balközép koalíció közös jelölteket indított az EP-választásokon. A koalíció Egyesült Olajfa néven futott, s 31,1%-ot ért el. A 2006-os általános olasz választásokon a pártkoalíció 31,3%-ot szerzett meg a szavazatokból.
Az új párthoz vezető út szerkesztés
A 2006-os választási eredmény nyomán Romano Prodi javasolta egy egységes balközép párt létrehozását. A 2007. április 17-én tartott kongresszuson, a párttagok 75%-a szavazott az egyesülés mellett. Ennek nyomán 2007. október 14-én létrejött az egységes Partito Democratico, nyolc korábbi párt egyesüléseként:
- Democratici di Sinistra, DS (szociáldemokrata)
- Democrazia è Libertà, DL (centrista)
- Partito Democratico Meridionale, PDM (centrista)
- Progetto Sardegna, PS (szociáldemokrata)
- Movimento Repubblicani Europei, MRE (szociálliberális)
- Repubblicani Democratici, RD (szociálliberális)
- Italia di Mezzo, IDM (kereszténydemokrata)
- Alleanza Riformista, AR (szociáldemokrata)
Ideológia szerkesztés
A párt egy gyűjtőpártként funkcionál, amelyet alapjaiban balközép irányzat és a keresztény baloldal határoz meg. A párt alapítók közös emlékezettudatában élénken él az Olasz Ellenállási Mozgalom, Olaszország alkotmányának 1947-es megírása és, az úgynevezett történelmi kiegyezés (compromesso storico).
A pártnak négy irányzata van, ami a párt ideológiáit adja:
- Szociáldemokrácia: A párt legfőbb irányzata, amely az egykori Baloldali Demokratikus Párt tagjait foglalja magában, magukat szociáldemokratának vallják és fontosnak tartják a szociális ügyeket és a munkvállalók érdekképviseletét. Az irányzat meghatározó politikusai: Nicola Zingaretti, Massimo D’Alema, Pier Luigi Bersani, Enrico Rossi és Roberto Speranza.
- Keresztény Baloldal: Az irányzat képviselői, keresztény értékrendet képviselik, akik az egykori Kereszténydemokrata Párt baloldali szárnyához tartoztak.
- Szociálliberalizmus: az egykori Olasz Republikánus Párt és Olasz Liberális Párt politikusai találhatók meg az irányzatban.
- Zöld irányzat: az egykori Zöldek Szövetsége párt tagjai vannak az irányzatban.
Matteo Renzi által fémjelzett politikai irányzat megnevezése számos esetben vitatott volt, sokan a liberálisnak és populistának tartották. [3][3][4][5][6][7] A Corriere della Sera egyik újságírója, Maria Teresa Meli szerint Renzi "egy olyan precíz modellt alkalmaz, amit a brit Munkáspárt és a clintoni Demokrata Pártból vett át és egyszerre vegyíti ezt a gazdasági szférában alkalmazott liberális politikájával és a populizmussal. Ez azt jelenti, hogy egyfelől harcolni fog a szakszervezeti konföderációk privilégiumai ellen, másfelől viszont hevesen fogja támadni, a bankárokat és a Confindustriat". [8]
Választási eredmények szerkesztés
Parlamenti választások szerkesztés
| Választások | Szavazatok | % | Képviselőházi mandátumok | Szenátusi mandátumok | Kormányzat | Listavezető |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 2008 | 12,434,260 | 33.1 | 217 / 630 |
118 / 315 |
Ellenzék | Walter Veltroni |
| 2013 | 8,934,009 | 25.5 | 297 / 630 |
112 / 315 |
Kormánypárt | Pier Luigi Bersani |
| 2018 | 6,161,896 | 18.8 | 112 / 630 |
54 / 315 |
Ellenzék | Matteo Renzi |
| 2022 | 5,356,180 | 19.1 | 69 / 400 |
40 / 200 |
Enrico Letta |
Regionális Tanácsok szerkesztés
| Régió neve | Választás éve | Szavazatok száma | % | Elnyert tanácsosi mandátumok | +/− |
|---|---|---|---|---|---|
| Valle d’Aosta | 2020 | 10,106 (3.) | 15.3 | 7 / 35 |
 7 |
| Piemont | 2019 | 430,902 (2nd) | 22.4 | 10 / 51 |
 17 |
| Lombardia | 2018 | 1,008,496 (2nd) | 19.2 | 16 / 80 |
1 |
| Bolzano autonóm megye | 2018 | 10,806 (7th) | 3.8 | 1 / 35 |
1 |
| Trento autonóm megye | 2018 | 35,530 (2nd) | 13.9 | 5 / 35 |
2 |
| Veneto | 2020 | 244,881 (3rd) | 11.9 | 7 / 51 |
2 |
| Friuli-Venezia Giulia | 2018 | 76,423 (2nd) | 18.1 | 10 / 49 |
10 |
| Emilia-Romagna | 2020 | 749,976 (1st) | 34.7 | 23 / 50 |
7 |
| Liguria | 2020 | 124,586 (2nd) | 19.9 | 7 / 31 |
1 |
| Toszkána | 2020 | 560,981 (1st) | 34.7 | 23 / 41 |
2 |
| Marche | 2020 | 156,394 (1st) | 25.1 | 8 / 31 |
6 |
| Umbria | 2020 | 93,296 (2nd) | 22.3 | 5 / 21 |
6 |
| Lazio | 2018 | 539,131 (2nd) | 21.2 | 18 / 51 |
6 |
| Abruzzo | 2019 | 66,796 (3rd) | 11.1 | 4 / 31 |
7 |
| Molise | 2018 | 13,122 (3rd) | 9.0 | 2 / 21 |
1 |
| Campania | 2018 | 398,490 (1st) | 16.9 | 9 / 51 |
7 |
| Puglia | 2020 | 289,188 (1st) | 17.3 | 17 / 51 |
3 |
| Szardínia | 2019 | 96,235 (1st) | 13.5 | 8 / 60 |
11 |
| Basilicata | 2019 | 22,423 (5th) | 7.7 | 3 / 21 |
9 |
| Calabria | 2020 | 118,249 (1st) | 15.2 | 6 / 31 |
8 |
| Szicília | 2017 | 250,633 (3rd) | 13.0 | 12 / 70 |
11 |
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ (EN) ITALY, su Parties and Elections in Europe. URL consultato il 5 ottobre 2010.
- ↑ http://www.pandorarivista.it/articoli/la-sinistra-italiana-e-il-liberalismo/
- ↑ a b Concita De Gregorio: IL POPULISTA DI CENTRO - la Repubblica.it (olasz nyelven). Ricerca.repubblica.it, 2011. október 31. (Hozzáférés: 2014. május 17.)
- ↑ La cura omeopatica Renzi per battere Berlusconi | Europa Quotidiano. Europaquotidiano.it. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 17.)
- ↑ Troppi pregiudizi: Renzi non è un populista | Europa Quotidiano. Europaquotidiano.it. [2017. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 17.)
- ↑ BLOG - Renzi, ovvero la svolta populista della sinistra italiana, di Antonio Dostuni - Studio Dostuni. Studiodostuni.it, 2000. január 1. (Hozzáférés: 2014. május 17.)
- ↑ Il populista democratico e i suoi nemici | Europa Quotidiano. Europaquotidiano.it, 2013. szeptember 27. [2017. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 17.)
- ↑ Come nasce e che senso ha la battaglia di Renzi contro i corpi intermedi. (Hozzáférés: 2020. október 14.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Democratic Party (Italy) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
