Pilis-barlang

barlang Pilisszentkereszten

A Pilis-barlang fokozottan védett barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Pilis hegységben található. A Pilis hegység 4. leghosszabb barlangja az Ajándék-barlang, az Ariadne-barlangrendszer és a Szent Özséb-barlang után. Az egyik legcseppkövesebb barlang a hegységben.

Pilis-barlang
Cseppkövek a barlangban
Cseppkövek a barlangban
Hossz470 m
Mélység6 m
Magasság39 m
Függőleges kiterjedés45 m
Tengerszint feletti magasság568 m
Ország Magyarország
Település Pilisszentkereszt
Földrajzi táj Pilis hegység
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 4840-5
Elhelyezkedése
Pilis-barlang (Magyarország)
Pilis-barlang
Pilis-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 42′ 14″, k. h. 18° 52′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 42′ 14″, k. h. 18° 52′ 04″
A Wikimédia Commons tartalmaz Pilis-barlang témájú médiaállományokat.

LeírásSzerkesztés

A Vaskapu-völgy déli oldalán, a völgytalp felett, a völgytalptól körülbelül 45 méternyire, egy 3–5 méter magas sziklafal aljában, nehezen megtalálható helyen található a két, rókalyukszerű bejárata. A Vaskapu-völgy talpáról, ahonnan nem látszanak a bejáratai a bejárataihoz egy kijárt ösvény vezet, amely esős, havas időben nehezen járható. A legkönnyebb Pilisszentkeresztről a Két-bükkfa-nyereg felé tartó, zöld sáv turistajelzésen megközelíteni. A Mária padnál kell balra térni a piros kereszt jelzésre. A bejárat helyét turistatérképek is jelölik.

Kezdő barlangászok által szívesen látogatott hely. Mind méreteivel, mind szépségével kiemelkedik a Vaskapu-völgy többi barlangja, sziklaürege közül. A barlang vizeit régen egy nagyobb és több kisebb víznyelő szolgáltatta. Forrásszájként működött a két jelenlegi bejárata, ezért a barlang egy inaktív forrásbarlang. Triász időszaki dachsteini mészkőben jött létre. Viszonylag egyszerű felépítésű, ami miatt nehéz benne eltévedni.

Egyetlen meanderező és befelé haladva enyhén emelkedő folyosóból áll, amelyik néha kétszintessé válik. Sok cseppkő van az 1989-ben feltárt új részben, függőcseppkövek, szalmacseppkövek, retekcseppkövek, állócseppkövek, cseppkőoszlopok, heliktitek és cseppkőlefolyások. Ezeken kívül gyakori képződménye a kondenz borsókő és a kiszáradt, illetve vízzel teli cseppkőmedencék (tetaráták). Gömbüstök, csorgák, evorziós üstök, szinlők, hullámkagylók, kannelúrák és ősmaradványok figyelhetők meg járatainak falain. Sok denevér használja téli szálláshelyül. A lezárt barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, elektromos világítóeszköz használatával és időszakosan látogatható. Barlangjáró alapfelszereléssel járható.

1976-ban volt először Pilis-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Pilis barlang (Jánossy 1976), Pilis-tetői-barlang (Kárpát 1993) és Pilis-tetői cseppkőbarlang (Kárpát 1990) neveken is.

KutatástörténetSzerkesztés

1969 őszén találtak rá bejáratára az utat építő erdészet dolgozói. 1970. október 6-án a Vörös Meteor Természetbarát Egyesület Diogenész Csoportja felmérte az akkor 150 méter hosszú üreget. 1972-ben a csoport tagjai a végpontján egy-két méterrel jutottak előrébb. 1973-ban nem sikerült átjutni a végponton. Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Pilis-barlang a Pilis hegységben, a Pilis-vonulatban, Pilisszentkereszten helyezkedik el. Pilisszentkeresztről a Klastrom-szirtek felé vezető kék négyzet jelzésű turistaút bal oldalán, az út felett kb. 70 m-re, a Vaskapu-sziklákkal azonos magasságban, a Vaskapu-sziklák előtt kb. 300 m-re van rókalyukszerű bejárata. 150 m hosszú, 3–4 m magas és karsztvíz által keletkezett inaktív hasadékbarlang, amelynek nagyon gazdag a barlangi formakincse. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva.

Az 1976. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott és Kordos László által írt jelentésben szó van arról, hogy 1976. novemberben Szepesházi Imre gyűjtött a Pilis-barlang két pontján csontokat. A bejárattól kb. 100 m mélységben Chiroptera, Rodentia, faszén és több kvarckavics került elő. A bejárattól kb. 10 m mélységben csigafajok, Anura, madárfajok, közönséges vakond, erdei cickány, törpe cickány, Chiroptera, nagy pele, Microtus, erdei pocok, erdei egér, házi egér, mezei nyúl, faszén, növénymagok és kvarckavics került elő. Holocén koriak a leletek.

Az 1976. évi MKBT Beszámolóban kiadott és Jánossy Dénes által írt jelentésben meg van említve, hogy 1976-ban szórvány őslénytani lelet került elő a Pilis hegységben lévő Pilis barlangból (Szepesházi Imre). 1978-ban került lezárásra a Barlangtani Intézet kérésére. A lezárást a VMTE Foton csoport végezte el. A barlang értékeit védő ajtót ezek után többször is feltörték. Az Acheron Barlangkutató Szakosztály három tagja, Kárpát József, Kárpátné Fehér Katalin és Máté Erika 1982 júliusában újra felmérte, hossza ekkor 211 méter volt. Alaprajzi barlangtérképét keresztmetszetekkel és kiterített hossz-szelvény barlangtérképét Kárpát József rajzolta.

1982-ben készült el a barlang járatirány diagramja, amelyet Kárpát József szerkesztett. 1983-ban a barlang volt egyik helyszíne a Kinizsi Kupa országos barlangversenynek. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Pilis-barlang néven és térképen van helye feltüntetve. 1985-ben készült a barlangról kiterített hossz-szelvényt ábrázoló és a Környezetvédelmi Intézet Barlangtani Osztálya által leellenőrzött barlangtérkép az 1982. júliusi felmérés alapján. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 68. leghosszabb barlangja a 4840 barlangkataszteri egységben lévő, 211 m hosszú Pilis-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang nincs benne.

1988. október 1-től a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 7/1988. (X. 1.) KVM rendeletének értelmében a Pilis hegységben lévő Pilis-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang ásványképződményei miatt lett. A Myotis Barlangkutató Csoportnak sikerült a végponti szűkületet átvésni 1989-ben. A feltárt 166 méter hosszú szakaszban valószínűleg egy jégkori ember lábnyomát találták meg. A lábnyom azóta elpusztult. 1989. szeptember 2-től 5-ig Egerland Z., Gyurin Gy., Kárpát József, Vér Zs. és Zih József felmérték az új részt. A felmérés alapján készült alaprajzi térképet és kiterített hossz-szelvény térképet Kárpát József szerkesztette. 1989-ben lett rajzolva a barlangot és felszínének topográfiai helyzetét ábrázoló térkép, valamint a barlang új részét a régi résszel együtt bemutató alaprajzi térkép és a kiterített hossz-szelvény térkép.

1990-ben a Myotis Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az 1991-ben készült és Kárpát József által írt kéziratban az olvasható, hogy a pilisszentkereszti fokozottan védett Pilis-barlang 377 m hosszú és 53 m mély, valamint kutatás alatt áll. A Pilis hegység 3. leghosszabb és 4. legmélyebb barlangja. 1997. május 16-án Kraus Sándor rajzolt helyszínrajzot, amelyen a Pilis-barlang környékén lévő üregek földrajzi elhelyezkedése van ábrázolva. A rajzon látható a Pilis névvel jelölt Pilis-barlang földrajzi elhelyezkedése. 1997. május 17-én Kraus Sándor rajzolt helyszínrajzot, amelyen a Szoplak-völgy üregeinek földrajzi elhelyezkedése van ábrázolva. A rajzon látható a Pilis-barlang földrajzi elhelyezkedése.

Kraus Sándor 1997. évi beszámolójában az olvasható, hogy az 1997 előtt is ismert és fokozottan védett Pilis-barlangnak volt már térképe 1997 előtt. Jelentős és veszélyeztetett barlang, amely további kutatást igényel. A jelentésbe bekerült az 1997-es helyszínrajz. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Pilis hegységben lévő Pilis-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható.

A 2000. évi Karsztfejlődésben meg van említve, hogy a Pilis hegy tömbjének emelkedésekor hidegvizes barlangkialakulás is történt, valószínűleg a pleisztocénben. Ilyen keletkezésű az 550 m tszf. magassági szinten nyíló Pilis-barlang, amely a Pilis-szurdok aljától kb. 25 m magasságban, néhány hasonló jellegű forrásszáj mellett fekszik. A tanulmányban van egy ábra, amelyen látható a Pilis hegységben található néhány barlang és édesvízi mészkő előfordulás földrajzi elhelyezkedése. Az ábrán megfigyelhető, hogy a Pilis-barlang (a rajzon Pilis a neve) mekkora függőleges kiterjedésű és mekkora tszf. magasságban helyezkedik el.

2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Pilis hegység területén lévő Pilis-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. 2002-ben vaslemez ajtóval lett lezárva. A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint 377 méter hosszú, 52,9 méter függőleges kiterjedésű, 46,9 méter magas, hat méter mély és vízszintes kiterjedése 223 méter, valamint 568 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. 2003. március 10-én Molnár Zoltán, a Budapesti Denevérvédelmi Csoport tagja jelentette, hogy rongálás miatt megsérült a barlangot lezáró ajtó és nem lehet kinyitni.

A 2005-ben napvilágot látott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 377 méter hosszú és a legcseppkövesebb barlang a hegységben. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Pilis hegységben lévő Pilis-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Pilis hegységben lévő Pilis-barlang fokozottan védett barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Pilis hegységben elhelyezkedő Pilis-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg.

2007-ben az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület tagjai újra lezárták bejáratát vasajtóval. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 2012. évi barlangnapján az egyik, barlangtúrázásra ajánlott barlang volt a Pilis-barlang, amelyben csak elektromos lámpával lehetett közlekedni. A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a másodlagos és feltételezett barlangi régészeti lelőhelyek közé van sorolva. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Pilis hegységben lévő Pilis-barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Pilis hegységben lévő Pilis-barlang fokozottan védett barlang.

IrodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés