Pozsgay Imre

(1933–2016) politikus, pedagógus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 19.

Pozsgay Imre (Kóny, 1933. november 26.Budapest,[6] 2016. március 25.) politikus, egyetemi tanár, az MDP (1950–1956), az MSZMP (1956–1989), az MSZP (1989–1991) tagja, a Nemzeti Demokrata Szövetség alapító ügyvezetője, majd elnöke a párt feloszlásáig (1991–1996).[7]

Pozsgay Imre
1988-ban (Eifert János felvétele)
1988-ban (Eifert János felvétele)
Magyarország oktatásügyi minisztere
Hivatali idő
1976. július 22. – 1982. június 25.
ElődOrbán László
UtódKöpeczi Béla

Született1933. november 26.[1][2][3]
Kóny
Elhunyt2016. március 25. (82 évesen)[4][2][3]
Budapest[5]
SírhelyFarkasréti temető
Párt

Foglalkozás
  • politikus
  • egyetemi oktató

Díjak
A Wikimédia Commons tartalmaz Pozsgay Imre témájú médiaállományokat.

A kései Kádár-korszak egyik jelentős politikusa. 1976 és 1980 között kulturális, majd 1982-ig művelődési miniszter. 1982 és 1988 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkára, 1988 és 1990 között államminiszter. 1983 és 1994 között országgyűlési képviselő. 1980 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi, 1988 és 1989 között Politikai Bizottságának tagja. 1990 májusa és novembere között a Magyar Szocialista Párt országgyűlési frakciójának vezetője.

Rendszerváltás előtti pályafutása

szerkesztés

Enyingen végezte a polgári iskolát, majd Fertődön járt kertészeti középiskolába, az érettségi megszerzése után a Lenin Intézetben tanult, ahol 1957-ben diplomázott. 1950-ben lépett be az MDP-be, majd 1956-tól annak utódpártjának (MSZMP) tagja. 1957 és 1965 között az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Marxizmus-Leninizmus Esti Egyeteme igazgatója, majd 1968-ig a megyei bizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője, 1969-ig annak titkára. Ekkor az MSZMP KB sajtóalosztályának vezetőjévé nevezték ki. 1971-től 1975-ig a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese. 1970-ben védte meg a filozófiai tudomány kandidátusi értekezését.

Kormányzati pozícióba először 1975-ben került, amikor kulturális miniszterhelyettessé nevezték ki. 1976-ban megkapta kulturális miniszterré történő kinevezését is, 1980-ban a minisztériuma megkapta az oktatásügyi feladatköröket is, a minisztérium pedig felvette a Művelődési Minisztérium nevet. Ekkor lett az MSZMP Központi Bizottsága tagja is.

1982-ben kiszorult-kiszorították a hatalomból. Utolsó intézkedései közül a legmaradandóbb az önálló társulatú budapesti Katona József Színház létrehozása volt. Papíron kiemelték, nem számított „bukott kádernek”, áttették a Hazafias Népfront Országos Tanácsába, ahol főtitkári pozíciót viselt. 1983-ban jutott be először az Országgyűlésbe. 1985-ben az akkor kialakított országos listáról szerzett mandátumot. 1988-ban az MSZMP Politikai Bizottsága tagja lett és visszatért a kormányba, előbb Grósz Károly, majd Németh Miklós miniszterelnöksége alatt államminiszter. Ebben az időszakban (1989–1990) a Tájékoztatáspolitikai, a Tudománypolitikai[8] és a Nemzetiségi Kollégium elnöke is.

1957-ben, huszonnégy évesen a Petőfi Népébe írt cikkében[9] az 1956-os forradalmat a kádári hatalom propagandájának szócsöveként a kapitalista viszonyok és a burzsoá uralom visszaállításának valós szándékával zajló, „színtiszta, steril ellenforradalomként” ostorozta.

Az ellenforradalmi porhintést elősegítették a párton belüli árulók és revizionisták is. A »Nemzeti Forradalom« olyan nevezetes renegátot sorolhatott »vezetői« közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban. Legérdekesebb a dologban, hogy végig azt hitte, ő a vezető pedig csak úgy táncolt, ahogy Mindszenti és a hozzá hasonló »forradalmárok« fújták.
– Petőfi Népe, 1957.12.15.

Harminckét évvel később viszont ő volt az első állampárti politikus, aki az 1956-os forradalmat „népfelkelésnek” nevezte – az akkori általános nézet szerint ellenforradalom volt –, 1989. január 28-án, Grósz Károly távolléte alatt. Nagy Imre újratemetésén ő volt az egyik politikus, aki őrt állt Nagy Imre koporsójánál. 1989-ben a párt újonnan alakult Elnökségének és a Politikai Intézőbizottságnak is tagja. A Magyar Szocialista Párt alapítója és első elnökségének tagja volt. Ugyanebben az évben a párt köztársaságielnök-jelöltje.

Rendszerváltás utáni pályafutása

szerkesztés
 
Pozsgay Imre a 2012-es Ünnepi Könyvhéten

1990-ben rövid ideig az MSZP alelnöke. Az első szabad országgyűlési választáson a párt Bács-Kiskun megyei területi listájáról szerzett mandátumot, a MSZP-frakció vezetője lett. 1990 novemberében kilépett a pártból és a frakcióból is, független képviselőként folytatta munkáját. 1991-ben Bíró Zoltánnal, az MDF első (ügyvezető) elnökével megalakította a Nemzeti Demokrata Szövetséget, melynek ügyvivője, majd elnöke lett. Az 1994-es országgyűlési választáson a párt nem érte el az 5%-os küszöböt. 1996-ban az NDSZ feloszlatta magát. 1995 és 1996 között a Magyar Egységért Mozgalom elnöke is.

1997-ben az MDF szakértője lett, a párt képviselőjelöltje az 1998-as országgyűlési választáson. A politikai színtéren 2005-ben jelent meg újra, amikor az Orbán Viktor által vezetett Nemzeti Konzultációs Testület egyik tagja lett. Emellett 1995 és 2000 között a Szent László Akadémia rektora, illetve 1996-tól 2001-ig az MVSZ elnökségi tagja volt. A 2010-es országgyűlési választás után Orbán Viktor többek között Pozsgayt is felkérte az Magyarország alaptörvényének kidolgozására, amely szabályozza Magyarország jogrendjét.

Politikai-közéleti szerepe mellett 1991-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem (2000-től Debreceni Egyetem) politológia tanszékének egyetemi tanárává nevezték ki, majd 2003-ban a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója egyetemi tanári beosztásban. 2003-ban Magyar Örökség díjat kapott.

2012. július közepén Stádium címmel társadalmi és kulturális havilapot indított Százhalombattán; a lapot független sajtóorgánumnak szánták. A lapban tanulmányokat, esszéket, híreket, verseket, novellákat, kritikákat, riportokat közölnek, minden lapszám vezércikkel indul.

2016. április 15-én kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Balog Zoltán kultuszminiszter, Lezsák Sándor író, politikus és Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság volt elnöke búcsúzott tőle a ravatalnál. A temetésen megjelent többek között Áder János köztársasági elnök, Lenkovics Barnabás, Tóbiás József, Hiller István, Baja Ferenc, Kósa Lajos, Tordy Géza a nemzet színésze, Feledy Péter, Fekete György. A temetés római katolikus szertartás szerint zajlott, amit Jelenits István vezetett.[10][11]

Feleségétől két gyermeke született, fiúgyermekük mikroelektronikai kutatómérnök, lányuk orvos.

Emlékezete

szerkesztés
  •  
    Pozsgay Imre síremléke a Farkasréti temetőben.
    Személye megjelenik (saját nevén) a Béres József életéről forgatott, Cseppben az élet című négyrészes játékfilm-sorozat negyedik epizódjában, ahol az alakját Harmath Imre formálja meg.

Főbb művei

szerkesztés
  • Demokrácia, érdek és közélet a szocializmusban; Hazafias Népfront Országos Tanácsa, Bp., 1973
  • Szocialista társadalom és humanizmus; Kossuth, Bp., 1978
  • Demokrácia és kultúra; Kossuth, Bp., 1980[12]
  • Ezer év. Arcképek a magyar történelemből; főszerk. Pozsgay Imre, szerk. Mód Aladárné; Hazafias Népfront, Bp., 1985[13]
  • Esélyünk a reform; Hazafias Népfront Győr-Sopron Megyei Bizottsága, Győr, 1988
  • Októberi kérdések. Pozsgay Imrével beszélget Bíró Zoltán; Eötvös–Püski, Bp., 1989
  • Egy év után, választás előtt. Bíró Zoltán második beszélgetése Pozsgay Imrével; Püski, Bp., 1990
  • Pozsgay Imre: Széchenyi üzenete / gróf Teleki Pál: Nemzetiségi politika; Széchenyi Társaság, Bp., 1991 (A Széchenyi Társaság füzetei)
  • 1989. Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban; Püski, Bp., 1993[14]
  • Koronatanú és tettestárs; Korona, Bp., 1998[15]
  • Pozsgay Imre–Polgár Tibor: A rendszerváltás (k)ára. Nyílt párbeszéd a sorsfordító évtizedről; Kossuth, Bp., 2003
  • A tiszteletbeli köztársasági elnök. Pozsgay Imrével beszélget Mezei Károly; Kairosz, Bp., 2011 (Magyarnak lenni)
  • Bihari MihályKósa Ferenc–Pozsgay Imre: Mi történt velünk. Magyarországi sorskérdések, 1987–2014; Éghajlat, Bp., 2014
  • Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából; szerk. Jónás Róbert; RETÖRKI, Bp., 2022

Publikációi

szerkesztés

Róla szóló könyv

szerkesztés
  • A tiszteletbeli köztársasági elnök – Pozsgay Imrével beszélget Mezei Károly (2011)

Díjai, kitüntetései

szerkesztés
  1. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. http://index.hu/belfold/2016/03/25/meghalt_pozsgay_imre/
  5. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 13.)
  6. Blikk: Gyász! Elhunyt Pozsgay Imre (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2016. március 26.)
  7. Pozsgay Imre. Nemzeti Emlékezet Bizottsága. (Hozzáférés: 2016. április 4.)
  8. (1989) „Tudománypolitikai Kollégium”. Magyar Tudomány 96. (Új folyam=34.) (6.), 495.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  9. Pozsgay Imre: Forradalom vagy ellenforradalom?. Petőfi Népe. Mandiner.hu. (Hozzáférés: 2013. november 27.)
  10. http://www.hirado.hu/2016/04/15/vegso-bucsut-vettek-pozsgay-imretol/
  11. http://www.origo.hu/itthon/20160415-eltemettek-penteke-pozsgay-imre-volt-allaminisztert-egyetemi-tanart.html
  12. Sylvester András (1981). „Könyvekről: Pozsgay Imre: Demokrácia és kultúra”. Társadalmi Szemle 36. (4.), 102−106.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  13. (1987) „Honismereti bibliográfia”. Honismeret (1.). (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  14. Bolvári-Takács Gábor (1993). „Szemle: Pozsgay Imre: 1989”. Múltunk − politikatörténeti folyóirat 38. (4.), 189−191.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  15. Bolvári-Takács Gábor (1999). „Szemle: Pozsgay Imre: Koronatanú és tettestárs”. Múltunk − politikatörténeti folyóirat 44. (2.), 258−261.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  16. Pozsgay Imre (1968). „A szocialista demokrácia fejlődésének néhány problémája”. Társadalmi Szemle 23. (10.), 17−25.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  17. Pozsgay Imre (1970). „Gondolatok a pártszervek döntési módszereiről”. Társadalmi Szemle 25. (3.), 20−29.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  18. Pozsgay Imre (1970). „Gazdaságirányítási rendszerünk és a pártszervezetek erkölcsi-politikai munkája”. Társadalmi Szemle 25. (11.), 49−59.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  19. Pozsgay Imre (1972). „A párt és az össztársadalmi érdek”. Társadalmi Szemle 27. (1.), 15−23.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  20. Pozsgay Imre (1972). „A haladás ára”. Társadalmi Szemle 27. (5.), 21−26.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  21. Pozsgay Imre (1972). „Eszme − szervezet − mozgalom”. Társadalmi Szemle 27. (11.), 3−10.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  22. Pozsgay Imre (1973). „Gazdaság és politika”. Társadalmi Szemle 28. (11.), 3−8.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  23. Pozsgay Imre (1974). „Napi politikai döntések és a távlatok”. Társadalmi Szemle 29. (7.), 3−7.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  24. Pozsgay Imre (1975). „A filozófia néhány kérdése a XI. kongresszus után”. Magyar Filozófiai Szemle 19. (3−4.), 281−287.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  25. Pozsgay Imre (1978). „A szocialista demokrácia − demokratizálás a párt irányításával”. Társadalmi Szemle 33. (5.), 28−35.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  26. Pozsgay Imre (1979). „Erősítve és hasznosítva a kölcsönös bizalmat”. Társadalmi Szemle 34. (6.), 3−10.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  27. Pozsgay Imre (1980). „A párt szövetségi politikájáról”. Társadalmi Szemle 35. (2.), 3−11.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  28. Pozsgay Imre (1983). „Felelős történelmi elemzés alapján továbblépni”. Társadalmi Szemle 38. (2.), 72−76.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  29. Pozsgay Imre (1983). „Politológiai és politikai tézisek a Hazafias Népfront helyzetének, feladatainak vizsgálatához”. Társadalomkutatás (4.), 5−14.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  30. Pozsgay Imre (1984). „Közösség a nagyvárosban”. Budapest 22. (3.), 2−3.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  31. Pozsgay Imre (1984). „A társadalmi szervezetek szerepe a kelet-nyugati együttműködésben”. Külpolitika (3.), 71−76.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  32. Pozsgay Imre (1985). „Nemzeti egység, közmegegyezés, demokrácia”. Társadalmi Szemle 40. (10.), 3−10.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  33. Pozsgay Imre (1985). „A honismereti mozgalom feladatai a nemzeti tudat elmélyítésében”. Honismeret 13. (6.), 9−13.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  34. Pozsgay Imre (1986). „Nem megígérni nehéz, hanem megtenni”. Társadalomkutatás (2.), 97−99.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  35. Pozsgay Imre (1987). „A politikai intézmények és a társadalmi fejlődés”. Társadalmi Szemle 42. (3.), 34−40.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  36. Pozsgay Imre (1987). „A városi televízió és a helyi közélet”. Jel-Kép (3.), 5−11.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  37. Pozsgay Imre (1987). „Mi a haza ma?”. Honismeret 15. (6.), 3−6.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  38. Pozsgay Imre (1988). „Az egész néppel folytassunk párbeszédet”. Társadalmi Szemle 43. (6.), 38−41.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  39. Pozsgay Imre (1988). „A nemzeti emlékhelyek és a nemzettudat”. Honismeret 16. (6.), 5−8.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  40. Pozsgay Imre (1989). „A tudomány és az értelmiség integritásának kifejezője”. Magyar Tudomány 96. (Új folyam=34.) (2.), 119−121.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  41. Pozsgay Imre (1989). „A magyarság helye Európában”. Honismeret 17. (6.), 6−10.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  42. Pozsgay Imre (1991). „Pozsgay Imre referátuma”. Társadalmi Szemle 46. (2.), 38−45.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  43. Pozsgay Imre (1995). „Magyarság, és a világ magyarságának szellemi kapcsolatai”. Honismeret 23. (6.), 3−8.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  44. Pozsgay Imre (1996). „A nemzettudat napjaink politikájában”. Honismeret 24. (6.), 7−13.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  45. Pozsgay Imre (1997). „Természet és társadalom”. Honismeret 25. (6.), 3−7.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)  
  46. Német kitüntetést kapott Pozsgay Imre. hvg.hu, 2010. december 13. (Hozzáférés: 2016. március 26.)

További információk

szerkesztés