Pozsgay Imre
Pozsgay Imre (Kóny, 1933. november 26. – Budapest,[6] 2016. március 25.) politikus, egyetemi tanár, az MDP (1950–1956), az MSZMP (1956–1989), az MSZP (1989–1991) tagja, a Nemzeti Demokrata Szövetség alapító ügyvezetője, majd elnöke a párt feloszlásáig (1991–1996).[7]
Pozsgay Imre | |
1988-ban (Eifert János felvétele) | |
Magyarország oktatásügyi minisztere | |
Hivatali idő 1976. július 22. – 1982. június 25. | |
Előd | Orbán László |
Utód | Köpeczi Béla |
Született | 1933. november 26.[1][2][3] Kóny |
Elhunyt | 2016. március 25. (82 évesen)[4][2][3] Budapest[5] |
Sírhely | Farkasréti temető |
Párt | |
Foglalkozás |
|
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Pozsgay Imre témájú médiaállományokat. |
A kései Kádár-korszak egyik jelentős politikusa. 1976 és 1980 között kulturális, majd 1982-ig művelődési miniszter. 1982 és 1988 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkára, 1988 és 1990 között államminiszter. 1983 és 1994 között országgyűlési képviselő. 1980 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi, 1988 és 1989 között Politikai Bizottságának tagja. 1990 májusa és novembere között a Magyar Szocialista Párt országgyűlési frakciójának vezetője.
Rendszerváltás előtti pályafutása
szerkesztésEnyingen végezte a polgári iskolát, majd Fertődön járt kertészeti középiskolába, az érettségi megszerzése után a Lenin Intézetben tanult, ahol 1957-ben diplomázott. 1950-ben lépett be az MDP-be, majd 1956-tól annak utódpártjának (MSZMP) tagja. 1957 és 1965 között az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Marxizmus-Leninizmus Esti Egyeteme igazgatója, majd 1968-ig a megyei bizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője, 1969-ig annak titkára. Ekkor az MSZMP KB sajtóalosztályának vezetőjévé nevezték ki. 1971-től 1975-ig a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese. 1970-ben védte meg a filozófiai tudomány kandidátusi értekezését.
Kormányzati pozícióba először 1975-ben került, amikor kulturális miniszterhelyettessé nevezték ki. 1976-ban megkapta kulturális miniszterré történő kinevezését is, 1980-ban a minisztériuma megkapta az oktatásügyi feladatköröket is, a minisztérium pedig felvette a Művelődési Minisztérium nevet. Ekkor lett az MSZMP Központi Bizottsága tagja is.
1982-ben kiszorult-kiszorították a hatalomból. Utolsó intézkedései közül a legmaradandóbb az önálló társulatú budapesti Katona József Színház létrehozása volt. Papíron kiemelték, nem számított „bukott kádernek”, áttették a Hazafias Népfront Országos Tanácsába, ahol főtitkári pozíciót viselt. 1983-ban jutott be először az Országgyűlésbe. 1985-ben az akkor kialakított országos listáról szerzett mandátumot. 1988-ban az MSZMP Politikai Bizottsága tagja lett és visszatért a kormányba, előbb Grósz Károly, majd Németh Miklós miniszterelnöksége alatt államminiszter. Ebben az időszakban (1989–1990) a Tájékoztatáspolitikai, a Tudománypolitikai[8] és a Nemzetiségi Kollégium elnöke is.
1957-ben, huszonnégy évesen a Petőfi Népébe írt cikkében[9] az 1956-os forradalmat a kádári hatalom propagandájának szócsöveként a kapitalista viszonyok és a burzsoá uralom visszaállításának valós szándékával zajló, „színtiszta, steril ellenforradalomként” ostorozta.
Az ellenforradalmi porhintést elősegítették a párton belüli árulók és revizionisták is. A »Nemzeti Forradalom« olyan nevezetes renegátot sorolhatott »vezetői« közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban. Legérdekesebb a dologban, hogy végig azt hitte, ő a vezető pedig csak úgy táncolt, ahogy Mindszenti és a hozzá hasonló »forradalmárok« fújták.
Harminckét évvel később viszont ő volt az első állampárti politikus, aki az 1956-os forradalmat „népfelkelésnek” nevezte – az akkori általános nézet szerint ellenforradalom volt –, 1989. január 28-án, Grósz Károly távolléte alatt. Nagy Imre újratemetésén ő volt az egyik politikus, aki őrt állt Nagy Imre koporsójánál. 1989-ben a párt újonnan alakult Elnökségének és a Politikai Intézőbizottságnak is tagja. A Magyar Szocialista Párt alapítója és első elnökségének tagja volt. Ugyanebben az évben a párt köztársaságielnök-jelöltje.
Rendszerváltás utáni pályafutása
szerkesztés1990-ben rövid ideig az MSZP alelnöke. Az első szabad országgyűlési választáson a párt Bács-Kiskun megyei területi listájáról szerzett mandátumot, a MSZP-frakció vezetője lett. 1990 novemberében kilépett a pártból és a frakcióból is, független képviselőként folytatta munkáját. 1991-ben Bíró Zoltánnal, az MDF első (ügyvezető) elnökével megalakította a Nemzeti Demokrata Szövetséget, melynek ügyvivője, majd elnöke lett. Az 1994-es országgyűlési választáson a párt nem érte el az 5%-os küszöböt. 1996-ban az NDSZ feloszlatta magát. 1995 és 1996 között a Magyar Egységért Mozgalom elnöke is.
1997-ben az MDF szakértője lett, a párt képviselőjelöltje az 1998-as országgyűlési választáson. A politikai színtéren 2005-ben jelent meg újra, amikor az Orbán Viktor által vezetett Nemzeti Konzultációs Testület egyik tagja lett. Emellett 1995 és 2000 között a Szent László Akadémia rektora, illetve 1996-tól 2001-ig az MVSZ elnökségi tagja volt. A 2010-es országgyűlési választás után Orbán Viktor többek között Pozsgayt is felkérte az Magyarország alaptörvényének kidolgozására, amely szabályozza Magyarország jogrendjét.
Politikai-közéleti szerepe mellett 1991-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem (2000-től Debreceni Egyetem) politológia tanszékének egyetemi tanárává nevezték ki, majd 2003-ban a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója egyetemi tanári beosztásban. 2003-ban Magyar Örökség díjat kapott.
2012. július közepén Stádium címmel társadalmi és kulturális havilapot indított Százhalombattán; a lapot független sajtóorgánumnak szánták. A lapban tanulmányokat, esszéket, híreket, verseket, novellákat, kritikákat, riportokat közölnek, minden lapszám vezércikkel indul.
2016. április 15-én kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Balog Zoltán kultuszminiszter, Lezsák Sándor író, politikus és Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság volt elnöke búcsúzott tőle a ravatalnál. A temetésen megjelent többek között Áder János köztársasági elnök, Lenkovics Barnabás, Tóbiás József, Hiller István, Baja Ferenc, Kósa Lajos, Tordy Géza a nemzet színésze, Feledy Péter, Fekete György. A temetés római katolikus szertartás szerint zajlott, amit Jelenits István vezetett.[10][11]
Családja
szerkesztésFeleségétől két gyermeke született, fiúgyermekük mikroelektronikai kutatómérnök, lányuk orvos.
Emlékezete
szerkesztés- Személye megjelenik (saját nevén) a Béres József életéről forgatott, Cseppben az élet című négyrészes játékfilm-sorozat negyedik epizódjában, ahol az alakját Harmath Imre formálja meg.
Főbb művei
szerkesztés- Demokrácia, érdek és közélet a szocializmusban; Hazafias Népfront Országos Tanácsa, Bp., 1973
- Szocialista társadalom és humanizmus; Kossuth, Bp., 1978
- Demokrácia és kultúra; Kossuth, Bp., 1980[12]
- Ezer év. Arcképek a magyar történelemből; főszerk. Pozsgay Imre, szerk. Mód Aladárné; Hazafias Népfront, Bp., 1985[13]
- Esélyünk a reform; Hazafias Népfront Győr-Sopron Megyei Bizottsága, Győr, 1988
- Októberi kérdések. Pozsgay Imrével beszélget Bíró Zoltán; Eötvös–Püski, Bp., 1989
- Egy év után, választás előtt. Bíró Zoltán második beszélgetése Pozsgay Imrével; Püski, Bp., 1990
- Pozsgay Imre: Széchenyi üzenete / gróf Teleki Pál: Nemzetiségi politika; Széchenyi Társaság, Bp., 1991 (A Széchenyi Társaság füzetei)
- 1989. Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban; Püski, Bp., 1993[14]
- Koronatanú és tettestárs; Korona, Bp., 1998[15]
- Pozsgay Imre–Polgár Tibor: A rendszerváltás (k)ára. Nyílt párbeszéd a sorsfordító évtizedről; Kossuth, Bp., 2003
- A tiszteletbeli köztársasági elnök. Pozsgay Imrével beszélget Mezei Károly; Kairosz, Bp., 2011 (Magyarnak lenni)
- Bihari Mihály–Kósa Ferenc–Pozsgay Imre: Mi történt velünk. Magyarországi sorskérdések, 1987–2014; Éghajlat, Bp., 2014
- Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából; szerk. Jónás Róbert; RETÖRKI, Bp., 2022
Publikációi
szerkesztés- A szocialista demokrácia fejlődésének néhány problémája, Társadalmi Szemle, 1968. 10.[16]
- Gondolatok a pártszervek döntési módszereiről, Társadalmi Szemle, 1970. 3.[17]
- Gazdaságirányítási rendszerünk és a pártszervezetek erkölcsi-politikai munkája, Társadalmi Szemle, 1970. 11.[18]
- A párt és az össztársadalmi érdek, Társadalmi Szemle, 1972. 1.[19]
- A haladás ára, Társadalmi Szemle, 1972. 5.[20]
- Eszme − szervezet − mozgalom, Társadalmi Szemle, 1972. 11.[21]
- Gazdaság és politika, Társadalmi Szemle, 1973. 11.[22]
- Napi politikai döntések és a távlatok, Társadalmi Szemle, 1974. 7.[23]
- A filozófia néhány kérdése a XI. kongresszus után, Magyar Filozófiai Szemle, 1975. 3−4.[24]
- A szocialista demokrácia − demokratizálás a párt irányításával, Társadalmi Szemle, 1978. 5.[25]
- Erősítve és hasznosítva a kölcsönös bizalmat, Társadalmi Szemle, 1979. 6.[26]
- A párt szövetségi politikájáról, Társadalmi Szemle, 1980. 2.[27]
- Felelős történelmi elemzés alapján továbblépni, Társadalmi Szemle, 1983. 2.[28]
- Politológiai és politikai tézisek a Hazafias Népfront helyzetének, feladatainak vizsgálatához, Társadalomkutatás, 1983. 4.[29]
- Közösség a nagyvárosban, Budapest, 1984. 3.[30]
- A társadalmi szervezetek szerepe a kelet-nyugati együttműködésben, Külpolitika, 1984. 3.[31]
- Nemzeti egység, közmegegyezés, demokrácia, Társadalmi Szemle, 1985. 10.[32]
- A honismereti mozgalom feladatai a nemzeti tudat elmélyítésében, Honismeret, 1985. 6.[33]
- Nem megígérni nehéz, hanem megtenni, Társadalomkutatás, 1986. 2.[34]
- A politikai intézmények és a társadalmi fejlődés, Társadalmi Szemle, 1987. 3.[35]
- A városi televízió és a helyi közélet, Jel-Kép, 1987. 3.[36]
- Mi a haza ma? Honismeret, 1987. 6.[37]
- Az egész néppel folytassunk párbeszédet, Társadalmi Szemle, 1988. 6.[38]
- A nemzeti emlékhelyek és a nemzettudat, Honismeret, 1988. 6.[39]
- A tudomány és az értelmiség integritásának kifejezője, Magyar Tudomány, 1989. 2.[40]
- A magyarság helye Európában, Honismeret, 1989. 6.[41]
- Pozsgay Imre referátuma az 1987-es lakiteleki tanácskozáson, Társadalmi Szemle, 1991. 2.[42]
- Magyarság, és a világ magyarságának szellemi kapcsolatai, Honismeret, 1995. 6.[43]
- A nemzettudat napjaink politikájában, Honismeret, 1996. 6.[44]
- Természet és társadalom, Honismeret, 1997. 6.[45]
Róla szóló könyv
szerkesztés- A tiszteletbeli köztársasági elnök – Pozsgay Imrével beszélget Mezei Károly (2011)
Díjai, kitüntetései
szerkesztés- Magyar Örökség díj (2003)
- Magyar Szabadságért díj (2006)
- Hildebrandt-érem (2010)[46]
- Szent István-díj (2015)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ http://index.hu/belfold/2016/03/25/meghalt_pozsgay_imre/
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 13.)
- ↑ Blikk: Gyász! Elhunyt Pozsgay Imre (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre. Nemzeti Emlékezet Bizottsága. (Hozzáférés: 2016. április 4.)
- ↑ (1989) „Tudománypolitikai Kollégium”. Magyar Tudomány 96. (Új folyam=34.) (6.), 495.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre: Forradalom vagy ellenforradalom?. Petőfi Népe. Mandiner.hu. (Hozzáférés: 2013. november 27.)
- ↑ http://www.hirado.hu/2016/04/15/vegso-bucsut-vettek-pozsgay-imretol/
- ↑ http://www.origo.hu/itthon/20160415-eltemettek-penteke-pozsgay-imre-volt-allaminisztert-egyetemi-tanart.html
- ↑ Sylvester András (1981). „Könyvekről: Pozsgay Imre: Demokrácia és kultúra”. Társadalmi Szemle 36. (4.), 102−106.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ (1987) „Honismereti bibliográfia”. Honismeret (1.). (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Bolvári-Takács Gábor (1993). „Szemle: Pozsgay Imre: 1989”. Múltunk − politikatörténeti folyóirat 38. (4.), 189−191.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Bolvári-Takács Gábor (1999). „Szemle: Pozsgay Imre: Koronatanú és tettestárs”. Múltunk − politikatörténeti folyóirat 44. (2.), 258−261.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1968). „A szocialista demokrácia fejlődésének néhány problémája”. Társadalmi Szemle 23. (10.), 17−25.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1970). „Gondolatok a pártszervek döntési módszereiről”. Társadalmi Szemle 25. (3.), 20−29.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1970). „Gazdaságirányítási rendszerünk és a pártszervezetek erkölcsi-politikai munkája”. Társadalmi Szemle 25. (11.), 49−59.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1972). „A párt és az össztársadalmi érdek”. Társadalmi Szemle 27. (1.), 15−23.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1972). „A haladás ára”. Társadalmi Szemle 27. (5.), 21−26.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1972). „Eszme − szervezet − mozgalom”. Társadalmi Szemle 27. (11.), 3−10.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1973). „Gazdaság és politika”. Társadalmi Szemle 28. (11.), 3−8.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1974). „Napi politikai döntések és a távlatok”. Társadalmi Szemle 29. (7.), 3−7.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1975). „A filozófia néhány kérdése a XI. kongresszus után”. Magyar Filozófiai Szemle 19. (3−4.), 281−287.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1978). „A szocialista demokrácia − demokratizálás a párt irányításával”. Társadalmi Szemle 33. (5.), 28−35.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1979). „Erősítve és hasznosítva a kölcsönös bizalmat”. Társadalmi Szemle 34. (6.), 3−10.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1980). „A párt szövetségi politikájáról”. Társadalmi Szemle 35. (2.), 3−11.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1983). „Felelős történelmi elemzés alapján továbblépni”. Társadalmi Szemle 38. (2.), 72−76.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1983). „Politológiai és politikai tézisek a Hazafias Népfront helyzetének, feladatainak vizsgálatához”. Társadalomkutatás (4.), 5−14.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1984). „Közösség a nagyvárosban”. Budapest 22. (3.), 2−3.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1984). „A társadalmi szervezetek szerepe a kelet-nyugati együttműködésben”. Külpolitika (3.), 71−76.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1985). „Nemzeti egység, közmegegyezés, demokrácia”. Társadalmi Szemle 40. (10.), 3−10.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1985). „A honismereti mozgalom feladatai a nemzeti tudat elmélyítésében”. Honismeret 13. (6.), 9−13.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1986). „Nem megígérni nehéz, hanem megtenni”. Társadalomkutatás (2.), 97−99.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1987). „A politikai intézmények és a társadalmi fejlődés”. Társadalmi Szemle 42. (3.), 34−40.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1987). „A városi televízió és a helyi közélet”. Jel-Kép (3.), 5−11.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1987). „Mi a haza ma?”. Honismeret 15. (6.), 3−6.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1988). „Az egész néppel folytassunk párbeszédet”. Társadalmi Szemle 43. (6.), 38−41.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1988). „A nemzeti emlékhelyek és a nemzettudat”. Honismeret 16. (6.), 5−8.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1989). „A tudomány és az értelmiség integritásának kifejezője”. Magyar Tudomány 96. (Új folyam=34.) (2.), 119−121.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1989). „A magyarság helye Európában”. Honismeret 17. (6.), 6−10.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1991). „Pozsgay Imre referátuma”. Társadalmi Szemle 46. (2.), 38−45.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1995). „Magyarság, és a világ magyarságának szellemi kapcsolatai”. Honismeret 23. (6.), 3−8.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1996). „A nemzettudat napjaink politikájában”. Honismeret 24. (6.), 7−13.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Pozsgay Imre (1997). „Természet és társadalom”. Honismeret 25. (6.), 3−7.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
- ↑ Német kitüntetést kapott Pozsgay Imre. hvg.hu, 2010. december 13. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
Források
szerkesztés- Pozsgay Imre. In MTI Ki kicsoda 2009. Főszerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda Zrt. 2008. 891. o.
- Pozsgay Imre életrajza a Nemzeti Konzultációs Testület honlapján Archiválva 2008. május 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Pozsgay Imre életrajza az origo.hu-n Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Pozsgay-interjú 2015 júniusából
További információk
szerkesztés- Müller Tibor (1987). „"Az utóbbi három évtizedben a demokrácia kérdéseivel bajlódom"”. Budapest 25. (4.), 12−15.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.) (Interjú Pozsgay imrével)
- Wisinger István (1981). „"Az emberek személyiség után kiáltanak"”. Jel-Kép (2.), 5−10.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.) (Beszélgetés Pozsgay Imre művelődési miniszterrel)
- Nánay István: Indul a Katona
- Szarvas István: Pozsgay: Senki sem lehet próféta hazájában – Hetedhéthatár
- Meghalt Pozsgay Imre
- Alkotói adatlapja a Moly oldalán