Főmenü megnyitása

Fekete György (belsőépítész)

magyar belsőépítész, szakíró, politikus, helyettes államtitkár

Fekete György (Zalaegerszeg, 1932. szeptember 28. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas magyar belsőépítész, szakíró, politikus, helyettes államtitkár. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja (1995), majd elnöke (2011–2017). A 2016-os Befolyás-barométer szerint ő Magyarország 50. legbefolyásosabb személye.

Fekete György
2012-ben Makón, a Hagymaházban egy kiállítás megnyitóján
2012-ben Makón, a Hagymaházban egy kiállítás megnyitóján
Született 1932. szeptember 28. (87 éves)
Zalaegerszeg
Állampolgársága magyar
Házastársa Sunyovszky Szilvia (1994–)
Foglalkozása
Tisztség magyar országgyűlési képviselő (1994. június 28. – 1998. június 17.)
Iskolái Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (–1957)
Kitüntetései
Politikai pályafutása
Párt Magyar Demokrata Fórum (1988–1995)
Kereszténydemokrata Néppárt (1996–)

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete György témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Fekete György 1957-ben végezte el a Magyar Iparművészeti Főiskolát, mestere Kaesz Gyula volt. Az Iparművészeti Főiskola befejezését követően az Általános Épülettervező Vállalatnál (ÁÉTV) lett irányító tervező. 1964-től szabadfoglalkozású iparművész. 1980-tól 1983-ig a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója. 1986-tól 1989-ig az Iparművészeti Vállalat művészeti vezetője. 1997-től egyetemi tanár a Soproni Egyetemen. 1995 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2011. november 5-én a köztestületté alakult MMA elnökévé választották,[1] 2017. október 10-től annak tiszteletbeli elnöke.

Művészeti alkotómunkája a belsőépítészet csaknem minden területét átfogja. Tervezett múzeumi kiállítási installációkat, középületbelsőket, református templombelsőket, iskolákat, üdülőszállókat, művelődési házakat és külföldi magyar kiállításokat.

Környezetkultúrával foglalkozó hat tévésorozat (67 adás) forgatókönyveinek volt írója és műsorvezetője. 1986-tól 1989-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének alelnöke, 1993-tól 1994-ig a Nemzeti Kulturális Alap elnöke volt, 1995-től társelnöke a Magyar Örökségeket Megnevező Bizottságnak, elnöke a Magyar Örökség és Európa Egyesületnek.[2]

1987 óta lapalapító főszerkesztője a Magyar Iparművészet című, negyedévenként megjelenő szakfolyóiratnak, 1993-ban újraindította. Számos szakcikke, tanulmánya jelent meg a Művészet, Ipari Művészet, Ipari Forma, Magyar Építőművészet, Lakáskultúra, Hitel, Kapu, Faipar stb. szakmai, irodalmi és közművelődési orgánumokban.

PolitikuskéntSzerkesztés

1988-ban belépett az MDF-be. 1990 és 1994 között a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes kulturális államtitkára volt. Antall József halála után behívták az Országgyűlésbe. 1994-ben a XII. kerületi egyéni választókerületben szerzett egyéni mandátumot. 1995-ben kilépett az MDF-ból, ill. a frakcióból is, majd egy évi független képviselőség után 1996-ban belépett a Kereszténydemokrata Néppártba (KDNP). 1998-ban nem szerzett mandátumot. 1997 és 2001 között a KDNP alelnöke volt.

CsaládjaSzerkesztés

Édesapja, Fekete Károly (1900-1957) Zalaegerszegen volt református lelkész, édesanyja, Rácz Katalin (1910-1993) Komádiban, majd Budapesten dolgozott mint tanítónő. Bátyja, Károly (1930) a debreceni Református Hittudományi Akadémia dékánja, öccse, Tamás (1935) könyvkereskedő. Első felesége Bihari Ibolya (1930-1993) műszaki könyvgrafikus volt. Második felesége volt Sunyovszky Szilvia színésznő, akitől 2016 november 10-én elvált.

Kiállításai (válogatás)Szerkesztés

EgyéniSzerkesztés

  • 1963 • Csók Galéria (Schrammel Imrével), Budapest;
  • 1969 • Ernst Múzeum (Schrammel Imrével), Budapest;
  • 1984 • Zsinagóga, Zalaegerszeg;
  • 1986 • Művészetek Háza, Szekszárd • Városi Művelődési Központ, Paks • Vigadó Galéria, Budapest;
  • 2002 • Vigadó Galéria, Budapest.

CsoportosSzerkesztés

  • 1968-1986 • Prizma 13;
  • 1971 • I. Belsőépítészeti kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest;
  • 1974 • II. Belsőépítészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest;
  • 1975 • Mai magyar iparművészet II., Iparművészeti Múzeum, Budapest.

Könyvei (válogatás)Szerkesztés

  • Színes lakások, lakásszínek. Budapest, 1992;
  • Ezredvégi tűnődések. Budapest, 1997;
  • Ezredvégi kíváncsiságok. Budapest, 1999.

Díjak, elismerések (válogatás)Szerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés