Saladiense flórajárás

A Saladiense a Dél-Dunántúlt felölelő Praeilliricum flóravidék nyugati flórajárása. Az erős szubmediterrán hatás miatt többen máig az Illiricum flóratartomány részének tekintik (néhány évtizede ez a nézet még meglehetősen általános volt). Jellemző erdőtársulásai a gyertyános és kocsánytalan tölgyesek, zalai bükkösök, cseres-tölgyesek; gyakori elegyfájuk a szelídgesztenye. Jellegzetes nyílt társulása a magyarcsenkeszes pusztai gyep. A legtöbb növénytársulás gyepszintjében gyakoriak a gyűrűvirágfélék, a berzedt galaj, a sávos here, a csenkeszfélék.

Földrajzi helyzete

Magyarországi része gyakorlatilag a Mura bal parti sík, az Egerszeg–Letenyei-dombság és a Kelet-Zalai-dombság a Principális-völggyel, ami elválasztja ezt a Zalai-dombság kisebb, a Praenoricum flóravidék göcseji flórajárásába sorolt nyugati részétől. A dombvidék déli letörése (a Zákány-őrtilosi dombság) növényföldrajzilag már a nyugat-balkáni flóratartomány szlavóniai flóravidékéhez tartozik.

Tájegységei

Növényföldrajzi szempontból megkülönböztetjük az

Észak-zalai dombságot (Zalavári-hát),
Dél-zalai dombságot (Zalaapáti-hát, Principális-völgy, Egerszeg–Letenyei-dombság, Mura bal parti sík) és a kettő között a
Zala-könyök.

A Zalai-dombság felosztása

Földtani felépítése

A hátakat fedő lösz a jégkorszakban rakódott le. Alóla a dombok lábainál felszínre bukkannak a késő pannóniai időszakban lerakódott folyóvízi (többé-kevésbé a Zalavári-háton), illetve tengeri üledékek (nagyjából a Zalaapáti-háton és attól nyugatra). A Zala-völgyet a folyó fiatal (jelenkori) ártéri üledékei töltik fel.

Éghajlata

Az egész Dél-Dunántúlon itt a legerősebb a szubatlanti hatás, de a Dél-zalai dombságon még ennél is jelentősebb a szubmediterrán jelleg.

Jellemző növénytársulások és fajok

Növényzete a Pannonicum és az Illiricum flóratartomány közötti, másrészt a Praenoricum flóravidék felé mutató, átmeneti jellegű.

Zalavári-hát

A szubatlanti klímának köszönhetően Északkelet-Zalában sok a dél-dunántúli dombvidéki bükkös. Ennek gyepszintje a nodumtól a teljes borításig változik. Védett, jellemző növényei:

zalai bükköny (Vicia oroboides),
nőszőfű fajok (Epipactis spp.),
madársisak fajok (Cephalanthera spp.),
erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens),
farkasboroszlán (Daphne mezereum),
lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum).

A ciklámen, a zalai bükköny és a lónyelvű csodabogyó mellett további, szubmediterrán és balkáni elemek a bükkösök és gyertyános–tölgyesek aljnövényzetében:

pirítógyökér (Tamus communis),
tarka lednek (Lathyrus venetus)',
díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum),
kispárlófű (Aremonia agrimonioides).

A száraz klímát kedvelő cseres-tölgyesek csak a déli lejtőkön, kisebb foltokban fordulnak elő. Jellemzően a cseres–tölgyesekben jelenik meg:

királyné gyertyája (genyőte, Asphodelus albus)

Zala-könyök

A meszes homokkövön növő mészkedvelő reliktum erdei fenyves aljnövényzetében nő:

fűzlevelű ökörszem (Buphthalmum salicifolium); ezen kívül még Észak-Zalában, Göcsejben; a Bakonyalján és a Soproni-hegységben fordul elő.

Az égerligetekben megjelenő dealpin fajok:

osztrák zergevirág (Doronicum austriacum)
fehér acsalapu (Petasites albus)

Dél-zalai dombság

A flórajárás déli és középső részén még érvényesülő atlanti jelleg, tehát a viszonylag sok csapadék hatására az alacsony dombvidéken is hatalmas bükkerdők nőnek. Kiterjedt erdőtársulások:

illír jellegű, de már ezüst hárs nélküli bükkös (Vicio oroboidi-Fagetum),
gyertyános–tölgyes (Helleboro dumetorum-Carpinetum),
tölgyelegyes bükkös zalai bükkönnyel (Vicia oroboides) és (tömegesen előforduló) erdei ciklámennel (Cyclamen purpurascens). A bükkösök jellemző alpi–nyugat-balkáni elemei:
havasalji aggófű (Senecio ovirensis),
osztrák zergevirág (Doronicum austriacum).

Délkelet-Zalára jellemző társulás az ezüsthársos-gyertyános tölgyes, amihez az észak-zalaiakhoz hasonló száraz gyepek kapcsolódnak. Ezek ritkább növényei:

magas szárú kocsord (Peucedanum verticillare),
hegyi gurgolya, avagy tömjénillat (Seseli libanotis; korábban Libanotis pyrenaica, Libanotis montana),
havasalji aggófű (Senetio ovirensis),
sárga len (Linum flavum),
kosborok (Orchis spp.),
bangók (Ophrys spp.),
ágas homokliliom (Anthericum ramosum).

A kaszálórétek jellegzetes, dealpin faja:

havasalji aggófű (Senecio ovirensis).

Nagykanizsa környékének meszes homokpusztáira jellemző:

homoki csenkesz (Festuca vaginata)
homoki árvalányhaj (Stipa sabulosa)

Főleg a Principális-völgyben (Nagykanizsa, Zalaszentmihály, Türje környékén) találunk átmeneti lápokat és lápréteket. Ezek jellemző növényei:

kígyógyökerű keserűfű (Polygonum bistorta, dealpin faj);
téli sás (Cladium mariscus, Zalaszentmihálynál).

Jóval ritkábbak a fűzlápok,

tőzegeperrel (Comarum palustre).