Saladiense flórajárás

A Saladiense a Dél-Dunántúlt felölelő Praeilliricum flóravidék nyugati flórajárása. Az erős szubmediterrán hatás miatt többen máig az Illiricum flóratartomány részének tekintik (néhány évtizede ez a nézet még meglehetősen általános volt). Jellemző erdőtársulásai a gyertyános és kocsánytalan tölgyesek, zalai bükkösök, cseres-tölgyesek; gyakori elegyfájuk a szelídgesztenye. Jellegzetes nyílt társulása a magyarcsenkeszes pusztai gyep. A legtöbb növénytársulás gyepszintjében gyakoriak a gyűrűvirágfélék, a berzedt galaj, a sávos here, a csenkeszfélék.

Földrajzi helyzeteSzerkesztés

Magyarországi része gyakorlatilag a Mura bal parti sík, az Egerszeg–Letenyei-dombság és a Kelet-Zalai-dombság a Principális-völggyel, ami elválasztja ezt a Zalai-dombság kisebb, a Praenoricum flóravidék göcseji flórajárásába sorolt nyugati részétől. A dombvidék déli letörése (a Zákány-őrtilosi dombság) növényföldrajzilag már a nyugat-balkáni flóratartomány szlavóniai flóravidékéhez tartozik.

TájegységeiSzerkesztés

Növényföldrajzi szempontból megkülönböztetjük az

 
A Zalai-dombság felosztása

Földtani felépítéseSzerkesztés

A hátakat fedő lösz a jégkorszakban rakódott le. Alóla a dombok lábainál felszínre bukkannak a késő pannóniai időszakban lerakódott folyóvízi (többé-kevésbé a Zalavári-háton), illetve tengeri üledékek (nagyjából a Zalaapáti-háton és attól nyugatra). A Zala-völgyet a folyó fiatal (jelenkori) ártéri üledékei töltik fel.

ÉghajlataSzerkesztés

Az egész Dél-Dunántúlon itt a legerősebb a szubatlanti hatás, de a Dél-zalai dombságon még ennél is jelentősebb a szubmediterrán jelleg.

Jellemző növénytársulások és fajokSzerkesztés

Növényzete a Pannonicum és az Illiricum flóratartomány közötti, másrészt a Praenoricum flóravidék felé mutató, átmeneti jellegű.

Zalavári-hátSzerkesztés

A szubatlanti klímának köszönhetően Északkelet-Zalában sok a dél-dunántúli dombvidéki bükkös. Ennek gyepszintje a nodumtól a teljes borításig változik. Védett, jellemző növényei:

A ciklámen, a zalai bükköny és a lónyelvű csodabogyó mellett további, szubmediterrán és balkáni elemek a bükkösök és gyertyános–tölgyesek aljnövényzetében:

A száraz klímát kedvelő cseres-tölgyesek csak a déli lejtőkön, kisebb foltokban fordulnak elő. Jellemzően a cseres–tölgyesekben jelenik meg:

Zala-könyökSzerkesztés

A meszes homokkövön növő mészkedvelő reliktum erdei fenyves aljnövényzetében nő:

Az égerligetekben megjelenő dealpin fajok:

Dél-zalai dombságSzerkesztés

A flórajárás déli és középső részén még érvényesülő atlanti jelleg, tehát a viszonylag sok csapadék hatására az alacsony dombvidéken is hatalmas bükkerdők nőnek. Kiterjedt erdőtársulások:

Délkelet-Zalára jellemző társulás az ezüsthársos-gyertyános tölgyes, amihez az észak-zalaiakhoz hasonló száraz gyepek kapcsolódnak. Ezek ritkább növényei:

A kaszálórétek jellegzetes, dealpin faja:

Nagykanizsa környékének meszes homokpusztáira jellemző:

Főleg a Principális-völgyben (Nagykanizsa, Zalaszentmihály, Türje környékén) találunk átmeneti lápokat és lápréteket. Ezek jellemző növényei:

Jóval ritkábbak a fűzlápok,

ForrásokSzerkesztés