Wikipédia

Demény Pál (politikus)

(1901-1991) magyar mérnök, politikus
Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Demény Pál (egyértelműsítő lap).

Demény Pál, születési és 1906-ig használt nevén Goldschmied Pál[1] (Budapest, 1901. augusztus 29.[2] – Budapest, 1991. január 14.) magyar kommunista politikus, eredeti szakmáját tekintve mérnök.

Demény Pál
SzületettGoldschmied Pál
1901. augusztus 29.
Budapest
Elhunyt1991. január 14. (89 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaLiska Terézia
SzüleiDemény (Goldschmied) Adolf
Goldschmied Aranka
Foglalkozásapolitikus
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 1991. január 14.)
SírhelyeÚj köztemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Demény Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

1924-ig szerkesztés

Goldschmied Adolf és Goldschmied Aranka gyermekeként született zsidó családban.[2] Testvéreinek (Demény Ottónak és Imrének) köszönhetően közel került az antimilitarista baloldali körökhöz, illetve a forradalmi szocialistákhoz. 1918-ban érettségizett egy felsőkereskedelmi iskolában. Még ugyanebben az évben alapító tagja volt az úgynevezett független ifjúmunkás csoportnak. 1919. február 13-án lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP), majd a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) egyik vezetője lett, s részt vett a KIMSZ két illegális sajtóorgánumának, az Értesítőnek és az Örök Forradalomnak a szerkesztésében. A kommün alatt továbbá a VII. kerületi ifjúmunkások vezetője volt, s belépett a Vörös Hadseregbe, melyben tüzérként teljesített szolgálatot. A bukás után letartóztatták, s két hónap múlva kiszabadult. Decemberben a Richter-féle vegyészeti gyárba került el. A következő két évben (1920-21) az osztrák fővárosban a Technische Hochschule levelező hallgatójaként tanult vegyészetet, ám 1921 augusztusában újra letartóztatták forradalmi szervezkedésért. A szovjet-magyar megegyezés (Magyar–szovjet fogolycsere-akció) keretében felkínált emigrációt elutasította, s több évre internálótáborba, illetve börtönbe került. A börtönben érlelődött meg benne a gondolat, hogy "...az emigrációban nem lehet pártot építeni", így egy hazai mozgalom létrehozását tűzte ki célul. 1923 augusztusában, a Kommunista Ifjúmunkás Internacionáléhoz küldött levelében a következőket írta: "[...] higgyétek el nekem [...] csak azon töröm a fejem, mi módon okosítsunk stratégiánkon." Ezt az üzenetet gyakorlatilag az önállósulás alapgondolatának tekinthetjük. Mindehhez hozzájárult még az is, hogy Deményt nyugtalanította a Kun-frakció és a Landler-frakció közötti ellentét, a sorozatos lebukásokból pedig okulva óvatosságra intette magát; úgy gondolta, a módszereket tekintve más utat kell választani.

1924-től a második világháborúig szerkesztés

1923. január 16-án Budapesten házasságot kötött a románoravicai születésű Liska Teréziával.[3] Az 1924-ben megalakult Demény-Rudas frakció, amelynek hat alapító tagja volt; Demény Pál, Rudas Béla, Weisinger Mihály, Lakatos Miklós, Skorec József és Mihala Gyula. A frakció fokozatosan távolodott el a hivatalos bolsevik mozgalomtól. A frakció megalakulásának indoka is az emigráns kommunista vezetők politikájának ellenzése volt. A mozgalom a budapesti külterületeken és Csepelen vált jelentőssé, s vidéken is alakultak tanulókörök. Az 1930-as években 200-300-an voltak már, a háború alatt pedig 800-an. Demény szerint ennél sokkal többen rokonszenveztek a frakcióval. Demény választmányi tagja lett az Alkoholellenes Munkásszövetségnek, és az Országos Ifjúsági Bizottság létrehozásában is szerepet játszott. Hívei feltűntek a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesületében és az MSZDP Stromfeld Aurél szervezte Rendező Gárdájában[4] is. 1925-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) tagja lett, de 1932-ben kommunista nézetei miatt kizárták a pártból. A két világháború között szervezte a Természetbarátok Turista Egyesületét, a Munkás Testedző Egyletet. Ez idő tájt foglalkozott könyvírással és könyvkiadással is. A győri program és az erősödő irredenta propaganda arra ösztönöztek őt és frakcióját, hogy háborúellenes röpiratokat terjesszen. Nagy feltűnést keltett 1938-as "A cseh nép nem ellenségünk" című röpirata, amelyet Szociáldemokrata néven írt alá. A szociáldemokrata Népszava ezt visszautasította, mire Demény, hogy csoportjáról elterelje a gyanút elment Hain Péterhez, s elmondta neki; ezt a röplapot valaki az ő ajtajába tette. Ám végül mégis őhozzá vezettek a nyomozás szálai, s 1938-ban letartóztatták. A vádirat egy részlete a következő volt: „A Demény Pál által vezetett kommunista irányú szervezet tagjai [...] elkövették [...] az osztály elleni izgatás bűntettét, továbbá [...] a fegyveres erő elleni izgatás vétségét.” 2 év börtönre ítélték, amelynek egy részét a szegedi Csillagbörtönben Rákosi Mátyás és Szücs Ernő rabtársaként töltötte le. Ekkor jegyezte meg róla Rákosi: "...e körül a Demény körül, valami nincs rendben. [...] Gyanús, frakciózik, sőt...".

A második világháború alatt szerkesztés

1940 novemberében szabadult. A deményisták több közös akciót, sztrájkot és szabotázst készítettek elő csepeli szociáldemokratákkal, s egyéb kommunistákkal (Kalamár József, Mályi Vilmos, Pataki István, Kreutz Róbert). Demény frakciója (és köztük Demény) a második világháború alatt menekülteket, zsidókat (például Péter Gábort) és munkaszolgálatosokat bújtatott és látott el hamis papírokkal, s a nyilasok és németek elleni harcra fegyvereket gyűjtött. Termelést alig végző vegyi üzemében a szélsőjobboldali rendszer által halállal fenyegetetteknek adott munkát, szálláshelyet, rendőröket áruval megvesztegetett – később ezért a moszkoviták kollaboránsnak kiáltották ki. 1944-re a Demény-frakció az egyik legerősebb frakciónak számított a kommunista mozgalmon belül. Októberben – több találkozó után – Demény együttműködési egyezményt kötött a Kommunista Párttal,[m 1] s részt vett az ellenállásban. Az illegális Szabad Nép a megegyezésről így írt: „Ez a megállapodás is egy lépés előre a munkásosztály ideológiai, valamint szervezeti egységének megteremtése felé.” A csoport elsősorban Csepelen fejtett ki intenzív ellenállást; létrehozták az ún. 13-as bizottságot, amely a helyi ellenállás ügyéért volt felelős. Ebben a vezérkarban négy deményista kapott helyet. Ungváry Krisztián szerint a bizottságban a Demény-féle frakció minden téren erősebb volt a kommunistáknál. Az ellenállás keretein belül jelentős munkalassításokkal gátolták a haditermelést, mentették a gépeket az ország kifosztásától.[5] Főbb eredményük az üzemek leszerelésének megakadályozása, s a termelés, elsősorban a "Szálasi-röppentyű" becenévre hallgató fegyver lőszergyártásának szabotálása voltak. Egyik legnagyobb érdemük a község kiürítésének megakadályozása volt 1944. december 4-én és 5-én. A nyilasok december 4-én ragasztották ki a 24 órán belüli kitelepítést elrendelő felhívásokat, ami hatalmas felháborodást váltott ki az ottani lakosokban – leszaggatták a plakátokat és elindultak a községháza felé. A spontán demonstráció során betörték az ablakokat. A kirendelt karhatalom biztosította a tüntetőket támogatásáról. A nyilasokat elkergették. Másnap a nyilasok letartóztattak két hivatalnokot, akik együttműködtek a tüntetőkkel. Ezeknek szabadon bocsátását követelték az emberek, ám további letartóztatásokra került sor. Emiatt a négy kommunista megrohanta a nyilasházat, s kiszabadították a bennlévő foglyokat.[6]

A második világháború után szerkesztés

 
Demény Pál sírja Budapesten. Új köztemető: 5/3-1-60.

1945. február 13-án a moszkovita kommunisták irányítása alá vont titkosrendőrség, a PRO Rákosi utasítására letartóztatta. Ennek több oka is volt, például az, hogy nem ismerte el Rákosit a magyar kommunisták vezetőjének, s a kommunisták a „frakciózást” a kommunista párt elleni szervezkedésnek tekintették. Legnagyobb „bűne” az volt, hogy frakciója tömörítette a kommunista párttagság zömét, főleg Csepelen, Rákospalotán és Kispesten.[7]

„ A felszabadulás után én Zuglóban laktam akkor illegálisan. Kimentem a szovjet kocsival Pestújhelyre és akkor ott mindjárt be is szállásoltam magamat a rendőrkapitánynál [...]. Következő nap vagy az azt követő napon autón megérkezik oda Péter Gábor. Följön azt mondja: »Kérlek, kocsival jöttem, gyere be a pártközpontba, megérkezett Gerő, szeretne veled beszélni.« Mondom: »Tegnap üzentem, hogy délután, ma délután [...] bemegyek a pártközpontba, én is akarok vele beszélni«. Mire Péter Gábor: »Nem, te most gyere velem, feltétlenül!« [...] »Először hozzám jössz.« Andrássy út 60. Felmegyünk a szobájába [...] [Péter Gábor]: »Nézz ide én tudom hogy te okosabb vagy nálam de én meg ravaszabb vagyok nálad. Te most itt maradsz nálam.« [Demény]: »Te, hogy-hogy én itt maradok?« [...] [Péter Gábor]: »Azért mert te mostantól kezdve a párt foglya vagy.« ”
– Kubinyi Ferenc magnetofonfelvétele Demény Pállal

Ezt a lépést sokan helytelennek vélték, így Lukács György is. Javasolta: „Adjatok neki inkább egyetemi katedrát.”

Egy koncepciós per során 1945. február 3-án letartóztatták, és néhány hónapos szovjet katonai őrizet után a Budapesti Népbíróság népellenes bűntett vádjával 1946. július 17-én négy és fél év kényszermunkára ítélte, majd 1950. október 7-én a Kistarcsai Központi Internálótáborba szállították. 1953. október 19-én első fokon, majd 1954. május 3-án a Legfelsőbb Bíróság tíz évre ítélte szervezkedés vádjával. 1956. október 15-én szabadult.[8]

Kiszabadulása után 1967-es nyugdíjazásáig igazságügyi fordítóként tevékenykedett. 1957-ben felmentették az 1953-as (szervezkedés) vádja alól, de a másik koncepciós perében csak 1989-ben rehabilitálták. 1967-ben kezdett dolgozni emlékiratain (A párt foglya voltam), illetve mozgalmának és személyének rehabilitálásáért.

1989-ben a Magyar Szocialista Párt alapító tagja lett, az 1990-es országgyűlési választáson pártja országos listájáról szerzett mandátumot. Az 1991. január 14-ei parlamenti ülésen rosszul lett, majd elhunyt.

Politikai nézetei szerkesztés

 Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Demény követte a kommunista irányvonalat, a Komintern, később az SZKP politikáját (saját bevallása szerint „nincs deményizmus”), ám a moszkvai és bécsi pártirányítással a hibásnak tartott politikai irányvonal, a külföldi frakciók közötti harcok és konspirációs felelőtlenség miatt megszakította a kapcsolatot, és saját mozgalmat indított. Ennek un. belső köre tekinthető párttagságnak. Hozzájuk lazán kapcsolódtak különféle támogatók és kisebb szervezetek tagsága. A mozgalom tagjai magukat a kommunista párt tagjának tekintették. Azt, hogy ezt nem mondták ki nyíltan a mozgalom tagjai, vezetői közül, a tagság konspirációs okokra vezette vissza. Bár arról, hogy a KMP a Demény-féle mozgalmat frakciós mozgalomnak tekinti és elítélően nyilatkozik róla, lehetett tudomásuk.

Demény a Komintern, később az SZKP politikájáról tájékozódott, és annak meghirdetett politikáját követte.

Az, hogy a mozgalomnak nem volt hivatalos kapcsolata külföldiekkel, emigráns magyarokkal, némiképpen megkönnyítette a helyzetét a KMP tagságával ellentétben, akik dühödt üldöztetésnek voltak kitéve a politikai rendőri és elhárító szervezetek részéről.

Azonban a kémelhárítás, katonai elhárítás megelőző jellegű figyelmét a Demény-féle mozgalom sem kerülte el teljesen.

Művei szerkesztés

  • A szocialismus elmélete (1930)
  • Történelmi materializmus (1931)
  • Az imperialista Japán (1932)
  • Éljen a háború! (1934)
  • Afrika ébred (1935)
  • A Földközi tenger a világpolitika ütközőpontja (1938)
  • Kína küzd (1938)
  • Materialista filozófiatörténet (1945)
  • "A párt foglya voltam". Demény Pál élete; interjú, szerk., dokumentumvál. Kiss József; ELTE–MKKE, Bp., 1988 (Medvetánc könyvek)
  • Rabságaim, 1-2.; Magvető, Bp., 1989 (Tények és tanúk)
  • Demény Pál–Gyertyán Ervin: Az első koncepciós per, televíziós beszélgetés, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989, ISBN 9632234413
  • Zárkatársam, Spinoza (Akadémiai, 1989)

Emlékezete szerkesztés

Az ő tiszteletére alapították 1991-ben a Demény Pál-emlékérmet, amelyet évente adományoznak augusztus 29-én (Demény születésének évfordulóján). A díjat azok kaphatják, akik bizonyíthatóan sokat tettek a humanista és baloldali értékek megőrzéséért.[9]

Megjegyzések szerkesztés

  1. ↑ A KMP-ből 1943-ban létrejövő Békepárt neve 1944 szeptemberétől.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ A Belügyminisztérium 1906. évi 118767. sz. rendelete. MNL-OL 30791. mikrofilm 587. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1906. év 14. oldal 33. sor.
  2. ↑ a b Születése bejegyezve Budapest VI. ker. polgári születési akv. 2365/1901. folyószám alatt.
  3. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. IV. ker. állami házassági akv. 11/1923. folyószáma alatt.
  4. ↑ A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) Rendező Gárda elnevezéssel létrehozott a párt rendezvényeit biztosító, a rendre és a zavartalanságra felügyelő szervezet.
  5. ↑ Ungváry Krisztián: Budapest ostroma. Budapest, 2005, Corvina Kiadó, 310. p. ISBN 978 963 13 5825 4
  6. ↑ i. m. 260-261. p.
  7. ↑ i. m. 283. p.
  8. ↑ A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997) | Könyvtár | Hungaricana (magyar nyelven). library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2017. április 5.)
  9. ↑ Demény Pál-emlékérem. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. február 21.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Levéltári anyagok szerkesztés

Fogolytörzskönyvek szerkesztés

Büntetőperek szerkesztés

  • HU BFL – VII.18.d – 13/3393 – 1919
  • HU BFL – VII.18.d – 13/7086 – 1919
  • HU BFL – VII.18.d – 13/3948 – 1920
  • HU BFL – VII.18.d – 03/0597 – 1938
  • HU BFL – XXV.1.a – 1541 – 1946
  • HU BFL – XXV.1.a – 1219 – 1946
  • HU BFL – XXV.1.a – 2880 – 1947
  • HU BFL – XXV.2.b – 2264 – 1946
  • HU BFL – XXV.2.b – 463 – 1948
  • HU BFL – XXV.4.f – 002645 – 1953
  • HU BFL – XXV.4.f – 002111 – 1954
  • HU BFL – XXV.44.b – 532 – 1956
  • HU BFL – XXV.60.e – 002645 – 1953
  • HU BFL – XXV.60.e – 002581 – 1954
  • HU BFL – VII.5.c – 2687 – 1922
  • HU BFL – VII.5.c – 13065 – 1934
  • HU BFL – VII.5.c – 12046 – 1938
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Demény_Pál_(politikus)&oldid=26958219”