Kosárháza
Kosárháza (szlovénül: Košarovci) falu Szlovéniában, a Muravidéken, Péterhegy községhez tartozik.
| Kosárháza (Košarovci) | |
 | |
| A kosárházi kápolna. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovénia |
| Statisztikai régió | Pomurska |
| Község | Péterhegy |
| Rang | falu |
| Polgármester | Franc Šlihthuber |
| Irányítószám | 9206 |
| Rendszám területkód | MS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 67 fő (2020. jan. 1.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 323 m |
| Terület | 2,89 km² |
| Időzóna | UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 45′ 25″, k. h. 16° 12′ 04″Koordináták: é. sz. 46° 45′ 25″, k. h. 16° 12′ 04″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kosárháza témájú médiaállományokat. | |
Fekvése szerkesztés
Muraszombattól 18 km-re északra, Péterhegytől 7 km-re délre, a Vendvidéki-dombság a Goričko területén a Nagy-patak (Veliki-potok) forrásvidékén fekszik. A magyar határ sincs tőle túl messze, kb. 20 km-re tőle már átkelőhely van Magyarszombatfára.
Története szerkesztés
A 14. századtól a felsőlendvai Széchy család birtoka volt. 1687-ben gróf Kéry Ferenc Vas vármegyei főispán, kamarás és tábornok felesége rimaszécsi gróf Széchy Juliánna a vasvári káptalan előtt kelt oklevelében eladja a muraszombati kastélyt, Muraszombat és Marcziansz mezővárosokkal, több muravidéki faluval, köztük Kosárházával, Busincz, Obrasakoncz és Bükallya pusztákkal egyetemben gróf Szapáry Péternek.[2]
A térképeken már a 18. században is Kosárháza néven szerepelt, de létezett Kosarovecz elnevezése is. Nyilvánvalóan nem magyarosítás útján kapta a magyar nevét.
Vályi András szerint " KOSÁRHÁZA. Elegyes falu Vas Várm. földes Urai Gróf Szapáry, és G. Batthyáni Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Kancsótzhoz nem meszsze, és annak filiája; földgye néhol sovány mindazáltal némelly javai vannak. " [3]
Fényes Elek szerint " Kosárháza, vindus falu, Vas vmegyében, a muraszombati uradalomban, 204 kath. lak."[4]
Vas vármegye monográfiája szerint " Kosárháza, 25 házzal és 150 vend lakossal. Vallásuk túlnyomóan ág. ev. Postája Tót-Keresztúr, távírója Csákány."[5]
Fényes Elek, a tótsági járásról szóló könyvében 82 evangélikus lakost említ a településen, akik először Domonkosfára, majd Tótkeresztúrra jártak templomba.
1910-ben 153, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. 1919-ig Vas vármegye Muraszombati járásának része volt. A de facto Vendvidéki Köztársaság részének nyilvánította és birtokba is vette, majd a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságnak ítélte oda a trianoni békeszerződés. 1941-ben a magyar hadsereg visszafoglalta, s 1945-ig megtartotta, utána újból Jugoszlávia része lett, egészen 1991-ig.
Lakóinak száma a 2002-es adatok szerint 72 fő, 1991-ben még 75.
Nevezetességei szerkesztés
Evangélikus kápolnája.
Külső hivatkozások szerkesztés
Források szerkesztés
- III. A' TÓTSÁGI JÁRÁS
- Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 367. o. ISBN 963-9257-04-4
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
- ↑ Nagy Iván: Magyarország csaladai X. kötet Szapáry család
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye