A palatális, zöngétlen zárhang egyes beszélt nyelvekben használt mássalhangzó. A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) e hangot a c jellel jelöli, X-SAMPA-jele pedig c. A magyar nyelvben ezt a hangot a ty betű jelöli.
Hasonló a [tʃ] posztalveoláris, zöngétlen affrikátához (vö. magyar csak), de ez zárhang, nem affrikáta, és a [tʃ]-nél hátrébb, a [k]-nál (vö. magyar kár) viszont előrébb képződik. Minthogy nem olyan könnyű úgy megérinteni a nyelvvel a kemény szájpadlást, hogy közben a fogmeder hátsó részét nem érinti, a [c] általánosságban ritkább a [tʃ]-nél.[1]
A <c> mint fonetikai jel gyakran jelöli a [tʃ]-t vagy más hasonló affrikátákat például az ind nyelvekben. Ez olyankor fogadható el, ha a képzéshelyet szükséges megadni, de a zárhang és az affrikáta közötti különbség nem kontrasztív, ezáltal másodlagos.
A palatális, zöngétlen zárhang jellemzői:
- Képzésmódja zárhang (explozíva), ami annyit tesz, hogy létrehozásakor elzáródik a toldalékcsőben haladó légáramlat, majd ez a zár (a nazálisok kivételével) hirtelen feloldódik (felpattan).
- Képzéshelye palatális, vagyis a nyelv középső vagy hátsó részét a kemény szájpadláshoz illesztve jön létre.
- Zöngésségi típusa zöngétlen, így a hangszalag rezgése nélkül képződik.
- Orális mássalhangzó, azaz a levegő a szájon át tudja elhagyni a beszédképző szerveket.
- Centrális mássalhangzó, tehát a légáram a nyelv közepénél halad át, nem pedig a szélénél.
- Légáram-mechanizmusa pulmonikus egresszív, vagyis a levegőt pusztán a tüdővel és a rekeszizommal kilélegezve képezhető, akárcsak a legtöbb más beszédhang.
- ↑ Ladefoged (2005: 162)
- ↑ Newmark, Hubbard & Prifti (1982:10)
- ↑ Connell, Ahoua &Gibbon (2002:100)
- ↑ Gussenhoven (1992:46)
- ↑ Recasens & Espinosa (2005:1)
- ↑ Ladefoged (2005:164)
- ↑ Skjekkeland (1997:105–107)
- ↑ DEX Online : [1] Archiválva 2020. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Menzli (1993:92)
- ↑ Liver (1999:53–54)
- ↑ Liver (1999:56–57)
- ↑ Liver (1999:59–60)
- ↑ Liver (1999:63–64)
- Connell, Bruce; Ahoua, Firmin & Gibbon, Dafydd (2002), "Ega", Journal of the International Phonetic Association 32 (1): 99–104
- Ladefoged, Peter (2005), Vowels and Consonants (Second ed.), Blackwell
- Liver, Ricarda (1999), Rätoromanisch: Eine Einführung in das Bünderromanische, Gunter Narr Verlag, ISBN 3-8233-4973-2
- Menzli, Gierdi (1993), Cuors da romontsch sursilvan: Lecziuns 1-18, Ligia romontscha, ISBN 3-906680-25-1
- Newmark, Leonard; Hubbard, Philip & Prifti, Peter R. (1982), Standard Albanian: A Reference Grammar for Students, Stanford University Press, ISBN 9780804711296, <https://books.google.com/?id=hqlYbhnII3QC&pg=PA1&dq=Standard+Albanian:+A+Reference+Grammar+for+Students&q=>
- Recasens, Daniel & Espinosa, Aina (2005), "Articulatory, positional and coarticulatory characteristics for clear /l/ and dark /l/: evidence from two Catalan dialects", Journal of the International Phonetic Association 35 (1): 1–25, DOI 10.1017/S0025100305001878
- Skjekkeland, Martin (1997), Dei norske dialektane: Tradisjonelle særdrag i jamføring med skriftmåla, Høyskoleforlaget (Norwegian Academic Press)
| A fenti táblázatok fonetikai jeleket tartalmaznak: némelyek tévesen jelenhetnek meg egyes böngészőkben. [Segítség]
|
| A párban szereplő jeleknél a bal oldali jelöli a zöngés hangot, a jobb oldali a zöngétlent.
|
| Az árnyékolt részek a lehetetlennek tartott pulmonikus hangképzési formákat jelölik.
|
| Az élénksárga hátterű hangok rövid és hosszú változatai fonémák a magyar köznyelvben, a halványsárga hátterűek pedig allofónként fordulnak elő.
|
| * A jel nincs definiálva az IPA-ban.
|
hallgat