Szegedy Ferenc (alispán)

alispán

Mezőszegedi Szegedy Ferenc Xávér Antal Ignác Péter Pál[2] (Ötvös, Zala vm., 1786. március 3.Bécs, Ausztria, 1848. május 24.) Zala vármegye első alispánja, országgyűlési követ, Szabolcs vármegye főispáni helyettes, hétszemélyes tábla bírája, Verőce vármegye főispánja, táblabíró. Szegedy Ferenc Kisfaludy Sándorné mezőszegedi Szegedy Róza (1775–1832) öccse volt.

Szegedy Ferenc
Született

Ötvös
Elhunyt 1848. május 24. (60-61 évesen)[1]
Bécs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása

ÉleteSzerkesztés

A mezőszegedi Szegedy család sarja. Édesapja, mezőszegedi Szegedy Ignác (17361796) zalai alispán,[3] királyi tanácsos,[4] édesanyja, a barkóczi Rosty család származású barkóczi Rosty Katalin Rozália (1753–1787),[5] barkóczi Rosty Ferenc (1718-1790) vasi alispán, királyi tanácsos és Bajáky Katalin (1726–1782) lánya volt.[6] Szegedy Ferenc nővére, Kisfaludy Sándorné mezőszegedi Szegedy Róza (1775–1832) volt.

A pozsonyi jogakadémiában végzett és 1804-ben zala vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett, majd 1806-ban a szántói járás alszolgabírója. 1809-ben a nemesi felkelésben lovaskapitány volt, majd 1815-ben Szegedy Ferencet választották meg Zala vármegye első alispánjává, ezáltal leváltották az öreg, konzervatív, császárhű lovászi és szentmargithai Sümeghy József (1757–1832) alispánt.[7] 1819. július 5-én Szegedy elbúcsúzott az alispáni hivatalától, majd császári és királyi kamarási rangot szerzett.[8] Ezután az első alispánná hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Györgyöt választották meg, akit Szegedy Ferenc támogatott. Amint Szegedy kilépett, "megfordították sokan köpönyegjöket, és Sümeghy József részre állottak".[9] Szervezkedni kezdtek ellene Sümeghy hívei, és domjánszegi Dómján József másodalispánnal kívánták felváltani, azonban az 1825-ös tisztsújításon Hertelendy továbbra is maradt első alispánként; Szegedy Ferenc és liberális támogatói erőre kaptak.

Később, Szegedy Ferenc, 1825-től 1827-ig Deák Antal követtársa lett és Zala megyét képviselte a pozsonyi országgyűlésen. Ott ahol ellenzékiként lépett fel a törvénytelen királyi rendeletek által okozott sérelmek orvoslása érdekében. A császári titkosrendőrség jellemzése szerint a diétán volt a mérsékelt – alkotmányos, sérelmi – ellenzék középpontja. Politikai közömbösítése érdekében magas rangú hivatali kinevezéssel próbálták lecsendesíteni: 1827-ben Szabolcs vármegye főispáni helyettesévé nevezték ki, és akkor végleg távozott Zalából. 1829-től a hétszemélyes tábla bírája, 1830-tól pedig Verőce főispánjává nevezték ki.[10] Miután lemondott a hivataláról, az 1840-es évek derekán, belső titkos tanácsosként, Acsádon lakott Vas megyében. Tagja volt a Tudományos Akadémia igazgatóságának.

Az első alispáni megválasztásakor a következő jellemzés hangzott el róla: "...a mély belátású, egyenes szívű, de az általa jól esmért köznemességnek hízelkedni nem tudó Szegedy...".[9]

1848. május 24.-én hunyt el Bécsben nőtlen és leszármazottak nélkül.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés


előző első alispán:
lovászi és szentmargitai
Sümeghy József

Zala vármegye első alispánja

1815. november 8.1819. július 5.

következő első alispán:
hertelendi és vindornyalaki
Hertelendy György


Elődje:
Lányi Imre
Verőce vármegye főispánja
1830–1841
 
Utódja:
a főispáni szék betöltetlen

a következő főispán 1850–től gr. Pejácsevich Péter