Magyarországi cigányok
Kolozsvári cigányzenekar az 1890-es évekből
Kolozsvári cigányzenekar az 1890-es évekből
Teljes lélekszám
209 909 (2022)[1]
Régiók
 Magyarország
Nyelvek
magyar, cigány, román[2]
Vallások
keresztény, római katolikus

A magyarországi cigányok a cigány nép Magyarországon élő lakossága. Ők alkotják az ország legnagyobb hivatalosan elismert kisebbségét.[3] A 2022-es népszámlálás adatai alapján 209 909 fő vallotta magát cigány nemzetiségűnek az országban, a tényleges létszámuk a becslések szerint azonban ennél jóval több lehet.[4] Többségük római katolikus keresztény vallású, azonban egyre többen vallják magukat ateistának. A romák lelki gondozásával és felzárkóztatásával az egyházon belül az úgynevezett cigánypasztorációk foglalkoznak.[5]

A feltételezhetően India északnyugati részéről származó romák először a 13–14. század környékén jelentek meg a Balkán térségében. A középkorban a megtűrt népek közé tartoztak hazánkban, többnyire ipari, mezőgazdasági munkálatoknál tudták hasznukat venni. A 18. század során többször is erőszakos atrocitások érték a népcsoportot II. József és Mária Terézia rendeletei miatt. Az erőszakos fellépések után itt maradtak fokozatosan használni kezdték a magyar nyelvet. A reformkor alatt művészetükkel inspiráltak több híres zeneszerzőt is, így szerepük volt a nemzeti zene kialakulásában. A második világháború miatt a roma népesség nagy része munkanélkülivé vált, ami miatt konfliktusok alakultak ki. 2012-től külön nemzetiségként ismerik el őket.

A legtöbben Magyarország északi-északkeleti részén, Borsod-Abaúj Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében élnek. A régióban nagy a szegénység, munkanélküliség, így az ott élő romák nagy része rossz életkörülmények között él.[6]

Története szerkesztés

Legkorábbi jelenlét szerkesztés

A romák Magyarországra való megérkezése körül számos mítosz alakult ki. Biztosnak tekinthető korabeli adatok szerint először 1416-ban, Brassó városában észleltek cigányokat a Magyar Királyságban, akiket kezdetben „egyiptomiként” emlegettek. A cigány kifejezés első olyan használata, amely kétségkívül a roma szinonímáját jelenti, 1455-ből eredeztethető. Az etnikum magyar letelepedése nem köthető egy konkrét időponthoz, hiszen ez egy hosszabb folyamat volt, amely a 14. századtól a egészen a 20. század végéig is eltartott. A nép nagy része nemcsak dél felől érkezett, hanem nyugatról és keletről egyaránt. A beások és az oláhcigányok felmenői például a román fejedelemségek területéről származtak.[7]

A 15. század végéig a megtűrt népcsoportok közé tartoztak Kelet-Európában, így pedig a Magyar Királyságban is. Ekkoriban még nem volt állandó lakhelyük, így vándorcigányokként hivatkoztak rájuk.[8]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Kiderült, mennyien vallják magukat cigánynak nálunk, de megrázóan sokan nem válaszolnak erre a kérdésre. Telex, 2023. szeptember 27. (Hozzáférés: 2024. április 20.)
  2. Emberi jogok. emberijogok.kormany.hu. (Hozzáférés: 2024. április 20.)
  3. Nemzetiségek Magyarországon - NJBH - AJBH (hu-HU nyelven). NJBH. (Hozzáférés: 2024. április 20.)
  4. Ágnes, Kende: Hány cigány él Magyarországon? (magyar nyelven). Qubit, 2022. július 19. (Hozzáférés: 2024. április 20.)
  5. 11. A cigányság szokásrendszere: a vallás. (magyar nyelven) (PDF). dankop.hu. (Hozzáférés: 2024. április 20.)
  6. Tudtuk, hogy nagy a baj Borsodban, de hogy ennyire, azt nem (magyar nyelven). Alfahir.hu, 2017. szeptember 8. (Hozzáférés: 2024. április 20.)
  7. Dupcsik 2009 33. o.
  8. Dupcsik 2009 34. o.