Szerkesztő:L.Adam2005/próbalap
Ma 2024. december 14., szombat, Szilárda névnapja van. A magyar Wikipédiában jelenleg 551 185 szócikk található.
| Adatok | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
.jpeg){kind=small}
.svg)
.svg){kind=small}
.jpg){kind=small}
.jpg)
- 975 nappal ezelőtt regisztrárltam.
- 6927 napja jöttem a világra.
- 854 napja ismerem.
Ezekben az országokban jártam
szerkesztés
Hittételek
szerkesztésCsak vissza e sivár korból!
Nem ég itt ember-méltóság tiszta ihlete!
Álmodjuk, hivjuk vissza azt a régit!...
S ha van még a magyarnak Istene:
Őt kérjük, adjon még egy csoda-kardot,
Büvös csapásitól hadd hulljanak
A hitvány léhütők, kik mint a barmok
Csak ettek-ittak és meghiztanak.
Oh hogy én e förtelmek helyéről
Nem tudok elmenni valahára!
Egyedül, magamban, elhagyatva.
Ide vagyok én bősz végezettől
Tolvajok, csalók közé bezárva.
E tömegben nincsen mit keresnem.
Hajh, hogy immár késő is belátnom...
Futni kedvem nincs e bűnversenyben,
S nincs hitem fordítni e világon.
Mire várni itt? - Vad állatokba
Menekült az egyenes jámborság.
Kerge gőg, hitványság összefogva,
A szerény igazt lábbal tapossák.
Itt, hogy örjöngő hiúság szörnye
Agyarát egymásra csattogatja,
Itt vagyok én igazán, e körbe,
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Egy ország vérben áll.
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Már szürkül lassan a ködös határ, és a határban a Halál kaszál...
Merjünk nagyok lenni, s valóban nem oly nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is!
Sokan azt gondolják: Magyarország - volt;- én azt szeretném hinni: lesz!
Mi az optimizmus? Konokul azt állítani, hogy minden jól van, amikor rosszul vagyunk.
– Voltaire
Ha nem volna Isten, fel kellene találni.
– Voltaire
Istenem, szabadíts meg a barátaimtól! Ellenségeimmel magam is elbánok.
– Voltaire
A háború, néhány év múltán, éppoly szerencsétlenségbe dönti a győzteseket, mint a legyőzötteket.
– Voltaire
A munka megóv minket a három fő rossztól: a szegénységtől, az unalomtól és a bűntől.
– Voltaire
Ha valakit teljesen meg akarnék semmisíteni, széttaposni, a legszörnyűbb büntetéssel akarnám sújtani, amelytől még a legszörnyűbb gyilkos is megremegne és összeroskadna, nem kellene egyebet tenni, mint a munkáját teljesen haszontalanná és értelmetlenné tenni.
A tanult ostoba nagyobb ostoba, mint a tudatlan ostoba.
– Molière
Az első ember, akinek eszébe jutott, hogy egy darabka földet elkerítvén így szóljon: ez az enyém, s aki elég együgyű embereket talált, hogy ezt elhiggyék, volt a polgári társadalom megalapítója. Mennyi bűntől, háborútól és gyilkosságtól, mennyi nyomorúságtól mentette volna meg az emberi nemet, aki ekkor kihúzza a karókat, betemeti az árkot, s azt kiáltja felebarátainak: őrizkedjetek attól, hogy erre a csalóra hallgassatok! Elvesztek, ha elfelejtitek, hogy a föld gyümölcse mindenkié, a föld viszont senkié.
– Rousseau
Az ember szabadnak született, és mindenütt láncokat visel. Némelyek a többi ember urának képzelik magukat, pedig még inkább rabszolgák, mint amazok.
– Rousseau
Minden ember egyenlőnek születik.
Amit nem tudunk az erkölcsök útján megtenni, azt nem szabad a törvények útján megtennünk.
Amikor elmegyek valamely országba, nem azt vizsgálom, vajon jók-e ott a törvények, hanem azt, hogy végrehajtják-e a meglévőket, mert jó törvények mindenütt akadnak.
Korunk termelte ki azt a különös, torz jelenséget, hogy az együgyűek tömeggyülekezete beteges elragadtatással ujjong az emberi jogok eltörlésén, amelyet valaki hangszórón hirdet az emelvényről.
Itt élünk mi! Idegünk rángó háló,
vergődik benn’ a mult sikos hala.
s két deci fröccsel becsüljük magunk’.
A munkabér, a munkaerő ára,
cincog zsebünkben, úgy megyünk haza.
Ujságpapír az asztalon kenyérrel
s az ujságban, hogy szabadok vagyunk -
poloskát űzünk lámpával s a kéjjel
A bürokrácia babonásan retteg mindattól, amely nem őt szolgálja és amit nem ért.
Önök börtönbe vetik a szerencsétlen tolvajt, aki azért lop, hogy éhen ne haljon, de még soha, egy éjszakára sem dugtak rács mögé egyetlen gazembert sem a sok száz közül, akik milliókat loptak el az államtól.
A kapitalizmus körültekintően és gátlástalanul gondoskodik arról, hogy az emberek előtt rejtve maradjanak a társadalmi összefüggések.
Ne kérkedjünk túlságosan a természeten aratott emberi győzelmeinkkel! A természet minden ilyen győzelemért bosszút áll rajtunk.
Akit a nagyravágyás fúriája csalogat, azt az értelem már nem fékezheti meg, s az arra rohan, amerre féktelen ösztöne hívja: már nem maga választja meg helyét a társadalomban, hanem véletlen és látszat hatnak meghatározóan rá.
A tőke olyan holt munka, amely vámpír módjára csakis az élő munka erejének kiszivásából él, és minél több munkát szív magába, annál jobban él.
Az lesz az utolsó akasztott tőkés, aki eladta nekünk a kötelet
Bújt az üldözött ’s felé
Kard nyúl barlangjában,
A’ múltat ’s jövendőt.!
Szerte nézett ’s nem lelé
Honját a' hazában.
Bérczre hág és völgybe száll,
Bú ’s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
’S lángtenger felette.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv ’s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
’S ah, szabadság nem virúl
A’ holtnak véréböl,
Kinzó rabság könynye húll
Árvánk hő szeméböl!
Szánd meg İsten a’ Magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kinjának.
Bal sors a’ kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödtte már e’ nép
Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!
– az Úr