Szerkesztő:Linux1800/Portál:Nz
A magyar népviselet a magyarság hagyományos öltözködési módja. Fő táji típusai a dunántúli, a felföldi, az alföldi és az erdélyi. Jellegzetes vidékei: Galga-mente, Kalotaszeg, Kalocsa, Lóc, Matyóföld, Hosszúhetény, Hollókő, Kazár, Ormánság, Sárköz, Székelyföld, Torockó, Püspökbogád.
A viseletet törvények és rendeletek szabályozták. Másként öltözött a nemes, a jobbágy és a polgár. A különböző vidékek lakói viseletükkel is megkülönböztették magukat a többi vidék lakóitól és a nemzetiségiektől.
A régi ruhadarabokat házilag készítették tartós anyagból, hogy több nemzedéket is kiszolgálhassanak. A 19. század végéig az ing, bő gatya, székely harisnya anyagát továbbra is otthon szőtték . A viselet többi részét egyre inkább gyári alapanyagból varrták. Az egyes községek kialakították a csak rájuk jellemző stílust. A berendezés, a szép tárgyak és a női viselet a nők kezében volt.
- Mátészalka gyászban van
- Elmegyek, elmegyek
- Érik a ropogós cseresznye
- Megismerni a kanászt
- Béreslegény, jól megrakd a szekered
- Kispiricsi faluvégen
- Szegény vagyok
- Bazsa Mári libája
- Hej, Dunáról fúj a szél
- Kolozsváros olyan város
- A Vidrócki híres nyája
- Szélről legeljetek
- Piros alma ne gurulj, ne gurulj
- Madárka, madárka
- Midőn a szűz bepólyálja gyermekét
- A Tamási hegy alatt
- Édes kedves komámasszony
- Ősz az idő, Szent Mihály nap közeledik
- A csitári hegyek alatt
- Aki dudás akar lenni
- Erdő, erdő, erdő
- Sej, a tari réten