Szojuz T–4

Szojuz T–4 (oroszul: Союз T–4) szovjet harmadik generációs, háromszemélyes (T = Transzportnij; magyarul: szállító) szabványos rendszerben (teljes modernizációval) épített, napelemtáblákkal kiegészített, szkafanderes személyszállító Szojuz űrhajó (7K-ST).

Szojuz T-4
Szaljut-program
Repülésadatok
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	Szovjet űrprogram
Hívójel	Foton
Hordozórakéta	R7
NSSDC ID	1981-023A
A repülés paraméterei
Start	1981. március 12. 19:00:11 UTC
Starthely	Bajkonur, LC1
Keringések száma	1178
Leszállás
ideje	1981. május 26. 12:37:34 UTC
helye	Zsezkazgantól 125 kilométerre keletre
Időtartam	74 nap 17 óra 37 perc 23 mp
Űrhajó tömege	6850 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül	201 / 250 km
Pályahajlás
Föld körül	51,6°
Periódus
Föld körül	88,7 perc
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz T–4 témájú médiaállományokat.

Küldetés

Feladata volt az utolsó személyzet feljuttatása a Szaljut–6 űrállomásra, valamint folytatni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.

Jellemzői

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1981. március 12-én a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.7 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 245 kilométer, apogeuma 315 kilométer volt. Hasznos tömege 6850 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a modernizált Szojuz űrhajó napelemtáblás változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás/saját napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Március 13-án 20 óra 33 perckor automatikusan összekapcsolódott az űrállomás I. dokkoló helyével, Összesen 74 napot, 17 órát, 37 percet és 23 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 1178 alkalommal kerülte meg a Földet.

A Szojuz T űrhajók (modernizált Szujuz űrhajó) kifejlesztésével biztosították az Interkozmosz, a Szovjetunió és kelet-európai országok közös, emberes űrkutatási programjához az embert szállító eszközt, elősegítve a Szaljut űrállomásokra történő alaplegénység váltását, valamint a látogatók fogadását. Az űrhajók 14 napig képesek önálló feladatot ellátni. 6 hónapig alkalmas az űrállomással összekapcsolt állapotban szolgálatot teljesíteni.

A felkészítések során tartalék személyzetnek kijelölt páros indulhatott a kijelölt feladat végrehajtására. Az Interkozmosz-program keretében fogadták a Szojuz–39 és a Szojuz–40 nemzetközi legénység tagjait. Kipakolták a Progressz–12 teherűrhajót, majd a felesleges anyagokkal megrakodva leválasztották.

Május 26-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 125 kilométerre északra értek Földet.

Személyzet

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz T–4-gyel együtt)

• Vlagyimir Vasziljevics Kovaljonok (3) parancsnok
• Viktor Petrovics Szavinih (1) repülésirányító mérnök

Tartalék személyzet

• Vjacseszlav Dmitrijevics Zudov űrhajó parancsnok
• Borisz Dmitrijevics Andrejev fedélzeti mérnök

Források

• Szojuz T–4. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
• Szojuz T–4. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
• Szojuz T–4. zarya.info. [2019. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
• Szojuz T–4. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
• Szojuz T–4. kosmo.cz. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
• Szojuz T–4. wikisource.org. (Hozzáférés: 2013. március 17.)

Elődje: Szojuz T–3

Szojuz-program 1979–1986

Utódja: Szojuz–39