Vígvár

	Vígvár (Veselé)
	; Vígvár zászlaja
	; Vígvár zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nagyszombati
Járás	Pöstyéni
Rang	község
Első írásos említés	1390
Polgármester	Viera Šipková
Irányítószám	922 08
Körzethívószám	033
Forgalmi rendszám	PN
	Népesség
Teljes népesség	1224 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	87 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	157 m
Terület	13,87 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 32′ 49″, k. h. 17° 44′ 07″48.546944°N 17.735278°EKoordináták: é. sz. 48° 32′ 49″, k. h. 17° 44′ 07″48.546944°N 17.735278°E
	Vígvár weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Vígvár témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ez a szócikk Vígvárról (szlovákul Veselé) szól. Hasonló címmel lásd még: Veselé (egyértelműsítő lap).

Ez a szócikk Vígvárról (szlovákul Veselé) szól. Hasonló címmel lásd még: Veszele (egyértelműsítő lap).

Vígvár (1899-ig Veszele,^[2] szlovákul Veselé) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Pöstyéni járásban.

Fekvése

Pöstyéntől 11 km-re, délnyugatra fekszik. Kismikosfalva tartozik hozzá.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint a Várdombon már a történelem előtti időkben erődített emberi település állt.

A mai települést már 1390-ben történt első említésekor mai magyar nevén „Vigvar" alakban említik. Királyi birtokként a beckói váruradalomhoz tartozott, melyet ebben az évben adományozott Luxemburgi Zsigmond király hívének, a lengyel származású Stiborici Stibornak. 1418-ban szintén Vígvár néven szerepel oklevélben. Stibornak egy kis méretű várkastélya állt a településen. Később a Bánffy, Nádasdy, Drugeth, Révay, Csáky, Mednyánszky, Vécsey, Skublics és Ocskay családok birtoka volt. Mai szlovák neve csak a 16. században bukkant fel, így vélhetően ekkor kerül többségbe a településen a szlovák lakosság. Régi templomát 1560-ban és 1680-ban említik. Ez a templom lényegében egy nagyobb kápolna szerény berendezéssel. A rossz állapotú templom helyén 1743-ra épült fel az új templom. 1813-ban a Vág árvíze okozott nagy pusztítást a községben.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VESZELE. Tót falu Nyitra Várm. földes Urai Gr. Révay, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Pöstyénhez 1 1/4 mértföldnyire; határja, réttye jó, legelője elég, keresettye van az Újhelyi Só háznál is, piatza Vág Újhelyben, és Verbón."^[3]

Fényes Elek geográfiai szótárában eképpen ír a községről: „Veszele, Nyitra m. tót falu, N. Kosztolántól északra 3/4 órányira, a vág-ujhelyi országutban. Számlál 874 kath. lak. Kath. paroch. templom. Nevezetes okszerű gazdaság. Termékeny jó határ. Ékesíti a néhai b. Mednyánszky Alajos kastélya és gyönyörű kertje. F. u. 1/2-ben b. Mednyánszky Alajos örök., a másik 1/2-ben pedig a csejthei uradalom. Ut. p. Nagy-Szombat."^[4]

Borovszky monográfiasorozatának Nyitra vármegyét tárgyaló része szerint: „Veszele, tót község, Tyapkótól északra, Rakoviczczal majdnem egybeépítve, 874 r. kath. lakossal. Postája Rakovicz, táviró- és vasúti állomása Nagy-Kosztolány. Veszelének mint Beczkóvár tartozékának 1418-ban „Vigvár” volt a neve, ahol Stibor Zsigmondnak kisebbszerü várkastélya volt. Csak a XVI. században találkozunk mai nevével, még pedig két variáczióban, u. m. Veszele és Wesselye. A községre vonatkozó legrégibb okirat Zsigmond király adománylevele 1390-ből, melyben a községet Stibor pozsonyi grófnak adományozza; ebben az oklevélben a község mint possessio regalis van említve. Kath. temploma 1736-ban épült. A templomi edények közt egy érdekes szentségtartó van 1738-ból. Hajdan vára is volt, mely a XVI. században elpusztult. A faluházán őrzik a községnek 1569-ből való érdekes pecsétjét. Földesurai az idők folyamán gyakran változtak. Ilyenek voltak a Stibor, Bánffy, Nádasdy, Drugeth, Révay, Csáky, Mednyánszky, Vécsey, Skublics és Ocskay családok. Jelenleg Kornfeld Zsigmondnak és Skublics Józsefnek van it nagyobb birtoka. 1813-ban a kiáradt Vág folyó itt iszonyu pusztítást vitt véghez. Veszelén született Moyzes István néhai beszterczebányai püspök. A várdomb nyulványa délfelé őskori telep volt."^[5]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Pöstyéni járásához tartozott.

Kismikosfalvát (Ťapkové) először 1944-1946 között, másodszor pedig 1956-ban csatolták hozzá.

Népessége

1880-ban 864 lakosából 10 magyar és 801 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1060 lakosából 31 magyar és 1019 szlovák anyanyelvű volt.

2001-ben 1121 lakosából 1 magyar és 1110 szlovák volt.

2011-ben 1210 lakosából 2 magyar és 1159 szlovák.

Neves személyek

Itt született Zabojnik György (1608-1672) a Bányai evangélikus egyházkerület püspöke 1669-től haláláig
Itt született Štefan Moyzes (1797-1867) besztercebányai püspök

Nevezetességei

Szent Bertalan apostol tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1736 és 1743 között épült a korábbi templom helyén. A templomot 1925-ben két mellékhajóval bővítették. 1942-ben, 1945-ben és 1966-ban megújították.
A falu felső végén fa harangláb állt, melynek harangját 1821-ben Pozsonyban öntötték.
A templom előtti téren áll az 1763-ban emelt Mária-oszlop.
Nepomuki Szent János szobra a 18. században épült barokk stílusban.
Szent Vendelnek a sportpálya előtt álló szobrát 1922-ben készítették.
A temetőben, a családi sírok helyén a Škublič család 1900-ban gótikus kápolnát építtetett.
Kismikosfalván áll egy másik Nepomuki Szent János szobor is, mely 1808-ban készült.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Mező András. Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza: Bessenyei György Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszéke, 415. o. (1999)
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.

Források

Jozef Paulík 1960: K problematike mladšej doby bronzovej na juhozápadnom Slovensku. Archeologické rozhledy XII.

További információk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Mező András. Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza: Bessenyei György Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszéke, 415. o. (1999)

[3] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[4] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[5] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.

[2]

[1]

[3]

[4]

[5]