Wikipédia

Vízkelet

község Szlovákiában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 2.
Ez a szócikk a szlovákiai településről szól. Hasonló címmel lásd még: Brod (egyértelműsítő lap).

Vízkelet (szlovákul: Čierny Brod) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban. Hegy tartozik hozzá.

Vízkelet (Čierny Brod)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásGalántai
Rangközség
Első írásos említés1223
PolgármesterNagy Pál
Irányítószám925 08
Körzethívószám031
Forgalmi rendszámGA
Népesség
Teljes népesség1645 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség90 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság118 m
Terület17,69 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 09′ 00″, k. h. 17° 39′ 34″48.150000°N 17.659444°EKoordináták: é. sz. 48° 09′ 00″, k. h. 17° 39′ 34″48.150000°N 17.659444°E
Vízkelet weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vízkelet témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése

szerkesztés

Galántától 6 km-re délnyugatra, közvetlen Hidaskürt mellett fekszik. A község területén 3 sziget van, ezek: Korpaszeg, Cigánykert és Szigetorr. Határában van Malomszugla folyósziget is.

Története

szerkesztés

Területe már az őskorban is lakott volt. A Siskadombon a Badeni kultúra telepét, korabronzkori, római kori, illetve avar kori temetőt, míg a Homokdombon avar kori emlékeket találtak. A falu területén honfoglaló sírok is előkerültek, valamint innen származik egy híres kétélű bronzmarkolatú kard is.

Első írásos említése 1223-ból származik Kosoud (?) alakban. Hegy részt 1239-ben a pozsonyi vár jobbágyainak lakóhelyeként említik, a tizedjegyzékekben pedig Mons név alatt szerepel. 1297-ben egy okmányban Wyzkeleth Kosod néven említik, melyben III. Endre Bogár fia Márton comesnek adományozta. 1367-ben Kosok-i Péter fia Beke pozsonyi szolgabíró és fivére János, valamint Kosok-i Hegyes dictus Péter Miklós és László között felosztották Kyurth, Nyek, Vizkeleth, Takson birtokokon levő birtokrészüket és a Chukarpakaya birtokrészt.[2]

A Vizkeleti család a 15. században bukkan fel az írott forrásokban. A falu azonban több arisztokrata család birtokában megfordult. 1613-tól 1660-ig evangélikus lelkész működött itt, az ellenreformáció hatására azonban visszatértek a katolikus hitre. 1664-ben Selle (Vágsellye) náhijéhez tartozott és a török adóösszeírás 7 fejadófizető személyt említ. 1673-ban erős földrengés sújtotta a falut. 1713-as egyházlátogatás alkalmával Heggyel és Kosúttal együtt 692 lelket számlálnak össze.

1773-ban gróf Esterházy Ferenc költségén Hidaskürtön plébánia alakult. Miután azonban az ottani paplak elpusztult, Hidaskürt lett Vízkelet fiókegyháza. Az Esterházyak semptei uradalmának felosztása után a cseklészi uradalomnak volt itt majorja és juhtenyészete.

Iskoláját már 1711-ben említik. A falu korábbi iskolája leégett, így Hidaskürtre jártak a nebulók. 1855-től alkalmaztak községi tanítót, azonban a bérbe vett helyiségek 1869-ben ismét leégtek. Ezek után 1871-ben iskolát építettek.

1832-ben tűzvész pusztított. Az 1848-49-es szabadságharc leverése és a jobbágyság eltörlése után a főként mezőgazdasággal foglalkozó lakosság földhöz jutott. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott.

1920-ban alakult a sportegyesület, továbbá a Hanza Fogyasztási Szövetkezet. 1926-ban határának egy részét a mai Javorinkához csatolták. A községbe 1936-ban vezették be az elektromos áramot. 1938-ban visszakerült Magyarországhoz. 1944 márciusában a németek bevonultak a településre, majd június 3-án elhurcolták a zsidókat. Az év végén pedig Németországba vitték a leventéket. A faluba 1945. március 31-én vonult be a Vörös Hadsereg.

Néhány lakost munkatáborba vittek, 1947 februárjában 37 családot Csehországba deportáltak, novemberben pedig 33 családot Magyarországra telepítettek a "lakosságcsere" egyezmény értelmében. 1948-ban, mikor a deportáltak már visszatérhettek, a község szlovák neve Čierny Brod lett. 1950-ben nyílt csak meg a magyar iskola, illetve a Csemadok helyi szervezete. 1965-ben új hidat építettek. 1967-ben új iskolaépület nyílt. A magyar felsőtagozatosok ma is Hidaskürtön tanulhatnak tovább. 1972-ben egyesítették a környék szövetkezeit, és 1976-ban megalakult a Vörös Csillag szövetkezet.

Korábban, még a Dudvág szabályozása előtt, a "falusi" és "hídon kívüli" részt két híd kötötte össze, a Vargha és a Cigányhíd, az utóbbit felújították.

A településen lakók túlnyomó többsége ma is római katolikusnak vallja magát. Címere az itt élők egykori fő foglalkozására: a halászatra és a rákászatra utal. Legrégebbi ismert pecsétnyomója 1867-ből származik.

Vályi András szerint VÍZKELET. Magyar falu Pozsony Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Dudvág vize mentében, Kossúthoz 1/2 órányira; határja 2 nyomásbéli, legelője Hegy helység alatt van.[3]

Fényes Elek szerint Vizkelet, Poson vm. magyar f. a Dudvágh mellett, Diószegtől délre 1 órányira. Táplál 880 kathol., 20 evang., 30 zsidó lak. Szántóföldje, rétje, legelő, nádja, erdeje elég és jó. F. u. több birtokosok. Utol. post. Szered.[4]

Népessége

szerkesztés

1828-ban 909 személy lakott itt 126 házban.

1869-ben 936 lakosa volt.

1880-ban 1059 lakosából 965 magyar és 31 szlovák anyanyelvű volt. Hegy 210 lakosából 120 magyar és 66 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 1104 lakosából 1007 magyar és 65 szlovák anyanyelvű volt. Hegy 240 lakosából 209 magyar és 22 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1138 lakosából 1111 magyar és 14 szlovák anyanyelvű volt. Hegy 241 lakosából 200 magyar és 36 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1163 lakosából 1155 magyar és 6 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 1102 római katolikus, 11 református, 4 evangélikus és 46 izraelita vallású volt. Hegy 224 lakosából 219 magyar és 5 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 1261 lakosából 1208 magyar és 30 csehszlovák volt. Hegy 236 lakosából 227 magyar és 8 csehszlovák volt.

1930-ban 1281 lakosából 1071 magyar és 92 csehszlovák volt. Hegy 261 lakosából 183 magyar és 68 csehszlovák volt.

1941-ben 1577 lakosából 1569 magyar és 8 szlovák volt.

1970-ben 1877 lakosából 1698 magyar és 178 szlovák volt.

1980-ban 1660 lakosából 1522 magyar és 136 szlovák volt.

1991-ben 1507 lakosából 1378 magyar és 123 szlovák volt.

2001-ben 1524 lakosából 1374 magyar és 143 szlovák volt.

2011-ben 1592 lakosából 1286 magyar és 240 szlovák volt. Ebből 1401 római katolikus, 24 evangélikus, 60 ismeretlen vallású és 85 nem vallásos volt.

2021-ben 1645 lakosából 1163 (+25) magyar, 404 (+19) szlovák, 5 (+8) cigány, 9 (+2) egyéb és 64 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Neves személyek

szerkesztés

Nevezetességei

szerkesztés
  • Szent Anna római katolikus templomát 1911. július 30-án szentelték fel, 1992-ben tatarozták.
  • Hétfájdalmú Szűzanya temploma a Hegy részen 1915-ben leégett. Korábban háromhajós volt, melyből a középső, eredeti román stílusú részt és a tornyot hagyták csak meg. Václav Mencl a legrégebbi részét a 13. századra keltezte, melyet a 16. században átépítettek.[6]
  • Rovásírásos helységnévtábláját 2014. április 26-án avatták fel.

Kultúra

szerkesztés
  • Harmónia Éneklőcsoport. Elődjét, a Pintér Ferenc vezetésével létrehozott férfikart a Csemadok helyi alapszervezete keretén belül alapították 1972-ben, amely 1975-ben vegyeskarrá bővült. Az 1970-es évek végén a közel negyven taggal rendelkező énekkar egy Kodály idézet alapján vette fel a Harmónia nevet. Taglétszáma az 1990-es évek kezdetétől csökkent, ennek következtében 2002-től női éneklőcsoportként, 15 taggal tevékenykedik. Az énekkar a község egyik legjelentősebb kulturális szerveződése, megalapítása óta közel száz tagja volt. Több hazai és külföldi rendezvény, fesztivál résztvevője. Munkásságukat 1985-ben aranykoszorús minősítéssel ismerték el.[7]

Testvérvárosai

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ DLDF 102785
  3. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. ↑ ma7.sk
  6. ↑ Mencl, V. 1937: Stredoveká architektúra na Slovensku. Praha-Prešov, 161-163.
  7. ↑ Pék Éva írása a Terra Hírújság 2011 februári lapszámában.

Források

szerkesztés
  • DLDF 689

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vízkelet&oldid=26850748”