Vilkove

város Ukrajnában

Vilkove (ukránul: Вилкове, románul: Vâlcov, oroszul: Vilkovo [Вилково]) város Ukrajna Odesszai területének Kilijai járásában. Korábban Vilkiv néven is ismert volt. A várost behálózó csatornák miatt „Ukrajna Velencéjének” is nevezik. Vilkovében található a Dunai bioszféra rezervátum központja.

Vilkove
Vâlcov 28.jpg
Vilkove címere
Vilkove címere
Közigazgatás
Ország Ukrajna
Terület Odesszai terület
Járás Kilijai járás
Község Vylkove municipality
Rang város
Alapítás éve18. század eleje
Polgármester Mikola Tihonovics Dzjadzin
Irányítószám 68355
Körzethívószám +380-4843
Népesség
Teljes népesség7804 fő (2021) +/-
Népsűrűség22 297,14 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság1,0 m
Terület0,35 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Vilkove (Ukrajna)
Vilkove
Vilkove
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 45° 23′ 57″, k. h. 29° 35′ 37″Koordináták: é. sz. 45° 23′ 57″, k. h. 29° 35′ 37″
A Wikimédia Commons tartalmaz Vilkove témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

A település a Fekete-tenger partvidékén, a Duna-delta ukrajnai részén, közvetlenül a román–ukrán határ mentén fekszik. A város az alapításakor közvetlenül a tengerparton helyezkedett el, de a Duna-delta folyamatos változása miatt napjainkban a tengerpart a településtől 6 km-re fekszik. A területi központtól, Odesszától 207 km-re fekszik. A város a T 1605 és a T 1628 autóutakon érhető el.

TörténeteSzerkesztés

A települést az 1708-as Bulavin-felkelés után a Kubány-vidékről az Oszmán Birodalomhoz tartozó Besszarábiába menekült kozákok alapították. A doni kozákok mellett zaporizzsjai kozákok és az Orosz Birodalomban üldözött óhitűek (lipovánok) is betelepedtek. Az alapítás évének 1746-ot tekintik. A település neve először Poszad Lipovanszke volt. 1762-ben kapott városi rangot. Besszarábiával együtt a város az orosz–török háborút lezáró 1812-es bukaresti békeszerződés értelmében az Orosz Birodalomhoz került. Az orosz fennhatóság időszakában a Besszarábiai kormányzóság Izmaili járásához tartozott.

1918-ban a területet Románia szerezte meg, a város 1940-ig Romániához tartozott. A Molotov–Ribbentrop-paktum alapján a Szovjetunió bekebelezte Besszarábiát. A szovjet fennhatóság azonban csak 1941-ig tartott, amikor a terület visszakerült Romániához. A második világháború alatt, 1941 és 1944 augusztus 24. között a város román fennhatóság alatt volt. A Szovjetunió által visszafoglalt terület az Ukrán SZSZK része lett.

NépességeSzerkesztés

Lakossága a 2001-es népszámlálás idején 9426 fő volt. A lakosság többségét orosz nemzetiségűek (lipovánok) alkotják, a 2001-es állapot szerint ők adták a népesség 70%-át, míg az ukránok aránya 25% körüli volt. A moldávok és románok részaránya 3%, mellettük kisebb létszámban bolgárok, örmények, gagauzok is élnek ott.

Felekezeti megoszlás szerint a lakosság többségét alkotó lipovánok pravoszláv óhitűek. A lakosság többi része főként az Ukrán Ortodox Egyházat követi. A városban három templom található. Kettő az óhitűeké, egy az ortodoxoké.

GazdaságaSzerkesztés

A Duna-delta mocsaras jellege miatt a hagyományos szántóföldi mezőgazdaság nem jelentős. Helyette a dunai és tengeri halászat, valamint a zöldség- és gyümölcstermesztés, ezen belül is a szőlő- és epertermesztés jellemző. Fontos szerepet játszik a turizmus és a hajóépítés is. Vilkove területén tengeri kereskedelmi kikötő is működik.

A városi közlekedésben a kiterjedt csatornarendszer miatt fontos szerepet játszanak a csónakok. A jellegzetes helyi csónakok az egykori kozák csajkák mintáját követik.

GalériaSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés