Főmenü megnyitása

A Jagellók kora Magyarországon 1490-1526 között volt, II. Ulászló, majd fia, II. Lajos uralma alatt. Bár II. Ulászló nagybátyja, I. Ulászló szintén a Jagelló-házból származott, és az unokaöccse uralkodása előtt, 1440 és 1444 között kormányzott Magyarországon, de azt az időt nem számítják önálló (első) Jagelló-kornak. Apa és fia uralkodása alatt Magyarország nem készült fel a török elleni harcra. Sőt, a Mátyás alatt elért belső rend és gazdasági fejlődés is gyakorlatilag szétforgácsolódott az egyes főurak belpolitikai küzdelmei miatt. A jobbágyság elnyomása 1514-ben a Dózsa-féle parasztfelkeléshez vezetett, amelynek leverése után a jobbágyság röghöz kötése következett.

Tartalomjegyzék

II. Ulászló uralkodásaSzerkesztés

Mátyás halála után a magyar nemesség olyan királyt akart, aki visszaadja megtépázott jogaikat és jövedelmeiket, és képes megvédeni az országot a töröktől.

Jagelló Ulászló cseh király volt a leggyorsabb, aki felfogadta a Fekete sereget, (ezzel távoltartotta öccsét, János Albertet és Habsburg Miksát). Corvin Jánostól elvette a koronát (1490 – csontmezei ütközet) és kiegyezett vele (a Délvidék zászlósura lett, nemsokára elesett a török elleni harcokban). Álházasságot kötött Beatrix királynéval (később érvényteleníttette). Megígérte a magyar nemességnek, hogy tiszteletben tartja a jogaikat, eltörli a magas állami adókat. A királyi tanáccsal és a rendekkel együtt fog kormányozni.

Megválasztása után Ulászló kiegyezett János Alberttel (aki lengyel király lett, így a magyar trónról lemondott) és 1505-ben „pro future” házassági szerződést kötött a Habsburgokkal (amit 1515-ben tényleges házasságkötéssel megerősítettek – „pro jure”).

Politikai helyzetSzerkesztés

II. Ulászló üres kincstárat örökölt ezért nemsokára fel kellett oszlatnia a Fekete sereget (Halászfalu – 1492) is, így hatalma csupán névlegessé vált. Hitelezőinek adómentességet, vagy királyi várost adott cserébe. Az ország igazi urai a királyi tanácsban ülő bárók lettek, akik a fontos országos hivatalokba saját embereiket ültették. (A főnemesség tehát intézményesült.) Mátyás utolsó kancellárja, a jobbágysorból felemelt Bakócz Tamás is önállósította magát, és a legfőbb közigazgatási és bírói hatalom birtokában hatalmas vagyont szerzett; esztergomi érsek lett, sőt, majdnem pápa is. Az ország leghatalmasabb bárói még az országgyűlést (a köznemességet) is kézben tartották, ugyanis, ha az országgyűlés nem szavazta volna meg határozataikat, rendeletekkel is képesek lettek volna kormányozni.

A bárók erejét mutatja, hogy az 1498-as országgyűlésben ismét törvénybe iktatták a banderiális hadsereget és annak a 39 bárói családnak a listáját, akik bandériumot állíthatnak ki, illetve meghívás nélkül is részt vehetnek a királyi tanács munkájában. (Az 500 fős bandériumok gyakorlatilag a bárók magánhadseregei lettek. Segítségükkel a bárók maguk szedték be az állami adókat – még az eltörölt hadiadót is! – és ezeket zsebre is tették).

A többi nagybirtokos, akik nem kerültek fel a listára, bosszúból összefogtak egymással és a köznemességgel. Vezetőjük Szapolyai János erdélyi vajda lett. Az országgyűlésben igyekeztek korlátozni a királyi tanács báróinak hatalmát. Ulászló agyvérzése után olyan határozatot fogadtak el az országgyűlésben, mely szerint, törvényes fiúörökös hiányában Ulászló utóda csak magyar születésű király lehet (1505-ös rákosi végzés). Ám 1506-ban megszületett Ulászló fia, Lajos, így a téma lekerült a napirendről.

TársadalomSzerkesztés

ElőkelőkSzerkesztés

A nemesség kettészakadt a 39 bárói családra és a velük szemben álló többi nemesre. A nemesség egy része politizálás helyett a jól jövedelmező élelmiszerkereskedelembe fogott. Ebben fő vetélytársai voltak: a mezővárosi polgárság és a jobbágyság. Hogy velük szemben előnyösebb helyzetbe jussanak, a nemesek az országgyűlésen saját maguknak vámmentességet szavaztak meg.

KözéprétegekSzerkesztés

A városi polgárság helyzete romlott. Több szabad királyi várost a király zálogba adott hitelekért cserébe, a kereskedelemben érdekelt nemesség pedig 1492-ben kiterjesztette a kilencedfizetési kötelezettséget a mezővárosok földművelő polgáraira is (terményben kellett fizetni).

AlávetettekSzerkesztés

A jobbágyság helyzete is romlott. Egyrészt a nemesség – hogy gátolja részvételüket a kereskedelemben – terményben szedte a kilencedet és fokozta a munkajáradékot, a robotot. Ezenkívül az 1504-es országgyűlésen a jobbágyok költözését vármegyei engedélyhez kötötték és megtiltották a jobbágyságnak a vadászatot.

Az országban uralkodó anarchia és a fokozódó terhek miatt az egyre növekvő elégedetlenség végül parasztfelkelésben robbant ki 1514-ben.

A Dózsa György-féle parasztfelkelésSzerkesztés

OkaiSzerkesztés

A jobbágyok fokozódó terhei és az országban uralkodó anarchia.

ElőzményeiSzerkesztés

1510-ben lejárt a törökkel kötött béke és nem újították meg. 1514-ben X. Leó pápa keresztes hadjáratot hirdet (a szervezéssel Bakócz Tamást bízza meg). A felhívás csak Magyarországon talált visszhangra, ahol a jobb sorsra vágyó jobbágyok ezrei léptek a keresztes had soraiba (a szegényekből álló sereg jelének latin nevéből /crux/ származik a későbbi felkelő szegénylegények „kuruc” elnevezése is). A sereg vezére a nándorfehérvári végvár egyik nemességgel jutalmazott vitéze lett, aki éppen nemesleveléért jött Budára: Dózsa György.

A felkelés meneteSzerkesztés

A nemesség megijedt a parasztseregtől, ráadásul jobbágyok hiányában az aratás sem zajlott menetrend szerint. Ezért kihirdették a sereg feloszlatását. Dózsa azonban ennek ellenére elindult a török ellen, de amikor Apátfalvánál Báthory István erdélyi vajda és Csáky Miklós csanádi püspök csapatai szétkergették az elővédet, Dózsa visszaütött: a Nagylakon ünneplő nemeseket megtámadta, és szétkergette, a fogságba esett püspököt kivégeztette. A parasztsereg ezután 3 hadtestre oszlott: Dózsa Gergely vezette a hadmozdulatokat az ország északi részén, Lőrinc barát pedig Erdélyben. A Dózsa György vezette fősereg a Maros mentén tört előre és elfoglalta Aradot, Világost, Solymost és Lippát, majd megkezdte Temesvár ostromát. Ám a felocsúdó nemesség Szapolyai János 20 000 fős seregével végül leverte a felkelést és kegyetlen bosszút állt.

A felkelés vezetőit és főbb szereplőit kivégezték. Az 1514-es országgyűlésen kimondták a jobbágyok röghöz kötését (szabad költözés tilalma), hetente 1 nap robotra kötelezték a jobbágyokat, évi 1 aranyforint „kártérítést” róttak a jobbágyokra („vérdíj”). Megszüntették a kunok, a jászok és más kiváltságosok kiváltságait. Elfogadták Werbőczy István nádor Hármaskönyvét, a Tripartitumot.

Mohácsi csataSzerkesztés

A mohácsi csatában a magyar sereg súlyos vereséget szenvedett, II. Lajos király a Csele-patakba fulladt. A csata után lezárult a Jagelló-kor, és kezdetét vette a török hódoltság kora.

ForrásokSzerkesztés

  • A Jagellók
  • Szára Miklós: Történelem II. - középiskolák, 10. évfolyam, Nemzeti Tankönyvkiadó, 205-211. o.

További információkSzerkesztés