Baleár-szigetek

	Baleár-szigetek; (Illes Balears; Islas Baleares)
; Baleár-szigetek; címere	; Baleár-szigetek; zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Spanyolország
Rang	szigetvilág
Székhely	Palma
Elnök	Francina Armengol (PSIB-PSOE, 2015-től)
	Népesség
Teljes népesség	1 149 460 fő (2019); 1 173 008 fő (2021);
Népsűrűség	214 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	4992 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 39° 30′, k. h. 3° 00′Koordináták: é. sz. 39° 30′, k. h. 3° 00′
	Baleár-szigetek; weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Baleár-szigetek; témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

A Baleár-szigetek (katalánul: Illes Balears, spanyolul: Islas Baleares) Spanyolország egyik autonóm közössége, egyben tartománya (provinciája); azon 7 autonóm közösség egyike, mely egyetlen tartományból áll. Az Ibériai-félszigettől keletre 100–200 km távolságra, a Földközi-tenger nyugati medencéjében található.

Napjainkban Európa egyik legnépszerűbb nyaralóhelye kellemes klímájának és egyéb adottságainak köszönhetően. Őslakosainak anyanyelve a katalán, de mindenki beszél spanyolul.

Földrajza szerkesztés

Geológiailag a dél-spanyolországi Betikai-Kordillerák folytatása.

A szigetcsoport 5 nagyobb tagja:

Elhelyezkedése	Kép	Zászló	Név
			Mallorca
			Menorca
			Ibiza (katalánul Eivissa)
			Formentera
			Cabrera

A Baleár-szigetek térképe

Éghajlata szerkesztés

Ibiza (Eivissa reptér; 1981–2010) éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)	23,8	23,5	26,5	27,8	31,0	36,5	36,6	36,6	38,4	32,0	28,4	23,8	38,4
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	15,7	15,9	17,7	19,7	22,7	26,8	29,7	30,3	27,7	24,0	19,6	16,7	22,2
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	8,1	8,3	9,6	11,4	14,6	18,4	21,4	22,2	19,9	16,5	12,3	9,5	14,4
Rekord min. hőmérséklet (°C)	−1,2	0,2	1,0	3,4	7,6	10,0	15,9	16,5	12,1	8,5	2,4	1,1	−1,2
Átl. csapadékmennyiség (mm)	37	36	27	31	27	11	5	18	57	58	53	52	412
Havi napsütéses órák száma	162	166	211	246	272	299	334	305	236	205	157	151	2744
Forrás: Agencia Estatal de Meteorología ^[3]

Palma de Mallorca (kikötő; 1981–2010) (Satellite view) éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	15,4	15,5	17,2	19,2	22,5	26,5	29,4	29,8	27,1	23,7	19,3	16,5	21,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	8,3	8,4	9,6	11,7	15,1	18,9	21,9	22,5	19,9	16,6	12,3	9,7	14,6
Átl. csapadékmennyiség (mm)	43	37	28	39	36	11	6	22	52	69	59	48	450
Havi napsütéses órák száma	167	170	205	237	284	315	346	316	227	205	161	151	2784
Forrás: AEM Guía resumida del clima en España (1981–2010). [2012. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva].

Palma de Mallorca-i repülőtér (1981–2010) éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	15,2	15,4	17,5	19,8	23,7	28,1	31,2	31,3	27,9	23,9	19,0	16,1	22,5
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	3,8	4,0	5,2	7,4	11,3	15,4	18,3	18,9	16,5	13,1	8,3	5,4	10,7
Átl. csapadékmennyiség (mm)	37	32	26	34	32	12	5	17	50	62	55	48	410
Havi napsütéses órák száma	163	166	202	234	283	316	342	315	222	203	162	152	2760
Forrás: Agencia Estatal de Meteorología

Története szerkesztés

A szigetcsoport legkorábbi lakóiról számos legenda maradt fent, az egyik hagyomány szerint a szigeteket a trójai háború után a görögök gyarmatosították.
A szigetek lakossága nagyon vegyes, akiknek szokásairól több furcsa történetet is meséltek. Egyes történet szerint az itt talált nép eleinte csupaszon, vagy csak juhbőrbe burkolva jártak – innen ered a szigetek neve (Gymnesian-szigetek) a népi etimológia egyik változata szerint – a föníciaiak öltöztették fel őket a széles tunikákba. Más történetek szerint meztelenek csak a nyári forróságban voltak. Más legendák pedig úgy tartják, hogy a lakosság üreges sziklák között és mesterséges barlangokban élt. Házasságuk és temetkezési szokásaik is sajátosak, római megfigyelők szerint Diodoroszhoz kapcsolódnak.

Az ókorban a szigetek lakói zsoldosként szolgáltak, először a karthágóiak, utána pedig a rómaiak alatt. A föníciaiak a szigeteket nagyon korai időkben birtokba vették; a kolonizációnak egy figyelemre méltó nyomát őrzi a város Mago (MAO Menorca). Karthágó bukása után a szigetek a jelek szerint gyakorlatilag függetlenek lettek. A rómaiak azonban könnyen találtak ürügyet a szigetek elfoglalására. A nagyobb szigeten 3000 római és hispán telepes alapította meg Palma és Pollentia városát.

Geiserich vandál király hódította meg a szigeteket. Azonban 533 végén, vagy 534 elején, az Ad Decimum csata után a Bizánci Birodalom irányítása alá került. Később, 698 és a 707 között az Omajjád kalifátus uralma alá került. 859–862 között pedig a virágzó szigeteket a svéd viking király "vasderekú" Björn és testvére Hastein fosztották ki.

902 körül a Córdobai Emirátus volt névlegesen a sziget hűbérura, majd a Cordobai Emirátus szétesése után a tizenegyedik század elején Mujahid al-Siqlabi, Taifa Denia uralkodójának flottája szerezte meg az irányítást a szigetek felett 1015-ben a későbbi Szardínia és Pisa expedíciók bázisaként. 1050-ben a sziget kormányzója Abd Allah ibn Aglab fellázadt, és létrehozta a független Taifa Mallorcát.

Évszázadokon át a baleár hajósok és kalózok voltak a Földközi-tenger nyugati partjainak urai. De az itáliai tengeri köztársaságok bővülő befolyása és a hatalomváltás az Ibériai-félszigeten a muszlim államok és a keresztény államok között sérülékennyé tette a szigeteket.

Egy keresztes hadjárat során, 1115-ben kifosztották Palmát, ez a szigeteken véget vetett a nagy tengeri hatalom időszakának, de egy éven belül a most összetört szigetek elfoglalták a berber almorávidákat. Az Almoravidok legyőzték, és 1147-ben leváltották Észak-Afrikában és az Ibériai-félszigeten a rivális Almohad Marrakech dinasztiát. Muhammad ibn Ganiya, a Almoravid igénylő Palma-ba menekült és azt fővárossá alapította. Dinasztiája, a Banu Ghaniya szövetségest keresett, hogy visszaszerezze az Almohad királyságot, Genovának és Pisának megadta az első kereskedelmi engedményeket a szigeteken. 1184, egy expedíciót küldtek visszaszerezni Ifrikija (a part menti területeken a mai Tunézia, Algéria keleti és nyugati Líbia), de az expedíció vereséggel végződött.

1229-ben I. Jakab aragóniai király meghódította Mallorca-t. Ezt gyorsan követte a többi sziget meghódítása is: 1232-ben Menorca és 1235-ben Ibiza is. 1236-ban a legtöbb szigeten I. Péter építette ki királyságát. Péter uralkodott Palmán, de halála után 1258-ban a szigetek visszatértek az Aragóniai koronához.

I. Jakab halála után 1276-ban fiai között osztották fel a tartományokat, mellyel egy új Királyság jött létre Mallorcán a Baleári-szigeteken és a szárazföldi megyékben Roussillon vagy Montpellier, fia, II. Jakab irányítása alatt, a vazallus Aragónia Királyság pedig bátyjára, Péterre maradt.

1469-ben, aragóniai Ferdinánd (Aragónia királya) és I. Izabella kasztíliai királynő (Queen of Kasztília) voltak trónon. Haláluk után, saját területükön (addig külön kormányozták) unokájuk, V. Károly császár uralkodott. Ez tekinthető a modern spanyol állam alapjának.

Az 1978-as baleári függetlenségi mozgalom lobogója.

A Baleár-szigeteket is gyakran támadták meg berber kalózok Észak-Afrikából. 1514-ben, 1515-ben és 1521-ben a Baleár-szigetek partjain és a spanyol félszigeten a török kalózok parancsnoksága alatt az oszmán tengernagy, Hajreddin Barbarossa rajtaütött a lakosságon.

1713-ban, a spanyol örökösödési háború lezáró utrechti szerződés eredményeként Menorca szigete - ahogy Gibraltár is - brit gyarmat lett. A hétéves háború során a franciák foglalták el, de a háborút lezáró békében Nagy-Britannia még meg tudta tartani. Menorca csak az amerikai függetlenségi háborút lezáró 1783-as párizsi békeszerződés nyomán került vissza Spanyolországhoz, amely az amerikaiak oldalán belépett a háborúba. Az utolsó brit megszállás a napóleoni háborúk idején, 1798-tól 1802-ig tartott, amikor a sziget a brit haditengerészeti erők egyik bázisául szolgált

A spanyol polgárháború során Mallorcát és Ibizát az olasz haditengerészet szállta meg. Benito Mussolini eleinte tervezte a szigetek Olaszországhoz csatolását, sőt 100 ezer olasz betelepítését a szigetekre.^[4]

1978-ban egy rövid életű baloldali, Franco-ellenes függetlenségi mozgalom bontakozott ki a szigeteken.^[5] 1983-ban a szigetek autonómiát kaptak Spanyolországtól.

Demográfia szerkesztés

Népesség szerkesztés

A lakosság 79%-a él Mallorca szigetén. A szigetek sűrűn lakottak, a népsűrűség Mallorcán és Ibizán 200 fő/km² körüli. Ez a turistaszezon alatt többszörösére nő.

A Baleár-szigetek népessége (2005-ben)^[6])	népesség	a szigetek %-ban	népsűrűség (fő/km²)
Mallorca	777,821	79.12%	214.84
Ibiza	111,107	11.30%	193.22
Menorca	86,697	8.82%	124.85
Formentera	7,506	0.76%	90.17

Nyelvi megoszlás szerkesztés

A szigetcsoport hivatalos nyelve a spanyol (castellano) és a katalán (català), mellettük a beszélt nyelvben léteznek a keleti katalán dialektus helyi – mallorcai (mallorquí), menorcai (menorquí) és ibizai (eivissenc) – szubdialektusai is.

Oktatás szerkesztés

A szigeteken 394 iskola található, amiből 263 állami.

A Távoktatás Nemzeti Egyeteme mellett a Baleári Egyetem is képviselteti magát a szigeteken.

Turizmus szerkesztés

A külföldi turisták száma szerint a Baleár-szigetek – évi 9, 8 millió külföldi turistával – Katalónia után második Spanyolország autonóm közösségei között. Az AENA (a spanyol repülőtereket és polgári légi közlekedést működtető társaság) által közölt adatok szerint a szigeteken Mallorca a fő turisztikai úti cél 65%-kal. A következő Ibiza (katalánul Eivissa) 37%-kal, majd Menorca és Formentera, 18,13%-kal, illetve 12,37%-kal. A szigeteket felkereső külföldi turisták elsősorban Európából (főleg Németországból és az Egyesült Királyságból) érkeznek.