Wikipédia

Bartakovics Béla

(1791/2-1873) egri érsek

Kisapponyi Bartakovics Béla (Felsőelefánt, 1792. április 10. vagy 1791. április 4. – Eger, 1873. május 30.) rozsnyói püspök, majd egri érsek. A Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztese, belső titkos tanácsos, Heves és Külső-Szolnok vármegye örökös főispánja. A Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Bartakovics Béla
Bartakovics Béla (1864)
Bartakovics Béla (1864)
Született

Felsőelefánt[1]
Elhunyt 1873. május 30. (81 évesen)[2][1]
Eger
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus szerpap
Tisztsége
  • megyéspüspök (1844. augusztus 22. – )
  • egri érsek (1850. április 6. – )
Sírhelye Alsóelefánt
egri érsek
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1815. augusztus 10.
Püspökké szentelés 1845. június 8.
Szentelők Kopácsy József (főszentelő)
Hivatal rozsnyói püspök
Hivatali idő 1844–1850
Elődje Zichy Domonkos
Utódja Kollarcsik István
Hivatal egri érsek
Hivatali idő 1850–1873
Elődje Lonovics József
Utódja Samassa József
Szentelt püspökök
Roskoványi Ágoston1851. november 30.
Fábry Ignác1852. november 30.
Máriássy Gábor1865. május 14.
Perger János1868. június 28.
Ipolyi Arnold1872. április 14.
Lévay Sándor1872. augusztus 20.
a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztese, belső titkos tanácsos, Heves és Külső-Szolnok vármegye örökös főispánja. A Magyar Tudományos Akadémia tagja.
A Wikimédia Commons tartalmaz Bartakovics Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

PályafutásaSzerkesztés

Bartakovics Ferenc 1805–1807-es országgyűlési követ fia. Gimnáziumi tanulmányai végeztével, 1806–1807 között mint növendékpap tanult a pozsonyi Emericanumban. 1808–1809-ben filozófiát hallgatott Nagyszombatban, 1810–től 1813-ig pedig teológus a bécsi Pázmáneumban. Az 1815. húsvéti ünnepek alatt pappá szentelték, ezt követően Sellyén és Muzslán káplánkodott. 1816 novemberében a nagyszombati érseki helynökséghez iktatóvá nevezték ki. 1820. május 16-ától Rudnay hercegprímás udvari káplánja, szentszéki jegyző, titoknok és oldalkanonok, egészen a prímás haláláig. 1836. augusztus 27-én szentelték esztergomi kanonokká, 1841. szeptember 13-án pedig nagyszombati érseki főhelyettessé nevezték ki, mely minőségben 1844. szeptember 22-éig működött.

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

1844. augusztus 22-én rozsnyói megyés püspökké nevezték ki. 1845. június 4-én foglalta el hivatalát. 1845-ben kijavíttatta a püspöki hivatal tűz által szerzett sérüléseit. Jelen volt az 1847–1848. évi országgyűlésen. 1848. szeptember 7-én leégett a szeminárium, hamarosan megújította. Támogatta a putnoki iskolát, anyagilag támogatta a tehetséges diákokat, árváknak iskolákat alapított és támogatta a rozsnyói szegényház létrejöttét.

1850. április 2-ától egri érsek, ugyanazon év november 27-étől belső titkos tanácsos. Kinevezése után is támogatta a rozsnyói Szent Vince nővérek kolostorát. A Magyar Tudományos Akadémia 1853. március 13-án választotta meg igazgató tagjának.

Halálakor Tárkányi Béla tartott fölötte emlékbeszédet a Szent István Társulat 1874. március 19-ei XXII. nagygyűlésén (Megjelent a Budapesti Közlöny 1874. 72–75. számában). Alsóelefánton temették el, ahol külön kriptát építettek neki. A kriptát 2001-ben az esztergom-budapesti és egri főegyházmegyék támogatásával felújították.

MűveiSzerkesztés

 
Bartakovics Béla, illusztráció a Vasárnapi Ujságban
  • Dictio qua vener. clero vicarialis districtus Tirnaviensis die 27. martii 1845. Tirnaviae supremum sibi valedicenti respondit. Tirnaviae, (1845.)
  • Egyházi beszéd, melyet püspöki székbe igtatása ünnepélyén a rozsnyói székesegyházban tartott. (Rozsnyó). 1845.
  • Főpásztori levelek és szent beszédek. Eger, 1865.
  • Brevis notitia historica archi-episcopatus Agriensis… (Egészen új átdolgozása a Brevis. notitia historica-nak, melyet Cselkó Károly apátfalvi plébános írt, s mely 1832-től az egri egyházmegyei névkönyvekben időnként kinyomatott.)

Nagy összegekkel segítette a Magyar Tudományos Akadémiát, a Szent István Társulatot, az Erdélyi Nemzeti Múzeumot. Több irodalmi művet adott ki saját költségén; így a többi közt Szabó István Homérosz-fordítását és Heves- és Külső-Szolnok vármegyéknek leírását 1868-ban; ebben Marastoni által kőre rajzolt arcképe is megjelent. A Szentírás Káldi György-féle magyar fordításának új átdolgozásával Tárkányi Bélát, az MTA levelező tagját bízta meg, és a munka az ő költségén jelent meg 1865-ben. Mikes Kelemen Törökországi leveleinek kéziratát 1867-ben ő vásárolta meg Toldy Ferenctől az egri érseki líceum könyvtára számára.

Az egri jogakadémiát megnyitó beszéde megjelent a Pesti Naplóban (1862. 178. sz.); az orvosok és természetvizsgálók Egerben tartott XIII. gyűlését megnyitó beszéde pedig a Munkálatok XIII. (1869) kötetében. Az egri főmegyei papság B. aranymiséjének ünnepére Emlékkönyvet adott ki Egerben 1865.

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ a b c Magyar katolikus lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 23.)
  2. ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

ForrásokSzerkesztés

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  
  • Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 6. kötet. Bevezetés / Irodalompártolók c. alfejezet. (CD-ROM: Arcanum Kiadó)
  • Bartakovics Béla érsek, a kultúra mecénása; szöveg Tengely Adrienn, fotó Szántó György; Líceum, Eger, 2017 ("Líceumi szellemiség" ismeretterjesztő sorozat)
Előde:
Zichy Domonkos
Rozsnyói katolikus püspök
1844–1850		 
 Utóda:
Kollárcsik István
Előde:
Pyrker János László
Egri érsek
1850–1873
 Utóda:
Samassa József
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bartakovics_Béla&oldid=25174787”