Főmenü megnyitása

Berki Viola (Kiskunhalas, 1932. május 5.Budapest, 2001. március 26.) festő, grafikus.

Berki Viola
Emléktáblája egykori lakóhelyén
Emléktáblája egykori lakóhelyén

Született1932. május 5.
Kiskunhalas
Meghalt2001. március 26. (68 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Iskolái Magyar Képzőművészeti Főiskola
Mestere(i) Fónyi Géza
A Wikimédia Commons tartalmaz Berki Viola témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Kiskunhalasi református gazdálkodó, tanyás parasztgazda családból[1] származott. Berki Viola 1951-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanulója volt, de 1954 és 1955-ben politikai okokból kizárták, így csak 1958-ban végzett. Mestere, tanára: Fónyi Géza volt. Rövid időre vissza-visszatér szülővárosába, de főként Budapesten élt. 1944 és 1962 között a ferencvárosi Kinizsi utca 31-ben, 1962-től 1977-ig pedig a Ferenc körút 19. számú épületben, később pedig a belvárosi Bécsi utca 1. szám alatt lakott.

MunkásságaSzerkesztés

Az '50-es években, kizárása idején, megfestette a Szilády Áron Gimnázium tanárainak arcképét. 1959-1961-ben az Óbudai Hajógyárban készített rajzokat és festményeket. 1961 és 1963 között Korniss Dezső műtermében dolgozott. Az 1960-as években szovjet területen tett utazásai alatt megismerte az orosz kolostorok és kisvárosok művészeti ábrázolásait, és ez nagy hatást tett rá. 1969-től illusztrációkat készített könyvekhez. 1970-es évektől rézkarcokat, a '80-as évektől szitanyomatokat is készített.

Művészetét a narratív jelleg és saját fantáziája mellett bibliai és történelmi események befolyásolták a leginkább. Hatottak rá a kiskunhalasi élet, közélet, életmód vonatkozásai, elemei.

EmlékezeteSzerkesztés

Állandó kiállítása van Kiskunhalason, a Halas Galériában. Egykori fővárosi lakóhelyét, a Ferenc körút 19. számú házat 2012 óta emléktábla jelöli (készítette: Dinyés László).

Sírja a kiskunhalasi református régi temetőben található.

Főbb, ismertebb műveiSzerkesztés

  • Rezervátum, 1962
  • Szent Kleofás, 1964
  • Hellasz, 1964
  • Régi magyar vadászat, 1971
  • Hobbikertészek, 1977
  • A varázslók völgye, 1979
  • Mozaik (1971, Tárnok Úti Általános Iskola)
  • Kerámiafal (1974, Sopron, óvoda)
  • Kerámiafal (1983, Debrecen, Kölcsey Ferenc Művelődési Központ)
  • Pannó (1984, Heim Pál gyermekkórház)
  • Halasi pannó, 1988
  • Mátyás király állatai körében, 1989
  • Ostiai csend, 1992
  • Odaát, 1993

IllusztrációiSzerkesztés

Művei közgyűjteményekbenSzerkesztés

  • Damjanich János Múzeum, Szolnok
  • Ferenczy Múzeum, Szentendre
  • Göcsej Múzeum, Zalaegerszeg
  • Herman Ottó Múzeum, Miskolc
  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján
  • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
  • Ráday-gyűjtemény, Kecskemét
  • Sárospataki Képtár, Sárospatak
  • Türr István Múzeum, Baja
  • Halas Galéria, Kiskunhalas

ElismeréseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Édesapja, Berki Andor helyi vezetője, édesanyja tagja volt a nyilaskeresztes pártnak. Emiatt a családját 1945 után meghurcolták. Végső István - Simko Balázs: Zsidósors Kiskunhalason - kisvárosi út a holokauszthoz. L'Harmattan, Budapest, 2007.[forrás?]

ForrásokSzerkesztés