Főmenü megnyitása

Csillagh László (alispán)

alispán

Csáfordi Csillagh László Gábor (Bekeháza, Zala vármegye, 1824. április 19.Bekeháza, Zala vármegye, 1876. december 11.) Zala vármegyei alispán, országgyűlési képviselő, táblabíró, a királyi kuria legfőbb itélőszéki osztályú birája, az Igazságügyi minisztérium osztálytanácsosa, a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület" tagja.

Csillagh László
Csillagh lászló.jpg
Született 1824. április 19.
Flag of Hungary (1915-1918; angels; 3-2 aspect ratio).svg Bekeháza, Zala vármegye
Elhunyt 1876. december 11. (52 évesen)
Flag of Hungary (1915-1918; angels; 3-2 aspect ratio).svg Bekeháza, Zala vármegye
Állampolgársága magyar
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Házastársa koronghi és tropóczi Gombosy Judit (1827–1892)
Foglalkozása jogász,
alispán,
országgyűlési képviselő
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

ÉleteSzerkesztés

A nemesi származású csáfordi Csillagh család sarja. Csillagh László 1824-ben született a bekeházai családi kúriában csárfordi Csillagh Lajos (1789–1860) másodalispán és nemes Koppány Borbála (18011880) fiaként.[1] Apai nagyszülei csáfordi Csillagh Ádám (1739–1798) vármegyei számvevő és a boldogfai Farkas családból származó boldogfai Farkas Anna (1746–1804) voltak.[2] Anyai nagyszülei Koppány József (17531818) egerszegi várnagy és hottói Nagy Magdolna (17721814) voltak. Csillagh Lászlónak több leánytestvére volt; egyetlen fivére, csáfordi Csillagh Gyula (18291904), főhadnagy, vármegye bizottsági tag, földbirtokos.

Miután az fiatal Csillagh László jogot végzett, a zalai szabadelvű ifjúság köréhez csatlakozott. A liberális érzelmű Csillagh László, ahogy apja is, az 1845-től listázott zalai önkéntes adozó nemesek között szerepelt Deák Ferenc és több más nemes úr mellett.[3] 1848. március 21-én belépett a zalaegerszegi nemzetőrségbe az elsők között. Később, már április 2-án hadnaggyá választották, szeptemberben a megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj, novemberben pedig az abból szervezett 47. honvédzászlóalj századosa lett. A Budavár visszafoglalásánál vett részt a jó barátaival, a fiatal Püspöky Grácián (18171861), Szladovits Ferenc (18291878) és hertelendi sé vindornyalaki Hertelendy Kálmán (18201875) honvédekkel együtt. E zászlóaljjal harcolt egészen a világi fegyverletételig.[4]

Büntetésből, közlegényként besorozták a császári hadseregben 1850. február 1-jén, viszont egy év múlva váltságdíjat fizetvén elengedték. Akkor kezdődött a politikai pályája a megyei közigazgatásában, és 1861-ben az egerszegi járás főszolgabírájává választották. 1865. novemberében másodalispánná választották. Később, 1872-ben a zalaegerszegi kerület országgyűlési képviselőjévé választották, és az Igazságügyi minisztérium osztálytanácsosként dolgozott. 1875-ben a legfelsőbb ítélőszék bírájává ki lett nevezve, de egy évvel később 1876. december 11-én hunyt el.[5]

A bekeházai temetőben nyugszik feleségével együtt.

Házassága és gyermekeiSzerkesztés

1856. december 29.-én Andráshidán vette feleségül koronghi és tropóczi Gombosy Judit Karolina (*Andráshida, 1827. december 11.–†Bekeháza, 1892. január 13.) kisasszonyt,[6] koronghi és tropóczi Gombossy Pál (1771-1844) táblabíró és farkaspatyi Farkas Julianna (1789-1847) lányát. A házasságukból született:

JegyzetekSzerkesztés


előző másodalispán
Gózony Ferenc

Zala vármegye másodalispánja

1865. november–1867. május 6.

következő másodalispán
megszünt a hivatal 1872-ben