Lányi Bertalan
Dr. Jakobi Lányi Bertalan (Hibbe, Liptó vármegye, 1851. március 21. – Budapest, 1921. február 15.) jogász, igazságügyminiszter, jogtudós és jogi szakíró. Számos cikke jelent meg hírlapokban és a jogi szaklapokban. Több cikket írt a Pallas nagy lexikonába.[2]
| Lányi Bertalan | |
 | |
| Magyarország igazságügy-minisztere | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 1905. június 18. | |
| Előd | Plósz Sándor |
| Utód | Gegus Gusztáv |
| Született |
1851. március 21.[1] Hibbe |
| Elhunyt | 1921. február 15. (69 évesen)[1] Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Foglalkozás |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lányi Bertalan témájú médiaállományokat. | |
ÉletpályájaSzerkesztés
Ősrégi Liptó vármegyei nemesi család sarja; a családi neve az összetett alakban Jakobi-Lányi már 1666. december 17-én szerepelt amikor felmenője, "Jacobey-Lány Márton" adományban részesült.[3] Apja, kaposztafalvi Jakobi Lányi Péter (1816–1898), Liptó vármegye szolgabírája,[4] anyja, benedekfalvi Luby Rozália (1830–1912) volt.[5] Iskoláit Liptóújváron, Késmárkon, Miskolcon, Iglón és Eperjesen végezte. Tanulmányainak befejezése után a kir. kincstári jogügyek igazgatóságánál mint fogalmazógyakornok nyert alkalmazást. 1873-ban letette a köz- és váltóügyvédi vizsgát. 1884-ben Rimaszombatban törvényszéki bíró lett. 1889-ben a budapesti kir. ítélőtáblához kisegítő bírónak hívták be, 1890-ben pedig ugyanoda rendes bíróvá nevezték ki. Részt vett a bányatelekkönyvi rendtartás kidolgozása végett 1890 folyamán megtartott szaktanácskozáson, utóbb pedig megbízást kapott a bányajogi kodifikáció alapelveinek rendszeres kidolgozására. 1891 és 1895 között az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott mint Szilágyi Dezső miniszter egyik közvetlen munkatársa. Tagja volt annak a szaktanácskozásnak, amely 1892–93-ban a sommás eljárásról szóló törvény tervezetét tárgyalta, amikor pedig a javaslat törvényerőre emelkedett, Szilágyi igazságügyminiszter megbízta a törvény életbeléptetésére és végrehajtására vonatkozó munkálatokkal. A miniszter megbízásából hosszabb tanulmányutat tett Németországban és Svájcban; elkészítette az új ügyviteli szabályok és a többi életbeléptetési és végrehajtási rendeletek tervezeteit. Ugyancsak a miniszter megbízásából gyakorlati kézikönyvet írt. Ő dolgozta ki az osztrák igazságügyminiszter megbízottjával együtt a Konstantinápolyban felállítandó konzuli főtörvényszék szervezeti szabályzatát, valamint a többi életbeléptetési és végrehajtási rendeletek tervezeteit. 1895-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki. 1883 és 1886 között a felügyelője volt a hibbei evangélikus egyháznak, 1893-ban pedig bírája lett a Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház egyetemes törvényszékének. 1889-től tagja volt a budapesti ügyvédi vizsgabizottságnak.
Az irodalommal korán kezdett foglalkozni. 1867-től több cikket irt a Képes Ujság és Jó barát című lapokba. 1872-ben a társszerkesztője volt az Eperjesen megjelent, ottani első magyar lapnak, a Felvidéki Lloydnak. Nagy része volt az 1877-ben Liptószentmiklóson megjelent, ottani első magyar lap, a Tátravidéki Híradó alapításában és szerkesztésében. Fiatalabb éveiben a zenét is kultiválta. Több szerzeménye nyomtatásban is megjelent, közülük nagyobb figyelmet keltett a Búcsú és Viszontlátás című zenekölteménye, amely 1870-ben jelent meg.
1895-től a törvényelőkészítő osztály vezetője volt. 1905–1906-ban a Szabadelvű Párt híveként országgyűlési képviselő volt. 1905. június 18-tól 1906. április 2-ig az igazságügyminiszteri posztot töltötte be Fejérváry Géza ún. darabont kormányában. Részt vett számos fontos törvényjavaslat előkészítésében. Részt vett a Fodor Ármin-féle Magyar magánjog megalkotásában (tulajdonjog) (Bp., 1897–1905).
EmlékezeteSzerkesztés
Sírja Budapesten a Farkasréti temetőben található. (69/4 parcella, 172. fülke). 2004 óta védett. 60/4, N/A, N/A, 172 fülke[6]
Házasságai és gyermekeiSzerkesztés
Első neje, Thomann Júlia (1853–1875), Thomann Johann lánya volt.[7] Házasságukból származott:
Második felesége, vitálisfalvi és sztosházi Vitalis Gizella (1857.–Budapest, 1890. május 25.) úrnő volt.[8] Vitális Gizella szülei vitálisfalvi és sztosházi Vitális Antal (1828–1910), Liptó vármegyei nagybirtokos, árvaszéki elnök,[9] és Pottornyay Rózsa (1819–1876) voltak.[10] Lányi Bertalan és Vitális Gizella házasságából született:
- Lányi Márta (Liptószentmiklós, 1879. április 29.–Budapest, 1964. június 2.).[11] Férje: hazslini Hazslinszky Géza (Eperjes, 1861. augusztus 2.–Budapest, 1928. április 15.), királyi törvényszéki elnök.[12]
- Lányi Gyula (1881–1892).[13]
- Lányi Valéria (1882–1974), ghiczi, assa- és ablanczkürthi Ghyczy Miklós (1869–1930), mérnök, helyettes államtitkár felesége.[14]
A harmadik házastársát, csáfordi Csillagh Mária Matild Szidónia (*Bekeháza, 1864. március 13.–†Budapest, 1906. április 30.) úrnőt,[15] iszkázi dr. Árvay István (1854–1887) ügyvédnek az özvegyét, Zalaegerszegen 1894. április 9-én vette feleségül.[16] Csillagh Mária szülei csáfordi Csillagh László (1824–1876) Zala vármegye alispánja, országgyűlési képviselő és koronghi és tropóczi Gombosy Judit (1827–1892) voltak.
Főbb műveiSzerkesztés
- Az ügyvéd mint meghatalmazott (1879)
- Az elidegenítési és terhelési tilalom (1889)
- Az átadás, mint az ingókra vonatkozó tulajdonszerzés kelléke (jogászgyűlési vélemény, 1889)
- A bányászati célokra kisajátított területek telekkönyvezése, különös tekintettel a bányavasutakra (1890)
- A bányamívelési jog önállósága szemben a földtulajdonnal (1891) Online
- A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat igazságügyi politikai jelentősége és alapelvei (Bp., 1892)
- Útmutatás a sommás eljárásról és a fizetési meghagyásokról szóló törvények gyakorlati alkalmazására (1894 és 1895)
- A bányajog alapelvei tekintettel a kodifikációra (Bp., 1897)
- A családi hitbizományok reformjának jogászi szempontjai (Bp., 1899)
- A bányatörvényjavaslat előadói tervezete (Bp., 1903)
- Ex-lex (Bp., 1903)
- A Fejérváry-kormány kormányzatpolitikai és alkotmányjogi megvilágításban (Bp., 1909) Online
ForrásokSzerkesztés
- Bokor József (szerk.). Lányi Bertalan, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 9.
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ familysearch.org Lányi Bertalan gyászjelentése
- ↑ F 139 - Cista diplomatica - I jelzetű productionalisok - ?39?. fogarasi bojárok - N°. 142.
- ↑ familysearch.org Lányi Péter gyészjelentése
- ↑ familysearch.org Lányi Bertalanné Luby Rozália gyászjelentése
- ↑ http://intezet.nori.gov.hu/national-tombs/budapest/farkasreti-temeto/lanyi-bertalan-kesmarki-jakobi-lanyi-bertalan-jacoby-bertalan/
- ↑ familysearch.org Lányi Bertalanné Thomann Júlia gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Lányi Bertalanné Vitalis Gizella gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Vitális Antal gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Vitális Antalné Pottornyay Rózsa gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Hazslinszky Gézáné Lányi Márta gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Hazslinszky Géza gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Lányi Gyula gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Ghyczy Miklós gyészjelentése
- ↑ familysearch.org Lányi Bertalanné Csillagh Mária gyászjelentése
- ↑ Boldogfai Farkas Ákos András. A Csillagh család (csáfordi). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2020. XVI. Évfolyam. Budapest.)