Wikipédia

Nemesdicske

Verebély városrésze Szlovákiában
(Dicske szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 3.

Nemesdicske (1899-ig Dicske, szlovákul Dyčka) egykor önálló falu, 1975 óta Verebély városrésze[1] Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Kis- és Nagyberény[2] puszta tartozott hozzá.

Nemesdicske (Dyčka)
a dicskei Sarlós Boldogasszony-templom
a dicskei Sarlós Boldogasszony-templom
Közigazgatás
TelepülésVerebély
Népesség
Teljes népességismeretlen
Elhelyezkedése
Nemesdicske (Dyčka) (Magyarország)
Nemesdicske (Dyčka)
Nemesdicske (Dyčka)
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 14′ 07″, k. h. 18° 17′ 20″48.235400°N 18.288800°EKoordináták: é. sz. 48° 14′ 07″, k. h. 18° 17′ 20″48.235400°N 18.288800°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemesdicske (Dyčka) témájú médiaállományokat.

Fekvése

szerkesztés

Nyitrától 19 km-re délkeletre, a Zsitva jobb partján fekszik. A Zsitva másik, bal partján fekvő Verebély központjától 1,5 km-re délnyugatra található.

Dűlőnevei: Csáky nyitvány, Csücskös rét, Előhegy alatt, Hasáb erdeje, Közép udvarhely (1779), Horhány, Kövecses, Lázony, Nagy Berény, Orotvány, Soósvölgy (1834).[3]

Érinti az Érsekújvár–Aranyosmarót-vasútvonal.

Élővilága

szerkesztés

A fogolyvadászat régóta elterjedt Dicskén, Hinden, Kálazon, Vajkon és Verebélyen.[4]

Története

szerkesztés
  •  
    Dicske pecsétje 1754-ből[5]

Neve a Dics vagy Décs személynévből képződött, amely a Géza névvel rokon.[6] A Nemesdicske formát 1911-ben hirdették ki hivatalosan.[7]

2001-ben egy kora bronzkori edény került elő a területén, a pontos lelőhelye azonban ismeretlen.[8]

1358-ban Dichkei Miklós fia János szerepel egy, a nyitrai káptalan előtt tett örökösödési szerződésben.[9] 1367-ben Dychke-i Mihály fia Miklós igazolta Samchok fia János özvegyét, Bagou személyét, aki Ebedeci Miklós fia Istvánt nyugtatta.[10] a verebélyi érseki szék irataiban.[11]

1429-ben a berényi nemesek, illetve Dychke-i Mihály szerepelnek tanúként.[12] 1448-ban Dénes esztergomi érsek a husziták által Verebélyen, Dicskén, Cétényben és Nemespannon okozott károkra panaszkodott, mivel a husziták feldúlták egyházait és emiatt kérte a király segítségét.[13] 1494-ben Felsewdyszke néven szerepel.[forrás?] 1494-ben berényi és dicskei nemesek szerepelnek tanúként.[14]

1519-ben Felse Dychke, Zeplak és Kewzep Dychke néven szerepel, melyeket a birtokosok verebélyi Bereczk félnemesnek adták el 75 aranyért.[forrás?] 1532-ben az Esztergomi érsekség birtoka, illetve a verebélyi érseki szék része. Hozzá tartozott még Kis- és Nagyberény. 1570-ben 6 házat és 19 férfi embert számoltak össze, 3400 évi átalányadót fizettek.[15] 1571-ben 3 nemesi kúriájában 20 predialista nemes lakott.

Az 1606-os zsitvatoroki béke után török fennhatóság alatt maradt. 1618-ban is hódolt falu volt.[16] 1624-ben is hódolt falu volt, az esztergomi Tatár Ibraim bírta, de kettős adózás alá tartozott, sok más faluhoz hasonlóan. Adójuk a töröknek pénzben és természetben egyaránt folyt.[17] 1664-ben 23 háztartásban 27 fejadófizető személyt írtak össze a törökök.[18] 1680-ban már Nemes Dicskeként szerepel.[19] 1685-ben az érsekség verebélyi uradalmához tartozó része lakatlan volt.[20]

1739-ben 81-en hunytak el a faluból pestisjárvány következtében.[21] 1753-ban említik Felső Udvarhelyt. 1770-ből ismert első urbáriuma.[22] 1780-ban a Nehéz, Komáromy és Rácz családok birtoka.[23]

Vályi András szerint: "DICZKE. v. Ditske. Diczka. Elegyes Magyar, és tót falu Nyitra Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Verebélynek szomszédságában, ’s ennek filiája, Zsitva vize mellett, Nyitrától két, és 3/4. mértföldnyire, határja meglehetős termékenységű."[24]

Az 1800-as években kialakult új részt nevezték Kisdicskének.

Fényes Elek szerint: "Dicske, Nyitra m. magyar falu, ut. p. Verebélyhez 1/2 órányira, a Zsitva mellett: 465 kath., 12 zsidó lak. Határa róna, termékeny; buzája, legelője s nádja elég van. F. u. többen."[25]

1868-ban létesült itt az első iskola. 1871-ben új épületet kapott, 1893-ban pedig önálló tantermet.

1871-ben Táncsics Mihály apellált a község lakosainak papibérfizetési ügyében az országgyűlésben.[26] 1876-ban a Zsitva völgyi településeket is árvíz sújtotta, e falu is károkat szenvedett.[27] 1885-ben az itteni zsidóság az ürményi anyakönyvi kerülethez tartozott.[28]

Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Dicske, a Zsitva-folyó jobb partján. Lakosainak száma 396, kik közül 253 magyar, 124 tót. Vallásuk r. katholikus. Posta-, táviró- és vasúti állomása Verebély. Kath. temploma a XVI. században épült. 1532-ben a község az esztergomi érsek birtokaihoz tartozott."[29]

1902-ben a Búcsi, Sósvölgyi és egy harmadik (Mária) major tartozott hozzá. 1907-ben csatolhatták át Vajkkal együtt a Nyitrai járásból az érsekújváriba.[30] 1913-ban létrehozták az önkéntes tűzoltótestületet.[31] 1914-ben ragadós száj- és körömfájás fertőzte a környék állatállományát, közte a nemesdicskeit is.[32]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. 1920-ban már volt labdarúgócsapata. Állítólag 1928-tól volt szlovák iskolája.[33] 1935-ben részben bevezették az elektromos áramot. 1936-ban új, kétosztályos iskolaépületet adtak át, több önkéntes színházelőadást tartottak. 1937-ben nem volt magyar nyelvű elemi oktatás a faluban.[34] 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott.

1957-ben átadták a harangtornyot. A Nemespannra vezető út mellett, a Felső vagy Gési majorban lakóépületek épültek. 1996-ban a Nyitra áradása miatt sár lepte be a vasúti síneket.[35]

2020 januárjában 2 fiatal tragikus autóbalesetet szenvedett a verebélyi úton.[36]

Népessége

szerkesztés

1702-ben 4 udvarhelyén 21 egyházi nemes család lakott.

1784-87-ben 82 házában 108 család lakott. Összesen 471 lakosból 11 volt idegen, további 23 lakos pedig távol maradt.[37]

1812-ben 485, 1828-ban 65 házban 145 (?), 1837-ben 477, 1850-ben 465 római katolikus és 12 zsidó lakosa, 1869-ben 364 és 1898-ban 396 lakosa volt.

1880-ban 384 lakosából 244 magyar, 118 szlovák, 9 német anyanyelvű és 13 csecsemő; ebből 359 római katolikus és 25 zsidó vallású.

1890-ben 396 lakosából 253 magyar, 124 szlovák és 19 német; ebből 380 római katolikus és 16 zsidó vallású volt.

1900-ban 375 lakosából 241 magyar, 127 szlovák és 7 német; ebből 371 római katolikus és 4 zsidó vallású.

1910-ben 421 lakosából 249 fő magyar, 168 szlovák és 4 német volt.

1919-ben 440 lakosából 309 magyar, 123 csehszlovák, 4 német és 4 egyéb nemzetiségű; ebből 429 római katolikus, 7 zsidó és 4 evangélikus vallású.[38]

1921-ben 455 lakosából 147 csehszlovák és 291 magyar volt.

1930-ban 513 lakosából 327 csehszlovák és 167 magyar volt.

1941-ben 536 lakosából 238 szlovák és 292 magyar volt. Ebből 468 szlovák, 338 magyar, 21 német, 8 cigány, 6 francia, 2 cseh, 1 délszláv és 1 fő egyéb nyelvet ismert.

1960-ban 565-en, 1980-ban 541-en, 1985-ben 430-an, 1991-ben 437-en lakták.

1970-ben 598 lakosából 577 szlovák, 15 magyar, 5 cseh és 1 ismeretlen nemzetiségű volt.[39]

2001-ben Verebély 9493 lakosából 8857 fő szlovák és 445 magyar volt.

2011-ben Verebély 8970 lakosából 8318 szlovák és 339 magyar volt.

2021-ben Verebély 8593 lakosából 7705 (+56) szlovák, 205 (+80) magyar, 10 (+5) cigány, 2 ruszin, 72 egyéb és 599 ismeretlen nemzetiségű volt.

Nevezetességei

szerkesztés
  •  
    Temetőkereszt 1887-ből
  •  
    A dicskei tűzoltószertár
  •  
  • Sarlós Boldogasszony-temploma a 16. századból származik,[29] Verebély filiája. Barokk és klasszicista stílusban, a 18. század második felében átépítették. 1874-ben felújították és kiegészítették. 1910-ben ismét restaurálták. Nem szerepel a védett műemlékek listáján.
  • A Várady-kúria az 1870-80-as években épült.
  • 1885-ben Kis- és Nagydicske határán fakeresztet állítottak.

Neves személyek

szerkesztés

Lásd még

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Vráble História mesta[halott link]
  2. ↑ Dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony 1993, 154; Fekete, L. 1943: Az Esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest[halott link], 152 No. 317-8; Családban marad 2009/2, 50-57. Archiválva 2015. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. ↑ Ethey IX, 21.
  4. ↑ Nimrod - Vadászlap 10/12, 4 (1936. június 15.)
  5. ↑ Jozef Novák 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku II. N-Z. Krupina, 243 legkorábbi pecsétjeiről egyelőre nincs információ.
  6. ↑ Vö. Györffy György 1970: A honfoglaló magyarok települési rendjéről. Archaeológiai Értesítő 97, 222.
  7. ↑ Hivatalos magyar nevét az 1898: IV. törvénycikk alapján az 1911. évi Belügyi Közlöny (XVI/21, 191; május 21. Nyitra vármegye községei és egyéb lakott helyei neveinek megállapítása) hirdette ki. Lásd még: 16,520/1909. B. M. szám
  8. ↑ Nils Müller-Scheeßel – Jozef Bátora – Samantha Reiter – Kai Radloff – Peter Tóth 2016: Prospetion Results in the Žitava Valley (Výsledky prospekcie v povodí rieky Žitava). Študijné zvesti 60, 80.
  9. ↑ DLDF 41344; Tasnádi Nagy Gyula 1920: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis VII. Budapest, 252 No. 130.
  10. ↑ DLDF 208961; Piti Ferenc 2022 (szerk.): Anjou-kori Oklevéltár LI. 1367. Budapest-Szeged, 128 No. 180.
  11. ↑ Reško 2007, 11.
  12. ↑ DLDF 59130
  13. ↑ Knauz Nándor 1868: A magyar egyház régi szokásai. Magyar Sion VI; Chaloupecký, V. 1937: Středověké listy ze Slovenska. Praha, 29 No. 26.
  14. ↑ DLDF 248435
  15. ↑ Fekete 1943, 152 No. 316.
  16. ↑ Botka Tivadar 1867: Kisfaludy Lipthay Imre Bars és Hont megyék alispánjának és országos törökügyi követnek emlékezete. Pest, 80; Merényi Lajos 1903: Adatok a hódoltság adózása történetéhez. Archiválva 2017. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 10, 18-32. (31)
  17. ↑ Merényi 1903, 27.
  18. ↑ Dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony 1993, 299.
  19. ↑ Ethey 1941, 210.
  20. ↑ UC 10:2, pag. 63.
  21. ↑ Károlyi család levéltára: Pestisre vonatkozó iratok: Megyei összesítések; Dávid Zoltán 1973: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása. In: Antall József (szerk.): Orvostörténeti közlemények 69-70, 121.
  22. ↑ Urbárium 1767 NYITRA Dicske
  23. ↑ Jozef Novák 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku II. N-Z. Krupina, 243.
  24. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  25. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  26. ↑ Képviselőházi napló XV. kötet, 341 1871. április 1. 324. ülés.
  27. ↑ Alispáni jelentés; Nagy László 2007: Az 1876. évi árvizek. Budapest, 44.
  28. ↑ Magyarországi Rendeletek Tára 1885, 2017 - 250. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek 1,924. eln. számú körrendelete és szabályrendelete, az izraelita anyakönyvek vezetése tárgyában.
  29. ↑ a b 1899 Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
  30. ↑ Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1944, 1907.06.05.[halott link]; A m.kir.igazságügyminister 1907. évi 23.103. I.M.sz. rendelete
  31. ↑ Ladislav Holečka 2017: NŽ I - Župný archivár - Zbierka štatútov 1868-1922. Katalóg. Ivanka pri Nitre, 57 No. 243.
  32. ↑ Nyitramegyei Gazda IV. évfolyam.
  33. ↑ Darvas János: 178 kisebbségi szlovák iskolát hívott életre a Slovenská Liga 1930-ig Szlovenszkón. PMH 1933. április 16., 23.
  34. ↑ PHM 1937. július 11.
  35. ↑ Új Szó 49/103, 3 (1996. május 4.)
  36. ↑ ujszo.com
  37. ↑ Danyi Dezső - Dávid Zoltán 1960 (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás. Budapest, 104.
  38. ↑ 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 53.
  39. ↑ Gyurgyík László 2017: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján. Somorja, 45.
  40. ↑ Némethy 1894, 1013.
  41. ↑ Szinnyei
  42. ↑ Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  43. ↑ Schermann Egyed 1940: A Pannonhalmi Szent Benedek-Rend tagjai 1802-1940. Pannonhalma. 26-27.
  44. ↑ Hellebronth Kálmán: A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. 496 No. 91.
  45. ↑ knihydominikani.sk

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemesdicske témájú médiaállományokat.
  Ez a szlovákiai településrészről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nemesdicske&oldid=26940705”